Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. november 30.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. december 02. csütörtök, 04:26
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Láthatóan szaporodnak a konfliktusaink az Európai Unióval, bár ezek csak ilyen-olyan nyilatkozatok formájában láthatóak a közvélemény számára, de azért sokatmondóak tudnak lenni. Akár a nyugdíjterveinkkel, akár a költségvetési tervekkel kapcsolatban. Például az illetékes pénzügyi biztos először szóvivője útján, aztán saját maga is kifejtette rosszalló véleményét. Mi van akkor, ha az Európai Bizottság, vagyis kvázi az Unió kormánya azt mondja, hogy neki nem tetszik a nyugdíjreform eltörlése, vagy hogy szerinte nem reális a jövő évi költségvetés. Mi történik ilyenkor? Azt mondják, hogy ejnye, ejnye és aztán holnapra elfelejtik?
Kovács László: - Szeretném leszögezni, hogy az Európai Unió természetesen azt figyeli, hogy egy-egy tagállam megsért-e konkrét uniós szabályokat, normákat, és abban az esetben, ha előfordul ilyen tételes közösségi jogszabálysértés, akkor az Európai Bírósághoz viszi az ügyet. Ilyenre eddig Magyarország esetében nem került sor, jelentős súlyú tételes szabálysértés, kötelezettségszegés nem volt, így eljárás sem indult.
- Ha a bíróság mondjuk egy adott, konkrét ügyben az unió javára dönt a tagországgal szemben, akkor a tagországnak gyakorlatilag be kell tartania az unió jogszabályait és meg kell változtatnia a sajátját.
- Pontosan. Esetleg komoly büntetést is kell fizetnie. Mondom, ilyesmire eddig nem került sor. Hozzáteszem, ez nem jelenti azt, hogy nincs tételes szabálysértés. Ez a szabadságharc győzelmeként emlegetett bizonyos szabad pálinkafőzés például tételes uniós jogszabályt, adószabályt sért, mondom ezt mint volt adóügyi biztos. Az, hogy egyelőre nem indul ebben eljárás, azzal függ össze, hogy Magyarország a közeljövőben átveszi a soros elnöki posztot, és a bizottság nem akarja ezt azzal bevezetni, hogy eljárást indít a soros elnök ország ellen.
- Ráadásul egy ilyen tulajdonképpen harmadlagos fontosságú ügyben.
- Így van. Ez nyilván meg fog történni, ahogy túlleszünk a soros elnökségen. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jól érzékelhető a megítélésben történő kedvezőtlen változás. Nézzünk néhányat ezek közül! Teljesen nyilvánvaló, hogy az Európai Bizottság érzékeli a jogállami normák, a demokrácia alapelveinek sérelmét, a hatalmi ágak elválasztásának lassú megszüntetését, a fékek, ellensúlyok rendszerének felszámolását. Érzékelik a demokratikus intézmények, a függetlenséget igénylő pozíciók elfoglalását, a jogállam fokozatos lebontását. Érzékelik a gazdasági stabilitást fenyegető kockázatokat, mindenekelőtt a fenntarthatóság hiányát. Ezek kifejezésre jutottak például a pénzügyi biztos szóvivőjének, majd magának a pénzügyi biztosnak a nyilatkozataiban. Érdekességképpen hadd említsem meg, hogy a korábbi pénzügyi biztost, aki kollégám volt az elmúlt öt évben, Joaquín Almuniát gyakran vádolta a Fidesz vezetése azzal, hogy részrehajló Magyarország akkor szocialista kormánya iránt, mert maga is szocialista politikus. Igen ám, csakhogy ma a pénzügyi biztos finn konzervatív politikus, és úgy tűnik, hogy még keményebben kéri számon ezeket a dolgokat és keményebben nyilatkozik mindazzal kapcsolatban, ami történik. A legutóbbi megnyilvánulás éppen a magánnyugdíjrendszer felszámolásával függ össze. Rögtön hozzáteszem, tagállami hatáskör a nyugdíjrendszer, de fontosak az aggodalmak, amelyek megfogalmazódnak. Azzal, hogy a magánnyugdíjpénztárakban összegyűlt pénzt elvonja a kormány, és folyó kiadásokra fordítja – ami a fenntarthatóság szempontjából fontos –, magántulajdont sért. Szóvá teszik azt, hogy a magánnyugdíjpénztárból az állami nyugdíjrendszerbe történő váltást kényszerrel igyekeznek elérni, azzal a fenyegetéssel, hogy aki marad a magánnyugdíjrendszerben, elveszti az állami nyugdíját. Természetesen megfogalmazódott ezekben a nyilatkozatokban, általánosságban, a független demokratikus intézmény korlátozása, ami szintén ellentétes uniós normákkal, ha nem is konkrétan megfogható módon.
- Ha ezeket végigvesszük, akkor azt lehet mondani, hogy több esetben az Európai Unió egyrészt felszólíthatja Magyarországot, hogy változtassa meg ezt a gyakorlatot vagy változtasson az elfogadott törvényeken, ha pedig ezt nem teszi, akkor az Európai Unió vagy annak bizottsága fordul a bírósághoz?
- Ez pontosan így van, de hangsúlyozom, ehhez tételes jogsértés kell.
- Lehetséges, hogy mondjuk a nyugdíjpénztárak ügyében tételes jogsértéseket fel lehet sorolni, és akkor nem magyarországi kérésre vagy az érintettek beadványára indul eljárás – mert valaki, aki sérelmezi ezt, a magyar bírósághoz fordulhat, majd strasbourgi Legfelsőbb Bírósághoz, de ez ettől teljesen független procedúra –, hanem saját hatáskörben az Európai Unió indíthat jogi eljárást Magyarország ellen?
- Igen, de a magánnyugdíjpénztárak ügyében, ami eddig történt, az inkább elveket, mint tételes szabályt sért, hiszen tételes, közösségi szabály nincs a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban. Ez minden tagállam saját ügye. Ha például bármilyen területen diszkriminációt, hátrányos megkülönböztetést érezne vagy tapasztalna a bizottság, vagy valamilyen más uniós alapelvet sértenénk, akkor eljuthat a dolog megint csak az eljárásig. Azt gondolom, hogy a figyelmeztetés, ami a pénzügyi biztostól most elhangzott, már önmagában jelzi, hogy Magyarország rossz irányba halad és ez nyilvánvalóan tovább csökkenti a befektetők bizalmát, amit már amúgy is megingatott például a különadók rendszere. Ez a bizalommegingás jutott az elmúlt napokban kifejezésre megint egy jelentős forintárfolyam-esésben és a hitelek kockázati felárának növekedésében. Mindez a devizahiteleseket érinti nagyon érzékenyen, és ne felejtsük, itt sok százezer emberről, sok százezer családról van szó.
- A csődkockázati felár viszont az egész országot érinti súlyosan, mert nehezebben és drágábban tudja például az államkötvényeit eladni.
- Így van. A forintárfolyam a devizahiteleseket, a kockázati felár az ország egész gazdaságát érinti.
- Összegezve tehát azt mondja, hogy ezek a figyelmeztetések meghozzák a maguk kedvezőtlen gazdasági következményeit, de az uniós figyelmeztetésekből nem lesz közvetlenül uniós eljárás. Ahhoz konkrét jogszabálysértés kell.
- Igen. Hadd említsek meg még egy dolgot. Már az elmúlt hónapokban is érzékelhető volt, hogy nem veszik jónéven az olyan arrogáns jelzéseket, üzeneteket, kiszólásokat, amik azzal kezdődtek, hogy nekünk az Európai Unió nem főnökünk, nem érdekes az, hogy mit mond Barroso Brüsszelben, az érdekes, mit mond Orbán Viktor idehaza és így tovább. Öt év alatt a bizottságban soha nem hallottam ilyen arrogáns, az európai intézményeket lekezelő megjegyzéseket sem Németország, sem Franciaország, sem az Egyesült Királyság vezetőitől. Noha, ezek lényegesen nagyobb súlyú országok, mint Magyarország. A legutóbbi, hogy a bizottság 2010–2012-re elkészített gazdasági előrejelzésére – ami a kormányhoz képest kisebb növekedést, nagyobb költségvetési hiányt és nagyobb inflációt jósol, amit a különadókkal, a magánnyugdíjpénztárakat ért támadással és az egykulcsos adórendszerrel hoz összefüggésbe –, Matolcsy úr volt szíves azt mondani, hogy ez szakmai szempontból, erkölcsileg, etikailag nem megalapozott. Nem tudom, hogy egy előrejelzés hogy lehet erkölcsileg, etikailag megalapozott.
- Úgy, hogy nincs erkölcsi alapjuk arra, hogy bírálják a magyar kormányt.
- Igen, de még azzal is vádolja az Európai Bizottságot, és ez különösen durva, hogy két nagyarányú csalásban vett részt.
- Asszisztált azzal, hogy nem volt hajlandó felfedni, hogy a magyar kormány csalt.
- Igen. Miközben nem volt mit felfedni, mert a magyar kormány nem csalt, hanem a magyar kormány az előrejelzések közül a legkedvezőbbet választotta és erre építette fel a konvergenciaprogramot. Nem vált be, mert nem a legjobb, hanem a rosszabb vagy a legrosszabb változat történt a világgazdaságban. Ez tény, de ez nem adathamisítás, hanem hibás előrejelzés. Egyébként most ugyanez történik, mert most az Orbán-kormány előrejelzései pozitívabbak, mint amit a bizottság elfogadhatónak, pontosabban valószínűnek tart. Ebből adódik egy vita, de erre ilyen durva üzenettel reagálni, egyszerűen ésszerűtlen egy soros elnökségre készülő országnál. Az is hasonló volt, mikor Matolcsy úr úgy fogalmazott, hogy nem fogunk megszakadni néhány európai bürokrata kedvéért, és nem fogjuk emiatt jövőre három százalékra leszorítani a költségvetés és az államháztartás hiányát. Aztán elment Brüsszelbe, részt vett az Európai Unió pénzügyminisztereinek ülésén. Visszajött, és nagyon ügyesen fogalmazva nem azt mondta, hogy kérem, sajnos vereséget szenvedtünk, be kell tartani a hiányt, hanem valami egészen elképesztő csavarral azt mondta, hogy az Európai Unió pénzügyminiszterei támogatták Magyarország azon törekvését, hogy három százalékra vigye le a hiányt. Ez komikus.
- Vagyis győztünk.
- Így lehet a vereséget győzelemnek feltüntetni, amitől persze az még nem lesz győzelem.
- Ebből lehet tanulni. Még egy dolgot hadd kérdezzek meg Öntől. Az elmúlt hetekben elég nagy visszhangot váltott ki a Paul Lendvai elleni támadás a jobboldali sajtóban: ugye azzal vádolták őt, hogy még a nyolcvanas években kvázi együttműködött a Kádár-rendszerrel az itthoni ellenzékiekkel szemben, hogy egy ellenzéki fórumról, összejövetelről mintha ő értesítette volna a bécsi nagykövetet és így tovább. Annak idején, ha jól emlékszem, Ön a pártközpont külügyi osztályán dolgozott.
- Igen.
- Vannak erről információi?
- Egy 1985-ös rendezvényről van szó. 1975-ben Helsinkiben aláírták az európai országok a helsinki záróokmányt. A külügyi osztályon mi ezt egy pozitív dolognak tekintettük, és azt gondoltuk, és az élet igazolt bennünket, hogy ez felhasználható Magyarország további nyitásának elősegítésére, pontosabban ösztönzésére. Örömmel vettük, hogy az 1985-ös nagy kulturális rendezvény, a kulturális fórum színhelyéül Budapestet választották. Akkor a nyugat-európai országok közül többen és a magyarországi demokratikus ellenzék egy ellenfórumot készített elő, amit a legfelsőbb politikai vezetés nagyon rossz néven vett, és kezdetben az volt a törekvése, hogy ezt valahogy be kéne tiltani. Azzal érveltünk, éppen Magyarország nyitásának és nemzetközi megítélésének javítása érdekében, hogy ne tiltsák be ezt a rendezvényt. Ha nem is a hivatalos rendezvényekkel azonos szinten, de engedjék megtartani. Végül is megtörtént, tehát mi azt akartuk elérni, hogy erre a rendezvényre, ellenfórumra sor kerülhessen, ha nem is az Intercontinental szállóban, ahol a hivatalos rendezvény zajlott. A kompromisszum az volt, ha jól emlékszem, hogy Eörsi István író magánlakásán lehetett erre a rendezvényre sort keríteni. Ennek minden részletét természetesen a szervezők jelezték a magyar illetékeseknek, a koordinációs bizottság is, amelyben én a pártközpont külügyi osztályát képviseltem, tudtuk az összes a résztvevő nevét, adatait.
- Magyarán nem Lendvai Páltól tudták meg Bécsben.
- Akkor már hetek vagy talán hónapok óta minden részlet ismert volt. Abban, hogy ő ezeket az adatokat felhasználta a magyar nagykövettel való beszélgetésben, semmi olyanról nem volt szó, ami sértette volna a demokratikus szabályokat, vagy netán valamiféle együttműködést alapozott volna meg Lendvai Pál és a Kádár-rendszer között. Visszaemlékezve a nyolcvanas évekre, amikor Paul Lendvai vagy Lendvai Pál nagyon aktívan tevékenykedett Magyarország megítélésének a pontosítása érdekében, nekem szilárd meggyőződésem volt, hogy ő az egész, nemcsak osztrák, hanem nyugat-európai kapcsolatrendszerét és a magyarországi ellenzékkel való kapcsolat rendszerét Magyarország demokratizálásának az előmozdítására, tehát egy nagyon is jó cél érdekében kívánta felhasználni, és ezt is tette.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő
