Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. november 30.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. december 02. csütörtök, 04:26
- Megbeszéljük
Bolgár György: - A baloldali médiában lassan kezd leesni a tantusz a médiatörvényről, arról, hogy a sajtót ezentúl úgy korlátozhatja a hatalom, ahogy neki tetszik. Pedig néhány sajtóval foglalkozó magyar és nemzetközi szervezet már hónapok óta nyomja a vészcsengőt, hogy ami itt zajlik, történik és történni fog, az legfeljebb Kazahsztánra lehet jellemző, mintha a sajtó nem kapott volna észbe. Még a bal vagy balliberális média is mintha viszonylag keveset foglalkozott volna a dologgal, lehet, hogy lekötötte sok más egyéb botrányos vagy meghökkentő ügy. De talán most, hogy befordultunk a célegyenesbe és elkészül az utolsó médiatörvény a sorban, illetve el is készült, benyújtották, valószínűleg hamarosan meg is szavazzák majd, mintha már kezdené észrevenni legalább a középtől balra álló sajtó, hogy itt akár mindennek vége lehet, a sajtó szabadságának is. Mit mond a MÚOSZ, hogy van ez?
Eötvös Pál: - Ha már visszautaltál a több hónapos előzményre, akkor hadd kezdjem azzal, hogy a MÚOSZ a közszolgálatot és a sajtóigazgatást szabályzó törvény idején igyekezett a hangját hallatni, más kérdés, hogy ennek nagy visszhangja nem volt.
- Erre mondtam én, hogy a sajtóval foglalkozó magyar és külföldi szervezetek már kiabáltak hónapokkal ezelőtt is, de a sajtó mintha immúnis lett volna rá.
- Mi be is adtunk egy alkotmánybírósági beadványt, tehát elég erősen kifogásoltuk ennek a törvénynek néhány passzusát. Ha szabad úgy fogalmaznom, ez az őshiba vagy ősbűn, mert ez a törvény, amiről most aktuálisan szó van, és ez összeölelkeznek. Tehát a sajtóigazgatásról, illetve a közmédiáról megszületett törvény meg ez a törvény egyben olvashatók. A jelenlegi késői reflexióknak nyilván az is oka lehet, hogy ezt a kettőt nagyon nehéz összeegyeztetni, plusz még itt van a közben megszülető médiaalkotmányt, mert ezek oda-vissza utalásokkal vannak tele. És ez a legutóbbi törvény százhatvan oldal vagy ilyesmi.
- Százhetven valahány oldal.
- Már nem tudom, mert elejétől végéig át kellett lapozni. És ami nehéz, hogy a törvények közötti átjárást, utalást is értelmezni kell. És maga a törvény sem könnyű olvasmány, nem a képes biblia. Elég nehéz volt apercipiálni, hogy mi is történik itt. Hozzáteszem egyébként, hogy a múlt héten, ma egy hete volt Tihanyban egy Korrektúra című médiakonferencia, és ott sem reagált tulajdonképpen senki rá, még neves televíziós vagy sajtós személyiségek sem. Mindenféle mellékkörülményekkel foglalkoztak. Valamikor előtte való délután vagy délben jelent meg, nekem legalábbis akkor került az interneten a kezembe ez a bizonyos százhetven oldalas törvény.
- Törvényjavaslat. Igen. Ugye tényleg jellemző a sajtó - mit mondjak – gyermetegségére, hogy azzal foglalkoztak, hogy ezt a Korrektúra konferenciát egy olyan cég szervezte, amelyik a Gyurcsány-kormánynak is dolgozott, mintha ennek bármi köze volna bármihez. Nem arról volt szó, hogy mi lesz a sajtóval, hanem hogy ki tesz zsebre esetleg jogosan vagy jogtalanul hány százezer vagy millió forintot. Rettenetes, ezt kell, hogy mondjam.
- Ezt elég nehéz követni és nincs ebben semmi fricska, de hát a Népszabadságtól a Klubrádióig és mindenféle más fórumokig mindenki azzal volt elfoglalva, a te műsorodban is volt erre utalás, hogy a Magyar Távirati Iroda által gyártott hírek fogják ellátni a közmédiumokat.
- Nemcsak utalás volt, én próbáltam erről interjút is csinálni. Beszélgettünk erről Belénessy úrral, így van.
- Az MTI főigazgatójával. Most a sajtó ezeket tudta hirtelen megragadni. Én megértéssel közelítek ehhez és tegnap még azt mondtam, hogy szerintem ezt a törvényt annyian olvasták a sajtóban, hogy még egy fűrésztelepi munkás is meg tudja egy kezén mutatni, hányan vannak. Ma már azt mondhatom, hogy négyről tudok. Név szerint nem akarom felsorolni, de ketten vannak a MÚOSZ-ban, Gavra Gábor, kiderül az írásából, meg Lipovecz Iván. Többet én nem tudok felsorolni.
- Jelentem, én is elolvastam, és őszintén szólva én a múlt hét közepe óta üldözöm a törvény egyik benyújtóját, a legszorgalmasabb magyar képviselőt, Rogán Antalt, aki ontja magából a törvényjavaslatokat, és érdekes módon nem tudom elérni. Ugyanis Belénessynek hiába tettem volna fel azt a kérdést, hogy miért az van a törvényben, ami, őt csak ez a hírgyár kell hogy érdekelje, és az az ő kompetenciája.
- Na jó, mondom, én megértéssel kezelem, hogy a sajtót könnyen megragadható és valamilyen korábban más által kibányászott ellentmondás elragadja. Nem tudok olyan sajtómunkatársat hirtelen, aki leülne, és ezt az őrült mennyiségű törvényt, nemcsak ezt, amiről most beszélünk, hanem ezekkel az átkarolásokkal és átfedésekkel a többit is nemcsak hogy elolvasná, mert elolvasni még el lehet, nem könnyű, de…
-…Összeveti a többi médiatörvénnyel.
- Így van.
– De valószínűleg ez is a cél, nem? Azért árasztják el a parlamentet meg a közvéleményt ilyen irdatlan mennyiségű alapvető törvénnyel, hogy még csak ideje se legyen például a médiának vagy a szakembereknek elolvasni, esetleg értékelni. És mire megszólalnak, addigra már rég el is van fogadva.
- Nem tudom, hogy mondjuk maga a törvény, ha szólhatok erről...
-… Sőt. Erre akartalak kérni.
- Amennyire meg tudom ítélni, jogilag kompakt és nincsenek benne mondjuk olyan ellentmondások, mint például a médiaalkotmánynak – hivatalos nevén kicsit bonyolultabb – nevezett törvényben, ami jogilag is nagyon hevenyészett és renyhe munka volt. Ez össze-vissza tele volt lapszusokkal. Ez a törvény ilyen szempontból nagyon is, hogy mondjam, rafinált, nagyon is urai voltak a törvény szövegezői a kérdésnek és a feladatnak. Ez egyébként Tihanyban is kiderült, a törvény egyik kidolgozójától vagy valószínűleg valami tanácsadó vagy a munkában résztvevő embertől.
-… Azt ugye ne feltételezzük, hogy három képviselő, aki egyébként nem foglalkozott médiaügyekkel, leül és megír egy százhetvennégy oldalas törvényjavaslatot. Ez ugye a Harry Potter világa.
- Igen. Hát természetesen nem innék rá gyufát, hogy Rogán Antalt ebből le lehetne vizsgáztatni, de nem is hiszem, hogy ő egyáltalán ilyet vállalna. Tehát ennek más volt a célja, ennek az a célja, hogy a társadalmi vitát el lehessen kerülni. De ezt láttuk más törvényeknél is.
Most készült el az Újságíró Szövetségnek az a beadványa, amit a Kulturális és Sajtóbizottsághoz elküldtünk, ez már múlt idő. Ennek a végső summázatát – ami nem hosszú különben, a korábbiakhoz képest viszonylag rövid, könnyen meg lehet ragadni a lényegét – olvasom, hogy „a legáltalánosabban rögzíthető, a médiatörvény-tervezetben kialakított hatósági jogkörök a sajtó- és a véleményszabadságot erősen korlátozzák a bírói hatáskörbe tartozó jogkérdések elbírálásának megkettőzésével, illetve hatósági elvonásával, s a médiában jogbizonytalanságot idéznek elő”. Ez meglehetősen finom fogalmazás.
- Miért voltatok ilyen finomak? Mert például a mai Népszabadságban megkérdeztek jó néhány médiajogászt, ők egyre keményebbek.
- Ez a megfogalmazás fedi, amit mondani akarunk.
- Igyekeztetek jogilag fogalmazni és nem újságíróilag ugye?
- De hát ez csak a végső summázat. Nem, ez egyáltalán nem újságírói munka, teli van hivatkozással, törvényhellyel, hiszen ezért is tartott ennyi ideig elkészíteni, mert egy ilyen beadvány nem dolgozat vagy publicisztika, hanem nagyon körültekintő utalások és hivatkozások gyűjteménye. Ami, mondom, kiterjed más törvényekre is, más médiával kapcsolatban nemrég elfogadott törvényekre is, mint a médiaalkotmány, illetve a közszolgálatról szóló törvény.
- Mégis mi az a néhány kiemelhető fő és látható vonása ennek a médiatörvénynek, amely a sajtó és a média szabadságát súlyosan korlátozhatja?
- A válaszhoz megint csak a közszolgálattól kell kiindulnom. Ugye létrehoztak egy olyan hatósági rendszert, amely rendszer teljes mértékben zárt. Hierarchikus, olyan mint egy gúla.
- Igen. A végén az történik, amit a tetején a miniszterelnök által kinevezett ember akar.
- Így van.
- És tulajdonképpen meg sem kell indokolnia, hogy miért akarja azt.
- Nem nagyon. Na most ez az egész igazgatási rendszer nem is nagyon szelel. Ahol szelel, ott csak látszólag szelel, de ez még említésre sem méltó. Ez egy hierarchikus rendszer, a tetején ülő megmondja, hogy – hogy mondják ezt ma? – mi a tuti.
- Igen. Ezt ugye még olyan szervezeti intézkedésekkel is erősítik, mint ennek a bizonyos központi hírgyárnak a létrehozása. Jó estét kívánok, a Magyar Televízióban kapcsoljuk az MTI hírstúdióját, és akkor onnan fog menni a rádió, a tévé. Mindegy, hogy fog ez zajlani, de a lényeg az, hogy egy irányítás alá kerül, ami még a Kádár-rendszerben sem volt így.
- Centralizáció mindenképpen megfigyelhető minden tekintetben. Ezen lehet vitatkozni, mert lehet mondani, hogy ez talán olcsóbb, de én magam nem értek vele egyet. De azért vannak emellett szóló érvek is. Úgyhogy én ezt most zárójelbe tenném. Az egésznek az a lényege, hogy az összes elektronikus hírközlő és nyomtatott sajtóterméket ennek a zárt rendszernek az igazgatási körébe vonja. És újdonság, hogy most a hatáskörébe vonja a nyomtatott sajtót, tehát hetilapokat, napilapokat, minden egyebet is. És hozzáteszem, hogy az internetet is.
- És lényegében megfoghatatlan, bizonytalan megfogalmazások vagy törvényi keretek alapján lehetőséget ad nagyon súlyos büntetésekre és szankciókra. Olyan súlyosakra, amelyek létükben veszélyeztetik a különböző orgánumokat.
- Ez benne van a mi levelünkben is. De a fő probléma ugye az, hogy olyan jogosítványokat rendel a hatósághoz, amely jogosítványok legszentebb meggyőződésem és tanulmányaim szerint – én jogász vagyok egyébként – a bírósági ítélethozatal körébe tartoznának. Hiszen itt mérlegelni kell, ellenérvek vannak. Tehát nem hatósági munka elbírálni mondjuk azt, hogy egy személyt megsértettek vagy nem sértettek meg, mélyen megsértették, vagy csak a személy sértődékeny. Szóval ezek nagyon finom beállítások, és erre egyetlen fórum jogosult, a polgári és a büntetőjog keretei között eljáró polgári vagy büntetőbíróság. Igazán nem tudom megítélni, hogy ez az egész meg van-e kettőzve, tehát hogy a bíróság is és a hatóság is elbírálja-e, ez nem derül ki.
- Mert ha duplán csattan az ostor, akkor még reménytelenebb a dolog.
- A bírósághoz lehet fordulni persze, de halasztó hatálya nincs. Más ügyekben nem is lehet a bírósághoz fordulni. Tehát ez egy zavar itt.
- Igen. Kellemetlen, ha nem lehet a bírósághoz fordulni, ha a megbüntetett sajtóorgánum úgy gondolja, hogy igazságtalanul, jogtalanul, alaptalanul büntették meg, és még bírósághoz sem mehet.
- De, fordulhat bírósághoz, csak ennek nincsen halasztó hatálya. Később fordulhat bírósághoz, de már egy zsebre vágott büntetés birtokában, amit már előzetesen egy hatóság véleményezett. Szóval a sajtó nem hatóság alá rendelhető fogalom vagy gyakorlat, vagy terrénum. A sajtóra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint általában az emberekre, tehát ugyanazok a büntető vagy polgári jogi szabályok, ugyanazok a vitás esetek fordulhatnak elő. Ez időnként nyilván szerepel a törvényekben is, mármint a büntetőtörvényben például, hogy ha sajtó útján követ el valaki rágalmazást, tételezzük fel, ennek a büntetési tétele valamelyest más. De mindez büntetőjogi kategória vagy polgári jogi kategória.
- Szerinted a nemzetközi újságíró szervezetek, médiaszervezetek ezzel az újabb csomaggal kapcsolatban mit fognak mondani? Mit mondhatnak?
- Egyelőre nem tudom, de mindenesetre attól függ, honnan nézzük.
- Azt akartam megkérdezni tőled, hogy te láttál-e már ehhez hasonlót Európában?
- Én magam Európában nem láttam, de azért mondom, hogy kérdés, honnan nézik, délről, keletről vagy nyugatról. Ugye mindenütt más fénytörésben jelenik meg. Ha valamit ebből kiemelhetek, én Nyugat-Európában hasonló indíttatású vagy hasonló aurájú megközelítését a sajtónak nem láttam. Lehet, hogy van ilyen, én magam ilyet nem láttam és nem is tudok pillanatnyilag elképzelni. Vannak a médiával kapcsolatban máshol is durva megnyilatkozások, nyugat-európai országokban is, de ehhez hasonlóról én nem tudok.
