Egy nemzet vagyunk
- Részletek
- Napi apró
- 2014. szeptember 30. kedd, 06:13
- Aczél Endre
Olvasok valamit és szíven üt. Az állítólag többszázezres, friss magyar állampolgársággal rendelkező „nemzetrész” (Ukrajna, Románia, Szlovákia, Szerbia) egyetlenegy tagja sem mutatott érdeklődést a néhány napon belül esedékes önkormányzati választások iránt. Mármint abban az értelemben, hogy határon kívüliként akár budapesti főpolgármesternek, de éppenséggel egy kistelepülés önkormányzati képviselőjének jelöltesse magát.
Mindezt nem valamiféle ellenséges forrásból, hanem magától az MTI-től tudom. Amiképp azt a furcsaságot is, hogy állandó magyarországi lakóhellyel nem rendelkező nemzettestvéreink szavazni ugyan nem szavazhatnak október közepén, viszont jelöltethették (volna) magukat. Na, ekkora állatságot se szült Európa, de a magyar parlament, mint tudjuk, mindenre képes.
Nemrég röhögve felhívott egy erdélyi magyar ismerősöm, mondván, hogy ő (akkor még parlamenti képviselő) akár Bukarest és Budapest főpolgármestere is lehetne egyszerre, minthogy a törvények erre módot adnak.
De azért itt és ez más. Miután Orbán Viktor és különösen a kiváló Semjén Zsolt nyilatkozataiból tudjuk, hogy a Kárpát-medencei magyarság immár egységes egészet alkot, még a politikailag kevéssé iskolázott embert is megrendíti a hír, hogy abból az állítólagos 600 ezerből – akiknek a java része a Fideszre szavazott, meg is köszönték nekik a kétharmadot – egy árva lélek sem érdeklődött magyarországi polgármesterség, önkormányzati képviselőség iránt. Úgy látszik, csak addig a pontig magyarok, amíg a zsebükbe kerül az uniós munkavállalásra jogosító útlevél, a TAJ-kártya, olykor a nyugdíj, a többi meg le van sz…va. Nem kívánnak Magyarország irányításában részt venni, csókolom a kezüket.
Végtére is csak az önnön populizmusukba beleszeretett magyar politikusok beszélnek éjt nappallá téve a nemzetegyesítésről. A megcélzottak egészséges ösztönei kiválóan működnek. Nem akarnak ők beleszólni az „itteni” dolgokba. Egye a fene a magyarországi önkormányzatokat, minek vennének a hátukra olyan terheket, amelyek egy polgármesterséggel, de még egy képviselőséggel is együttjárnak? Elég, ha bezsebelik, ami őket ilyen-olyan támogatásokban „megilleti”. A többi a mi dolgunk, nem az övék. Adót nem fizetnek, járulékot se, becsületes emberek. Nem akarnak tisztségviselők lenni idehaza, mert az, mi tagadás, pénzbe kerül(het). Persze, ha bármelyiküket megkérdezik, habozás nélkül mondják: egy nemzet vagyunk.
