Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. december 2.
- Részletek
- 2010. december 04. szombat, 03:41
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Ha minden igaz, akkor december 20-áig elfogadja, és még az idén kihirdeti az új médiatörvényt a kétharmados parlamenti többség, és aztán január elsejétől már új, szabad médiavilágot élünk meg. Az LMP szerint mik a legfőbb veszélyei ennek a készülő törvénynek?
Karácsony Gergely: - Akkor, ha így megy át ez a javaslat a házon, ahogy most, egyáltalán nem lesz szabad az a médiavilág, ami január elsejétől életbe lép. Összességében azt gondolom, hogy a mostani törvényjavaslat betetőzése annak a médiaszabályozási folyamatnak, ami a választás után elindult. Ez lenne a teljes kegyelemdöfés a magyar média és sajtó világnak. Az a fajta nagyon centralizált, egy világos politikai szándékot kifejező rendszer ezzel a törvénnyel kapná meg azokat a részletszabályozási lehetőségeket, amelyekkel bizony súlyosan korlátozhatja a sajtó szabadságát.
- Vegyük sorra ezeket a sajtószabadságot feltehetően korlátozó lépéseket, intézkedéseket vagy lehetőségeket, amelyek helyet kapnak ebben a médiatörvényben és az eddig már elfogadott médiaszabályozó törvényekben, médiaalkotmányban és egyebekben. A közszolgálati médiánál nyilvánvaló az átlagember számára is, hogy ez a koncentrálás, műsorkészítési összevonás, tehát gyakorlatilag az egységes hírgyár megszünteti a műsorkészítő műhelyek önállóságát. Lehet, hogy ez kicsit olcsóbb, de a vélemények, információk sokkal kevésbé szabadon fognak áramlani a közszolgálati médiából, az biztos. Az is nyilvánvaló az átlagember számára, hogy a parlament, illetve a médiatanács, a médiahatóság és a közszolgálati kuratórium által kinevezett új vezérek a közszolgálati médiumok élén teljesen egyértelműen a kormánypártokhoz állnak közel, és lényegében tőlük is függtek és fognak függeni. Vagyis a politikai befolyás, a politikai beavatkozás teljesen egyértelmű. A közszolgálati médiára azt lehet mondani, hogy az csak egy kicsiny része az egész magyar sajtónak, tegyük fel, hogy ez a kormány kezében lesz. Mi van a többivel?
- Igaz, én is azt gondolom, hogy egy kicsit talán a valóságosnál is nagyobb figyelmet kapott a közszolgálati médiarendszer átszabása. Azt gondolom, hogy ez nem fog olyan nagy változást hozni. Ha nagyon primitíven akarok fogalmazni, akkor a pártközpontból nem négy vezérigazgatónak kell majd letelefonálni, hanem csak egy alap vezérigazgatónak vagy nem is tudom milyen vezetőnek, aki gyártja a valós műsorokat. Muszáj emlékeztetni a hallgatókat, hogy csak és kizárólag a Fidesz által delegált jelöltek kerültek be a Médiatanácsba. Az egész hatóság vezetőjét a miniszterelnök nevezte ki, ráadásul kilenc évre. Az igazi probléma az, hogy ez a fajta hatósági rendszer, ami kialakult a nyári törvénykezés során, egyrészt sokkal szélesebb területen járhat el, mint a korábbi törvény kapcsán, illetve sokkal erősebb, sokkal keményebb eszközei vannak arra, hogy befolyásolja a sajtót. Ez pontosan azt jelenti, hogy - ahogy egyébként mindenhol Európában, Magyarországon is – a korábbi médiahatóság csak az elektronikus sajtót, tehát a tévéket, rádiókat szabályozta, abból a nagyon egyszerű logikából kiindulva, hogy ezek azok a társaságok, amelyek valamilyen államilag kiosztott frekvencián szolgáltatnak műsorokat.
- Tehát az állam adott nekik felületet.
- Igen, és elvárja, hogy ezen a felületen olyan dolgokat csináljanak, ami a törvényes renddel, a kiosztott frekvenciával összhangban van. Ez eddig rendjén való lenne. Az egyik nagyon fontos változás ehhez képest, hogy ez most a nyomtatott sajtóra és az internet világára is kiterjedne, sőt tulajdonképpen az úgynevezett szerkesztett blogokra is. Magyarán egy egyetemisták által szerkesztett blog is bekerülhet a médiahatóság a látóterébe. Ez az egyik dolog, ami szerintem fontos probléma, és igazából nem látom, hogy mi az oka ennek, nem értem, mivel Európában, legalábbis tőlünk nyugatra, sehol nem működik ilyen.
- Nyilván csak egy oka lehet, szeretnék valamilyen módon a kontrollt, az ellenőrzést vagy a fenyegetést mindenfajta sajtótermékre kiterjeszteni. Különben mi értelme volna, hogy a gyerekeket védjék - ilyen érveket hallok, hogy a gyerekeket sértő tartalmakat majd jól meg fogjuk tiltani.
- Bár úgy lenne. Az interneten például nyilván jó lenne, ha valamilyen technikai megoldással el tudnánk érni azt, hogy csak azoknak kelljen bizonyos tartalmakkal szembesülniük, akik tényleg ezt szeretnék. Sajnos ez technikailag nem olyan könnyen kivitelezhető. Nem gondolom, hogy mondjuk a Népszavától vagy a Népszabadságtól, vagy bármelyik nyomtatott sajtótól védeni kellene a gyerekeinket. Tehát ez elég fals indoknak tűnik. Az igazság az, hogy ezt a védelmet alapvetően a szülőknek kell tudniuk elérni, ebben sajnos a médiahatóság bármennyire is próbál, nem fog tudni segíteni. Nagyon fontos viszont, hogy nemcsak az van, hogy kiterjesztik a hatókörét, hanem maguk a jogosítványok is sokkal keményebbek. Egészen brutális bírságokat szabhat ki a hatóság a különböző orgánumokra.
- Ahogy Ön felhívta a figyelmet rá tegnap, már be is van tervezve a médiahatóság költségvetésébe, hogy mennyi millió forintot szed be majd jövő évi bírságokból.
- Igen, ahogy a rendőrségnél az, hogy bírságolnak, egy előre meghatározott összegként szerepelt korábban a Belügyminisztérium költségvetésében, kiindulva abból, hogy valakiket mindenképpen meg fognak büntetni.
- Ez mondjuk természetes, ennek van mérhető logikája. Igen, mindig lesznek szabálysértők, tudjuk, hogy az elmúlt években körülbelül mennyi volt, be lehet ebből tervezni egy összeget. Nem azért, hogy feltétlenül bűnösöket keressünk, hanem mert ilyen az élet.
- Korábbi élettapasztalat. Igen, lehet ezt mondani. Most új szabályozás van, és három millió forint bevételt terveznek. Nem tudom pontosan, hogy ebből mennyi a sajtó bírság és mennyi a korábban kiszabott bírságok kötbére, mert ez nem áll itt a költségvetésben. Szerintem el kéne választani, nem tudom, miért csinálnak olyan költségvetést, ahol az alma és a körte is egy rovatban szerepel. Az a lényeg, hogy tulajdonképpen nem tudjuk, hogy pontosan ez a Médiatanács milyen jogsértések alapján szabhat ki bírságokat. Ugyanis a törvény olyan pongyolán, olyan általánosan fogalmaz a közerkölcsről, a kiegyensúlyozottságról és hasonló szempontokról, amelyek annyira nem megnyugtatóak, hogy tulajdonképpen ez egy állandó furkósbotként, fenyegetettségként lehet ott a sajtó munkatársainak a gondolatvilágában.
- Értem. Tegnap megkérdeztem itt a műsorban L. Simon Lászlót, a parlament sajtó- és kulturális bizottságának elnökét, hogy én kitarthatok-e az előítéleteim mellett. Ő azt mondta, hogy a balliberális sajtó milyen gyakran előítéletes, most is előítéletekkel fogadja ezt a sajtótörvényt vagy médiatörvényt, kitarthatok-e mellettük. Végül azt mondta, hogy miért ne, ha azok nem sértenek bizonyos csoportokat - vagy valami hasonlót mondott. Hogy konkrétabbak legyünk, megkérdeztem, hogy lehet-e ideggyengének nevezni egy politikust. Azt válaszolta, hogy ő ilyesmi miatt nem sértődne meg, és nem tenne semmiféle panaszt. Lehet viszont, hogy a hatóság azt fogja mondani, hogy aki valahol leír egy ilyen mondatot egy bizonyos emberről, az büntethető. Ennyire gumiszabályok vannak ebben a törvényben, hogy akár úgy is lehet differenciálni, hogy aki az ideggyenge jelzőt használta, azt megbüntetem, aki a gengszter szót használta valakire, azt nem?
- Igen, ezek gumiszabályok és pontosan azt gondolom, hogy az egésznek éppen az a lényege, hogy nem lehet tudni pontosan, mi az, amikor elment a határig egy szerkesztő, újságíró vagy bárki, akár egy közszereplő is egy rádióban, televízióban, újságban. Nem tudjuk pontosan, hol van az, amiért már büntetnek, és hol van, ahol még nem büntetnek. Két fontos „apróság”: az egyik, hogy ezek a büntetések azonnali hatállyal kiszabhatók a jelenlegi törvény szerint. Szerencsére L. Simon László képviselőtársam Pálffy Istvánnal közösen beadott egy olyan módosítást, ami megvárná a bíróság döntését ezzel kapcsolatosan. Ha ez a módosítás átmegy, akkor egy fokkal jobb a helyzet. A másik pedig az, hogy eddig az volt a gyakorlat, hogy igazából csak az fordulhatott a bírósághoz vagy a panaszbizottsághoz, akinek a jogait megsértették. Bár az ORTT korábban is próbálta ezt szélesíteni. Tehát ha bárki mondjuk engem megbánt az Ön műsorában, akkor eddig csak én tehettem volna szóvá. Most már valaki más is az én érdekemben kvázi bepanaszolhat.
- Nyilván tömegek fognak panaszt tenni az Ön érdekében, vagy ha nem az Ön érdekében, akkor lehet, hogy más valaki érdekében.
- Igen, akkor valaki más érdekében. Ezt az Alkotmánybíróság egyébként korábban nem tartotta az alkotmány szellemével összeegyeztethetőnek, hiszen innentől kezdve kvázi egy feljelentősdi indulhat el. Nyilván a hatóság nagyon boldog lesz, hogy milyen sok dolga lesz. Azokat az újabb milliárdokat, amiket megkap egyébként az új költségvetésben az a hivatal, ami elvileg puritánabb, hiszen két korábbi hivatalt összevontak, azzal érvelve, hogy ez majd olcsóbban fog működni, na ehhez képest két és fél milliárddal többet költ ez az új hatóság. Akkor nyilván örülni fognak, hogy lesz majd dolguk és lesz mit kivizsgálni.
- Ez a mostani rendszer ráadásul két és fél milliárddal többe kerül, mint a régi?
- Igen, a korábbi ORTT és a hírközlési hatóság bérköltségéhez képest az új hatóságnak két és fél milliárd forinttal magasabb a bérköltsége.
- Látja, ilyenek a megtakarítások. Azért jó, hogy pontosan mérjük őket. Változatlanul kérdés, hogy csak pénzbeli szankció fenyegeti a sajtót, vagy vannak egyéb jogosítványai is a hatóságnak: különböző vizsgálatok, helyszíni szemlék, iratbekérések, azonnali vagy szinte azonnali frekvenciaengedély-megszüntetések. Milyen jogosítványokat kapnak még?
- Sajnos elég sokáig lehetne ezeket sorolni. Egyrészt bizonyos esetekben a hatóság helyszíni razziát tarthat bizonyos szerkesztőségekben.
- Tehát olyan, mint a rendőrség? Mintha bűncselekményt követne el például valaki és akkor rögtön házkutatás, razzia? Ez így működne?
- Pontosan, ez is egy kicsit gyengén van körülírva, hogy ez pontosan mit jelent, milyen feltételekkel. Például benne van a törvényben az is, hogy akár üzleti titkokat jelentő dokumentumokat is le lehet másolni, és ami nagyon fontos, főleg az újságírószakma szempontjából, az, hogy ebbe nyilván az informátorokkal kapcsolatos adatokat is bele kell hogy értsük. Ez azt jelenti, ha valaki egy újságnak bizonyos információkat ad, az ő adatai is a hatóság kezébe kerülhetnek adott esetben, egy ilyen razzia során. Ez is egy nagyon kemény eszköz, amit egyszerűen nem látok indokoltnak. Jön a következő, az elsötétítés vagy a regisztráció törlése abban az esetben, ha ezeket a gumiszabályokat valaki sorozatosan megsérti. Nem tudjuk, hogy ez mit jelent, és ez egy nagyon súlyos fenyegetés. Hadd menjek tovább. A főszerkesztők vagy a felelős szerkesztők személyükben is anyagi felelősséggel tartoznak az orgánumokért. Őket maximum kétmillió forint bírsággal lehet sújtani. A következő dolog, ami szintén egy ilyen gumiszabály, hogy a médiaszolgáltatási díj, tehát amit a frekvenciahasználó fizet a hatóságnak és ezen keresztül a magyar költségvetésnek, a díj megállapításának a szabályai is gumiszabálynak tűnnek. Tehát gyakorlatilag, ha valaki még csendben is van, nem nagyon ugrál, akkor is lehet egy olyan pályára állítani, hogy egyszerűen olyan mértékben megemelik ezt a médiahasználati díjat, hogy nem fogja tudni fenntartani az üzleti vállalkozását. Bizony ez is egy olyan lehetőség a hatóság kezében, amivel el lehet lehetetleníteni különböző orgánumokat is. Nem azt mondom, hogy erre készülnek, viszont azt pontosan látom a magyar sajtón, hogy ez a fajta félelem már most elindította az öncenzúrás folyamatokat. Egy apró példa - tényleg nem az én személyemről szól, hanem arról, hogy hogyan működik a sajtó. Tegnap volt egy sajtótájékoztatóm ebben a kérdésben a képviselői irodaházban. Egyébként tele volt újságírókkal a ház. Ha bármikor máskor meghirdettünk bármilyen más témában egy sajtótájékoztatót, mindig ott van legalább hat-hét újságíró. Most egy jött el, az is az MTI-től, mert neki muszáj.
- Ne vicceljen! A sajtószabadságról a sajtó nem akar tudósítani? Ez elképesztő.
- Ez így történt, én is megdöbbentem. A sajtós kollégáim mondták, hogy többen szóltak, hogy a Gergő sajtótájékoztatójára nem jövünk, mert nem akarunk ebben nagyon ugrálni. Szerintem ez nagyon rossz út, és ezt senki nem akarhatja. Azt gondolom, hogy Szalay Annamária sem akarhatja, és nagyon bízom abban, hogy ez a törvény ebben a formában nem fog átmenni az országgyűlésen. Van már egy olyan fontos módosítás, ami tényleg elveszi a legegyértelműbb fenyegetések élét. Vannak még dolgok, amiket ki kéne gyomlálni ebből a törvényből. Azért, hogy valami jót is mondjak, például a gyerekek védelmében behoz egy új kategóriát, amit én nagyon támogatok, vannak más pozitív apróságok is benne. A nemzeti kvótának is örülök, tehát hogy bizonyos szintű magyar nyelvű tartalmat a különböző szolgáltatótípusoknak, ha más arányban is, de kell sugározniuk kell.
- Jó, de azt mondja az ember, hogy ez természetes, normális. Ebben még akár parlamenti konszenzus is lehet, nincs ezzel semmi baj. Éljen! Persze tudjuk, hogy a régi médiatörvény sem volt jó. Hogyne, változtatni kell rajta. De így? L. Simon László nekem tegnap azt mondta, hogy miért vagyunk rosszhiszeműek? Miért nem gondolunk arra, hogy például egy kurucinfo, amelyik folyamatosan gyűlölködő rasszista tartalmakat közöl, majd megfogható lesz. Na de a kurucinfo vagy hasonló szélsőséges portálok ellen ilyen módon kell fellépni?
- Azt gondolom, hogy a kurucinfo óriási szolgálatot tesz a magyar médiaszabályozóknak azzal, hogy alibit szolgáltat súlyos szankciók bevezetésére. Egyébként a törvényben, hogy még egy dolgot mondjak, szerepel az is, hogy bizonyos internetszolgáltatók, ha esetleg átmenekülnek más országokba - tehát egy portál mondjuk Romániából vagy Szlovákiából regisztrál, hogy kikerüljön a magyar médiahatóság felügyelete alól -, akkor az internetszolgáltatókat kötelezheti a hatóság arra, hogy letiltsák ezeket a tartalmakat. Ilyen szabályozás a világon tudtommal csak Kínában működik. Ez már tényleg egy erőltetett próbálkozás arra, hogy megregulázzák az internetes médiát, miközben van egy kurucinfo. Oldják meg valahogy azt, szerintem biztos van erre jogállami módszer. De az, hogy emiatt egy állandó fenyegetettségnek tegyük ki az újságokat és még a bloggereket is, az teljes mértékben elfogadhatatlan.