Orbán „kavar”
- Részletek
- Napi apró
- 2014. október 04. szombat, 05:25
- Aczél Endre
Ha már egyszer itt vagy nálunk, ugorj át hozzám Bukarestbe egy vacsorára! A hivatalos verzió szerint így hangozhatott az üzenet, laza fogalmazásban.
Ha nem egy hivatalban levő elnökről (a meghívó) és egy hivatalban levő miniszterelnökről (a meghívott) volna szó, még el is hinném, hogy Traian Basescu román államfő csak úgy és akkor hívta meg magához a bukaresti elnöki palotába az onnan 500 kilométerre levő Kolozsváron „magánlátogatáson” tartózkodó Orbán Viktort, amikor „értesült róla”, hogy a vele hol baráti, hol sokkal kevésbé baráti viszonyban levő Orbán éppen Romániában van.
Kettejük vacsora fölötti „magánbeszélgetése” egyébként roppant fontos lehetett a román-magyar kapcsolatok jövőjére nézve, mivel Basescunak két hónap múlva lejár az elnöki mandátuma, s annak előtte Romániában új elnökválasztást rendeznek, amelynek nagy valószínűséggel az Orbánt utáló Victor Ponta, a jelenleg regnáló szocdem miniszterelnök lesz a nyertese. Basescu, bár nagyon akar, nem oszt, nem szoroz. Na jó, nem oszt, de talán szoroz, hiszen saját pártja, saját elnökjelöltje van. Mindenesetre Pontának ott tesz be, ahol csak tud.
Hát akkor miért? Gondolom, Orbán csak azért vállalkozott erre a hosszú útra, mert úgy döntött: kicsit kellemetlenkedik az őt nyilvánosan bojkottáló román kollégájának, aki majd nyilván rossz néven veszi, hogy Magyarország miniszterelnöke nem az ő, hanem a béna kacsának számító, bár egyfolytában ügyeskedő Basescu társaságát keresi.
Azt is mondhatnám, a Basescu–Ponta-háborúságban, ráadásul kampányidőszakban, hadsegédnek szerződött Basescu mellé. Amit a román miniszterelnök észrevett, persze. Célját Orbán alighanem elérte, mert Ponta nyomban reagált: szerencsétlennek mondta a vacsorameghívást, és hozzáfűzte, ő nemhogy elnökként nem ült volna le Orbánnal, hanem mint mindenki tudja, miniszterelnökként se ült le vele. A nagyobb nyomaték kedvéért még arra is emlékeztetett, hogy az Egyesült Államok a minap bírálta Basescu vendégét, ergo Orbánnal barátkozni annyi, mint kebelre ölelni Washington egyik ellenfelét. (Ad notam: volt olyan idő, amikor őt is bírálták a tengeren túl. De Amerikának ma – katonai szempontból – Románia ötszörte fontosabb, mint Magyarország. Obama fogadta Pontát a Fehér Házban, Orbánt látni se akarja.)
Na de akkor játszadozzunk el egy kósza, nem életidegen gondolattal. Mi van akkor, ha ennek a rejtélyes bukaresti magánlátogatásnak mégis volt valami tétje? Például az, hogy Basescu megkérte Orbánt, hasson már oda az RMDSZ-nél, hogy az egy hónap múlva esedékes elnökválasztás második fordulójában a magyarok NE támogassák Victor Pontát. Egy ilyen kérés nem egészen üres beszéd, mert a szocdem miniszterelnök támogatottsága Erdélyben amúgy is jóval kisebb, mint az óromániai megyékben. Ott tarol, itt fele akkora sincs a népszerűsége. Ha Orbán bosszúálló természetű – márpedig az – esetleg rá is bólinthatott Basescu kérésére. És akkor ez a bukaresti kiruccanás végképp nem volt magántermészetű és végképp nem a román-magyar viszony volt a csevegés témája.
Azt mindenesetre kénytelen vagyok rögzíteni, hogy a Ponta-konfliktus – ismerve Orbán futballbolondériáját – a lehető legrosszabbkor jött az egy hét múlva esedékes román-magyar labdarúgó EB-selejtező előtt. Ha nem is volt olaj a mindig égő tűzre, nos egy kis gyújtósnak elment. Ennyit miniszterelnökünk újabb államférfiúi teljesítményéről.
