Tagesspiegel: Miskolci helyzetjelentés

• Nyomtatás

Részletek

Szemle

2014. október 15. szerda, 05:43

(hj)

A Tagesspiegel című német lap október 12-én, vasárnap közölte Jan Schulz-Ojala cikkét Önkormányzati választások Magyarországon – Hadat üzentek a romáknak címmel. Magyarországon ma választanak. Egy dologban azonban minden párt egyforma: hadat üzentek a romáknak, hogy pontokat szerezzenek a választóknál. Riport Miskolcról.

Ez nem úgy néz ki, mint egy nyomornegyed. Nem olyan, mint valami mini-favella hullámlemezből, papundekliból és rétegelt fából, amilyenben sok roma él Belgrádban, Szerbia fővárosában. Nem olyan, mint a rothadó panelépületek a kelet-szlovákiai Kassa Lunik 9 negyedében, ablaktalan, ajtó nélküli lakókocsikkal és töméntelen szeméttel a házak között. Itt, az észak-magyarországi Miskolcon falat sem épített senki a település köré, ahogyan az egy romák lakta területnél történt hatósági utasításra a romániai Baia Marén. Legalábbis látható falat nem.

A legszebb délutáni napsütésben terül el az egyemeletes házakból álló negyed, félúton az idilli óváros és a nem kevésbé szép, egy domb szélén álló, középkori diósgyőri vár között. Keskeny zöld sáv szegélyezi a kis aszfaltos utcákat. Autót alig látni, viszont sok a színes ruhába öltözött, vidáman hancúrozó gyerek. Itt-ott festőien hámlik a vakolat a házakról, néhány helyen műholdvevők hirdetik a jelent. És a közeli úton az 1-es villamos ódon szerelvényei döcögnek. Minden megfelel a „Tiszta romantika” reklámszlogennek? Ennél szebben aligha tud csalni a látszat.

Ha az ember belép az 1-től 10-ig számozott – vagy, ahogy itt mondják, „névtelen” – utcákból álló negyedbe, már vége is a levelezőlapra való paradicsomnak. Pláne, ha egy csoport bejelentés nélkül sétál be, riporterrel tolmáccsal, fotóssal. „Mit akartok itt” – kérdezik a lakók szúrósan. „Fotózni tilos!” – kiáltja valaki. Egy másik: „Legalábbis a rosszabb állapotú házakat!” Nagy vita kezdődik, és szükség van némi meggyőző erőre, mire elterjed a körben állók között és a negyed többi részében, hogy nem gonosz szándékkal érkeztünk.

Valójában ezek az utcák a mintegy 60 házzal, amelyekben 250, részben nyolcfős család lakik, erősen politikai harcmező. Amióta Kriza Ákos polgármester bejelentette, teljesen kiürítik a roma negyedet, hogy a területén parkolót építsenek a szomszédos labdarúgó stadionhoz, Miskolcot Magyarország-szerte az állami cigányellenesség legmegdöbbentőbb példájának tekintik. És a Magyarországon ma, vasárnap tartandó önkormányzati választások előtt a szinte fej fel mellett küzdő pártok – a szociáldemokrata MSZP, a keményen jobboldali Fidesz és a neofasiszta Jobbik – igyekszik egymáson túltenni a romaellenes jelszavakban, hogy jó pontokat szerezzen a választóknál.

Bizonytalanság, stressz, sőt, pánik uralkodik a roma településen

Bizonytalanság, stressze, sőt pánik uralkodik ezért a roma településen. Majoros Aranka, öt felnőtt gyermek anyja évtizedek óta a Hatodik utcában lakik. „Naponta szedek gyógyszereket a szorongás ellen. Adja az isten, hogy segítséget kapjunk” – mondja a hívő katolikus asszony. Büszkén mutatja kényesen rendben tartott, kicsi, háromszobás lakását, amelyben három generációból 11 családtag lakik együtt. A fő attrakció a nappali, pirosan ragyogó, pipacsos tapétával, óriási ággyal, lapos tévével. Fával fűtenek, a vizet a kútról kell hordani, a főzéshez gázpalackot használnak. „Kész lennék elköltözni, de jó háznak kellene lenni. A legrosszabb az lenne, ha tejes káoszba kerülnénk” – mondja az asszony.

Egy jó ház? Ez az alternatíva nem létezik, és ez a dilemma. A városi önkormányzat ugyanis májusban olyan javaslatot fogadott el, amelyet gyakorlatilag nem lehet elfogadni: azok a családok, amelyek igazolhatóan Miskolcon kívül vásárolnak lakást, és legalább öt évig nem térnek vissza, legfeljebb kétmillió forintot – átszámítva mintegy 6500 eurót – kapnak. Csakhogy ezen az áron még Magyarországon sem kapható lakható ház egy nagy család számára, és – ami még súlyosabb – a romák szomszédként, akárcsak Németországban, rendkívül népszerűtlenek. Nem csoda, hogy eddig egyetlen család sem fogadta el az ilyen feltételekhez kötött pénzt.

„Kitelepítés” – így nevezik a romákat védő magyar csoportok ezt a stratégiát, „szisztematikus hajléktalanság-teremtésének”, sőt, „etnikai tisztogatásnak”, – és a szélsőjobboldali Jobbik az általa is támogatott határozathoz mindjárt hozzáfűzte, hogy az összes romát tulajdonképpen minden kártalanítás nélkül kellene eltávolítani Miskolcról. Júniusban 500 roma tüntetett a belvárosban, a legelső sorban Majoros Aranka, olyan jelszavakkal, hogy „Jogot és tiszteletet!” vagy „Szegények vagyunk, de nem bűnözők!”. Amikor azonban egy csapatnyi roma augusztusban a fenyegető hajléktalanságot jelezve tíz napig sátorozott az önkormányzat épülete előtt, szélsőjobboldali fiatalok leköpdösték a sátrakat – emlékezik vissza Tomás Attila jogvédő, maga is roma. És a Jobbik honlapján megjelenő kommentekben ilyenek álltak: „Hol lehet Miskolcon lángszórót kapni?”

Tomás Attilával a roma közösség szűkösen berendezett helyiségeiben találkozunk, a belvárosban – ősrégi székek, néhány asztal, szürke, félig üres polcok, egy kis csöves tévékészülék, számítógép nincs, internetcsatlakozás nincs. De itt gyűlnek össze az aktivisták, akik a tüntetéseket szervezik, és ébren tartják a romák ellenállását. „Semmi erőszak – erősíti meg Tomás Attila – itt nem Amerikában vagy Párizsban vagyunk.” A romák kilátásba helyezett kiűzése azonban lázadóvá teszi őt. „Akkor is harcolnék, ha a keresztényeket, vagy a melegeket üldöznék.”

Bármennyire magától értetődő is lenne az aktivisták ilyen irodája Németországban, itt a demokrácia oázisaként hat. Miskolc 162 ezer lakosával Budapest és Debrecen után Magyarország harmadik legnagyobb városa. Közép-Európa déli szélén terül el, az Európai Unióhoz tartozik – ugyanakkor, akárcsak az egész ország, eltűnik a veszélyes politikai periférián a Fidesz-autokrata Orbán Viktor miniszterelnök alatt. Miskolctól csak egy jó órányi autóút az ukrán és a szlovák határ; itt, az európai központi figyelem látókörén kívül, és ráadásul a magyar nyelv elszigetelt kommunikációs terében antidemokratikus állapotok is tenyészhetnek.

Tartós válság és a lakosság fokozódó elszegényedése

Vihar előtti csend? Tomás Attila nevén nevezi a tüneteket. Tartós válság és a lakosság fokozódó elszegényedése határozza meg az egykori acélipari nagyváros Miskolc hétköznapjait, ahol a nyolcvanas években még 200 ezren laktak. A romáknak, akik itt éppen az országos átlagnak megfelelően a lakosság 10 százalékát teszik ki, akkor még volt munkájuk, mint mindenki másnak. A kommunizmus összeomlása és sok gyár bezárása azonban elsőként a romákat tette tömegesen munkanélkülivé – mondta Tomás Attila. Az a roma, akinek ma van munkája, az önkormányzatnak gürcöl, hogy elkerülje a szociális juttatások csökkentését – és a bére jelentősen alatta marad a törvényes minimálbérnek. Egy háromgyerekes munkanélküli család 250 eurónak megfelelő szociális segélyt kap, ez körülbelül a fele annak, amennyi a kiskeresetűek zsebébe jut – és az irigység tartós talaja a nem romák között a legszegényebbek számára.

Másfelől Miskolcon éppen csak elmúlt a romák elleni afféle háború. Néhány évvel ezelőtt romák elleni látványos gyilkosságsorozat dühöngött, különösen ennek a városnak a környékén, amikor a német NSU-hoz hasonló szélsőjobboldali csoport 2008/2009-ben hat romát meggyilkolt és további ötöt súlyosan megsebesített. Így például Alsózsolcán, Miskolc egyik elővárosában egy 25 éves családapát nyomorékká lőttek egy éjszaka. Nagycsécsen, Miskolctól 25 kilométerre egy család elleni fegyveres támadásban egy asszony és a sógora vesztette életét, Tiszalökön, 50 kilométernyire keletre a neonácik egy éjszaka műszakból hazatérő férfit lőttek le. A legutóbbi gyilkosság 2009 augusztusában történt, nem messze Tiszalöktől, egy roma asszony meghalt, a lánya súlyos sérülésekkel élte túl a támadást.

Így egyenesen kísérteties, ha most, alig öt évvel később a polgármesteri tisztségért induló három legesélyesebb jelölt éppen cigányellenes propagandával verseng a szavazatokért. Kriza Ákos, a hivatalban lévő polgármester és az önkormányzati határozat kezdeményezője uralja a reklámfelületeket az óriásplakátokon és az összes villamoson. MSZP-s vetélytársa, Pásztor Albert rendőrkapitányként azzal a kijelentéssel tűnt fel, hogy szinte minden bűncselekményt romák követnek el. Leváltották, hivatalosan sajnálkozásának adott hangot – és ma újra azt mondja: „Cigányproblémán azt értem, hogy a cigányok jelentős része nem tud integrálódni és bűnözik”. Jakab Péter, a Jobbik jelöltje kerttelés nélkül kijelenti, hogy a romák annyira igénytelenek, hogy tulajdonképpen meg sem érdemlik az emberhez méltó életkörülményeket.

Hogyan tudja hallatni a szavát a roma Váradi Gábor ilyen légkörben, amely felér a politikai üldözéssel, noha ilyen megtorlásoknak az EU-ban nem is lenne szabad megtörténniük? Az MCP, a Magyar Cigány Párt jelöltje az A5 méretű plakátokon, amelyeket segítői a lámpaoszlopokon helyeznek el, államférfiúi módon, komolyan néz az „Értékek mentén” szlogen felett. Kriza polgármestertől eltérően a másfél éve Miskolcon alakult, és azóta országosan működő roma párt jelöltjének a választási harcban van egy kis ideje a külföldi riporterek számára. „Csak a lakosság kis része van valóban ellenünk” – mondja a katolikus férfi, aki gyermekotthonban nőtt fel, és Adolf Kolping papot tekinti példaképének. A hatásos választási harchoz azonban nincs elég pénz. „Kalapoznunk kell.”

„Maradunk Miskolcon”

Váradi igazi Dávid a város Góliátjaival szemben, és szlogenje – „Maradunk Miskolcon” – kellő kontrasztot alkot a választási harc fő témájához. 2500 szavazatra van szüksége, így számolta ki, ahhoz, hogy bejusson a városi önkormányzatba, de még a saját kliensei, a romák mozgósítása miatt is aggódik. Túlságosan fojtogató a mások nagy hatalma, túl mély a rezignáció, és úgy sejti, a túl kevés politikai tapasztalat is arra motivál, hogy ne menjenek el szavazni. Ezért hátházról házra jár: „Ezt el kell érnünk!”

Ezzel Váradi magát is bátorítja az ellen a felőrlő érzés ellen, hogy nincsenek szívesen látva. Ez meghatározza a romák hétköznapjait. Legenyhébb formában abban mutatkozik meg, hogy a többségi lakosság ignorálja őket – ma az MCP városszerte ismert, komoly jelöltjeként jól emlékszik arra, hogy nem is olyan régen még nem szolgálták ki az eszpresszókban. Különösen drasztikusan ezt az ellenségességet a szélsőjobboldaliak éreztették azzal, hogy csapatokban vonultak végig a magyarországi roma negyedeken: a megfélemlítőket csak a gyülekezési szabadság törvényben való korlátozása fékezte meg.

Tomás Attila jogvédő „lelki terrornak” nevezi a stratégiát, és beszél a demoralizálás kifinomultabb formáiról is. Néhány hete például bejelentés nélkül megjelent a város biztonsági szolgálata a roma negyedben: „Igazi razzia volt, ötven ember a gyermekvédelemtől, KÖJÁL-tól, kertészettől, a közművektől és a rendőrségtől. Mivel az összes ház a város tulajdonában áll, jogukban áll bármikor bemenni a lakásokba. A látogatást azzal indokolták, hogy „a szomszédságból érkezett bejelentéseket” vizsgálják ki. Ami némileg emlékeztet Kiss János Fidesz-frakcióvezető kibővített szomszédsági fogalmára. Kiss azzal fogadta a 35 ezer miskolci által aláírt, az összes roma település kiürítését követelő petíciót, hogy egy ilyen kívánságot „nem lehet figyelmen kívül hagyni”.

A Fidesz napirendjén egészen elöl szerepel a stadion felújítása is, ehhez kell pakolónak a roma település helye – hiszen a nagyhatalmú fociimádó Orbán Viktor egyik kedvenc projektjéről van szó. Jelenleg országszerte felújíttat vagy egyenesen építtet stadionokat, most épp Miskolc számára – amelynek csapata, a Diósgyőr VTK egészen jól szerepel a magyar NB I-ben, és a jövőben egyenesen a legfelső UEFA-kategóriában kell lennie –, amely a Bajnokok Ligája-meccsek megtartására is alkalmas. Vitatott, hogy egy mindössze 15 ezer fő befogadására alkalmas stadionhoz szükség van-e ilyen hatalmas parkolóra. Konkrét terveket az érintettek közül még senki sem látott, így sok minden utal arra, hogy kapóra jött ürügyről van szó a romák elűzéséhez.

De hová? Talán Sátoraljaújhelyre – ha a romák nem keresnek egyből például Németországban – meglehetősen bajos – menedéket. A szlovák határhoz közel lévő városka polgármestere mostanában egészen különös indítvánnyal szerzett nevet magának. Tekintettel a Miskolcról elűzött romák lehetséges rohamára Szamosvölgyi Péter, szintén a Fidesz embere, egyértelmű jelzést adott. Ennek értelmében azoknak a roma családoknak, amelyek kétmillió forintot kapnak, ezt természetesen szabad házvásárlásba fektetni Sátoraljaújhelyen. Ugyanakkor a város az új polgáraitól öt évre megtagad minden köztámogatást, a munkaközvetítéstől a szociális juttatásig. Noha egy ilyen ukáz nem állhatna meg a világ egyetlen független bírósága előtt sem, a cinizmus úgy hat, mint a méreg. A mai Magyarországon különösen.