rss      tw      fb
Keres

Csendes igazodás




Lehet hogy lemaradtam egy fejezetről, arról, amelyben a Mazsihisz visszavonta azt a követelését, hogy a kormány váltsa le a Veritas kutatóintézet főigazgatóját. A zsidó vallási szervezet február 9-ei közgyűlése döntött úgy, hogy Szakály Sándor leváltása egyike annak a három feltételnek, amelytől függővé teszik a holokauszt-emlékév kormányzati programjain a részvételüket. Szakályt ugyanis közéleti-szakmai megnyilvánulásai miatt alkalmatlannak tartották a Veritas kutatóintézet vezetésére.*


Mit ad isten, áprilisban a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány nevében Haraszti György együttműködési megállapodást kötött Szakály Sándorral, a Veritas főigazgatójával. Néhány nap múlva a Mazsihisz közölte, hogy mivel az Országos Rabbiképző–Zsidó Egyetem egyetemi tanácsa nem értett egyet az együttműködési megállapodással, Haraszti lemond egyetemi tisztségeiről.


Ehhez képest – mint az ATV híradója beszámolt róla – a szeptember 29-ei Veritas-konferencián Szakály Sándor előadását a parlamenti páholyból hallgatta végig az elmozdítását szorgalmazó Mazsihisz-elnök, Heisler András. Haraszti György előadó volt a konferencián – na ja, ő megvásárolta a szabadságát a Veritasszal való együttműködésre az áprilisi afférral. Arról azonban nem olvastam, hogy az Országos Rabbiképző–Zsidó Egyetem azt is rosszallta volna, hogy most egy másik docense is az előadók közt szerepelt.


Mindenesetre mindannyian végighallgatták a közismerten felkészült és tárgyilagos politikus, Kövér László bevezető előadását, majd a szintén kiegyensúlyozott és tárgyilagos véleményalkotásáról ismert Boross Pétert, végül Szakály Sándort, aki már a beharangozó sajtótájékoztatón is arról beszélt, hogy a múlthoz való viszonyt szeretné megváltoztatni a Veritas Történetkutató Intézet, s ennek alapkövetelménye a tárgyilagosság.


Természetesen dönthet úgy a Mazsihisz, hogy megváltoztatja korábbi álláspontját a Veritasról és Szakályról. Dönthet úgy, hogy ezentúl részt vesz az intézet munkájában, sőt a jelenlétével és a részvételével legitimálja mindazt, amit a történelemről mond és a történelemmel művel ez a kurzus meg az intézete. De akkor az a tisztességes, ha ezt az álláspontváltozást bejelenti, sőt megindokolja. Az a tisztességes, és nemcsak a hitközségek tagjaival szemben. Mindenkinek tartozik ezzel a Mazsihisz, aki év elején és azóta is szakmai meggyőződésből és erkölcsi okokból tiltakozott és érvelt Szakály, az ő történészi álláspontjai és az intézete ellen.


Egyébként a konferencián egyetlen, a korszakkal foglalkozó komoly történész vett részt (azaz vállalta a fellépést és ezzel mindannak a legitimálását, amit a Veritas jelent), ráadásul nyilván főelőadóként, hiszen közvetlenül Kövér és Boross után szólalt meg a konferencián: Romsics Ignác. És ez pontosan eggyel több komoly történész, mint ahány a Veritas előző konferenciáján, azaz az Ellenzéki Kerekasztal tiszteletére rendezett májusi emlékülésén részt vett (az onnan hiányzó komoly szakemberek nevét az Átlátszó oktatásblogja sorolta fel – de Kövér László természetesen ott is jelen volt).


Egyik ismerősöm azt kérdezte tőlem a minap, hogy mi a bajom az Orbán kurzusával való együttműködéssel, hiszen Orbán kezéhez nem tapad vér. Komolyan kérdezte. Az igazodás, az értelmiségi igazodás is folytatódik, és az igazodók egyre lejjebb eresztik a mércét. Ha így haladunk, elvileg egyszer szólhatna majd úgy is ez a kérdés, hogy mi a bajom Orbánnal, hiszen csak a nemzet ellenségeinek vére tapad a kezéhez, ami egy nemzeti érdekvédő kormánynál természetes. És ha az elvi lehetőség most elvi marad, szemben a korábbi kemény és puha diktatúrák gyakorlatával, az nem az igazodókon – a megalkuvókon – fog múlni.





* Emlékeztetőül lásd az okokról hírösszefoglalóinkat:


Megalakult a Veritas Történetkutató Intézet
A Mazsihisz bekeményített: Szakály mondjon le – Szakály nem mond le, csak „megkövet”
Gerő András a Szakály-ügyről: A kurzusértelmiségi nettó korlátoltsága



és néhány írásunkat:


– Huszár Ágnes: Áthallás
– Gábor György: Dr. Kövér szerint a világ
– Majsai Tamás: Emlékezetgyalázás emlékművel
– Jakab Attila: Márta nem akart az apukája nélkül élni