Orbán és a devizahitelek
- Részletek
- Napi apró
- 2014. szeptember 13. szombat, 07:59
- Aczél Endre
Vallomást teszek.
Devizahiteles ügyfele vagyok az egyik kereskedelmi banknak. Akkor lettem az, amikor a bank elnök-vezérigazgatója, akkori barátom, azt javasolta nekem, hogy föltétlenül vegyek fel hitelt, ha szükségem van rá, svájci frankban, mert ő maga is ugyanígy tett. Nem akart nekem rosszat; vélem, önmagának se. Ha valaki, hát ő tudta, mit érdemes csinálni és mit nem. Biztos nem Medgyessytől vagy Gyurcsánytól kért tanácsot. A kérdéses időpontban forinthitelt 12–15 százalékra, svájci frankban elszámolt hitelt 3-4 százalékra lehetett felvenni.
Akik akkor cselekedtek, így például én is, éveken keresztül jól jártak, de nemcsak azért, mert a kamatszint látványosan alacsonyabb volt, hanem azért is, mert a forint árfolyama nem ott volt, ahol most, hanem legalább 40 százalékkal föntebb (azaz erősebb volt).
A devizahiteleseket nem a bankok mohósága tette tönkre, hanem a forint romlása. Azok, akik „jó időben” vettek fel svájcifrank-hitelt, éveken át halálra keresték magukat a forinthitelesekkel szemben, vagy ha nem, a szaldójuk még ma is pozitív (2008 után). Magánszemélyeké is, önkormányzatoké is. Utóbbiakról – ahol eltűnt a pénz – mintha manapság nem esne szó. Miért is esne? Még a végén kiderülne, hogy Lázár János, hajdani hódmezővásárhelyi polgármestert azok a gonosz bankok beszélték rá, hogy városát Magyarország legeladósodottabb településévé tegye. Nem téma. (Régebbi iskolázottságúak értik a vonatkozó német mondást: „nicht berühren” – erről nem beszélünk. Ez a szófordulat, így, németül, akkor volt divatban, amikor a zsidótörvények folytán „aladárok” – keresztény alkalmazottak – vették át pro forma a tulajdonjogot az eredeti tulajdonostól, de erről nem illett tudni, beszélni.)
Egyszóval állapodjunk meg: a svájcifrank-hitel hosszú időn át roppant előnyös volt a hitelfelvevőknek. Ehhez képest Orbán Viktor pénteken ezt mondta: „A magyar gazdaságtörténetben példátlan, hogy a kormány és a parlament a tisztesség logikája alapján teljes egészében átvilágítson egy az emberekkel szemben tisztességtelen pénzügyi manőverrendszert, és elszámoltassa a bankokat.”
Manőverrendszer? Biztos, hogy a bankok nem emberbaráti szempontból nyújtottak hitelt svájcifrank-alapon, hanem azért mert lehetőség volt rá. Arra, hogy ők is jól járjanak, meg a devizahiteles is. Le kell szögeznem, hogy az én szerződésemet az én bankom egyetlenegyszer sem módosította, bár a kamat lassan, de alig észrevehetően feljebb kúszott. Igaz, azt se kérdezte meg tőlem, hogy egyetértek-e a kamatemeléssel? De erre semmi sem kötelezte. Most 4 százaléknál van a kamat, és a bank éppenséggel igazodhatna Matolcsy alapkamatához, amelyet pár hónap alatt 7-ről közel 2-re vitt le (puszta erőszakkal, ami a pénzügyi világban szokatlan), de persze nem teheti, mert ő frankban számol el, nem forintban.
Itt jegyzem meg, járatlanabb olvasóink kedvéért, hogy a devizahitelek forintosítása, amiről annyit pofáznak, azért nem fog megtörténni egyhamar, mert olyan mértékű kamattámogatást vonna maga után (hogy a forinthitelesek egálban legyenek a devizahitelesekkel), amelyet a központi költségvetés 100–150 milliárdos nagyságrendben nem tud, nem is akar vállalni. Orbán ravaszul kibújt a válasz alól, amikor erről, mármint a forintosításról kérdezték. (A szám szakértői becslés.)
De a legnagyobb gonoszság az, hogy ez az egész devizahiteles balhé, amely egészen bizonyosan családok százezreit nyomorította meg (nota bene: akik luxusautóra vettek fel hitelt, azokat aligha), az Orbán-propaganda folytán teljes egészében „félrecsúszott”, hiszen közepes képzettségű embereknek is tudniuk KELLENE, hogy nem a bankok gonoszsága, hanem az orbáni, árfolyamromboló gazdaságpolitika miatt kénytelenek többet fizetni. Lehet ugyan napestig hivatkozni – olykor akár okkal is – egyoldalúan módosított szerződésekre, engedély nélküli kezelésiköltség-emelésre és hasonlókra, ki lehet csikarni a Kúriából ennek megfelelő döntést – de ezek hatalmas semmik ahhoz képest, amennyit a forint romlott, következésképp az adósság (az államé is!!) automatikusan növekedett. Csak erről volna szabad beszélni, nem pedig a „bankrendszer átvilágításáról”, „tisztességtelenül elvett pénzekről” etc. (Egy szép nap talán azt is megkérdik tőlük, árják-e? Mellesleg: Csányi Sándor OTP-jének átvilágítása hogyan fog megtörténni? Hátha Csányi többet tud a Fidesz-vezérkar magánvagyonáról, mint bárki más ebben az országban. És hogyan fog megtörténni az oligarchikus körbe tartozó kisbankoké, amelyek „magyarok”, szó se róla?) A bankok nem angyalok, sehol sem azok. De arról aztán végképp nem tehetnek, hogy amikor én fölvettem a hitelemet, a svájci frank valahol 180 forint körül állt, ma meg 260 körül.
Tudom, ez egy fura írás. Végtére is tapsolnom kellene, hogy ha Orbánnak hinni lehet, harmadával csökken majd az én törlesztőrészletem is (tényleg? nem fogadnék rá nagy tétben), és ez nem kevés. Csakhogy bizalmatlan vagyok. Tudom, hogy a vége zéró összegű játszma lesz. Mert ami az egyik oldalon nyereség, a másikon veszteség. „Valakinek” állnia kell a számlát. Jó, azt mondják nekem, ezek a bankok lesznek. De ők erősebbek mint én, bármennyit sarcolják is őket. Ki fogják találni a módját, miként hozzák be a réven azt, amit a vámon elveszítenek. Ebben egészen bizonyos vagyok mint ahogyan abban is: észre sem fogom venni, mikor fizetek többet. Lám, Orbánék egy népszavazással eltüntették a vizitdíjat, és most szórványos hírek jönnek arról, hogy a 300 forint többszöröség fizettetik ki egyes kórházak a nem „oda tartozó” betegekkel. És pénzt kérnek „extra” szolgáltatásokért. Mindig van megoldás.
