Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. január 7.

• Nyomtatás

Részletek

2010. január 09. szombat, 05:22

Bolgár Gy. - Megbeszéljük

Bolgár György és a Klubrádió jóvoltából, 2010. január 8-ától, a Galamusban olvashatják azokat az interjúkat, amelyek a nap híreihez kapcsolódva a Megbeszéljük előző napi adásában elhangzottak.

A Galamus azért vállalkozik, kivételesen, rendszeres másodközlésre, mert Bolgár György interjúi egyedülállóak a magyar médiában. Nemcsak Bolgár kivételes felkészültsége, magas színvonalú érvelése, demokratikus vitakultúrája és szakmai tisztessége teszi azzá őket, hanem a lényeglátás, a hazugság megvetése, a higgadt-dühödt igazságkeresés, és mindenekelőtt az, hogy Bolgár tudja, mindent a lehető legtöbb aspektusból végig kell gondolni ahhoz, hogy megértsük és biztonsággal meg tudjuk ítélni a világot, amelyben élünk. Nagy erény ez egy olyan korszakban, amikor nagyon sokan, túl sokan adják fel ezt a fontos emberi képességüket, a gondolkodásét.

Bolgár György kérdéseit és interjúit tehát ezentúl nemcsak a Klubrádióban hallgathatják meg, minden hétköznap délután négytől (vagy bármikor a rádió honlapján), de szerkesztett változatukat másnap délután a Galamusban is elolvashatják.

m. zs.

Ajánlja az írást másoknak is!

2010. január 7.

Bolgár György kérdései a 2010. január 7-ei műsorban:

„…egyre drámaibb fordulatokkal zajlik a BKV története. A legfrissebb hírekben hallották, hogy a rendőrség mégsem állította elő azt a szerelőt a garázsban, aki állítólag vezetékeket vágott el a buszokban, csak vizsgálatot folytatnak. Előzőleg azonban a rendőrség, csalás miatt, őrizetbe vette a volt humánpolitikai igazgatót. Ő az, aki majdnem százmillió forintot kapott végkielégítésként, majd visszavették dolgozni. Az Index internetes hírportál értesülése szerint egyébként a szakszervezeti vezetők milliós fizetéseket kapnak a vállalatnál. De mitől mennek a buszok?

A másik, ezzel összefüggő témánk, hogy a Blikk által megkérdezett jogászok szerint kaphatnak kártérítést azok az utasok, akik bérletükkel hiába akartak buszra szállni az elmúlt napokban. Ezt vetette fel egyébként tegnap egyik hallgatónk is.

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy az MDF azonnali választ vár a Fidesztől arra a kérdésre, vajon tényleg eladta-e Orbán Viktor Kínának Magyarország 25 milliárd dolláros Valutaalap-adósságát, cserébe százezer kínai itteni befogadásáért. Az erről szóló hírt vagy pusztán híresztelést, amelyet egy internetes hírportál közölt, a Fidesz szóvivője bődületes marhaságnak minősítette. Önök szerint?

Mi a véleményük arról, hogy a Fidesz ügyet csinált abból, hogy a Mol helyett az osztrák OMV nyerte a közintézmények üzemanyagvásárlási tenderét. Szerintük a kormány külföldi érdekeltség kezére játszotta át ezt a tizenhat-tizenhét milliárdos megbízást, amellyel azonban a kormány egyidejűleg pénzt is megspórolt. Most akkor átjátszás vagy ésszerű takarékoskodás?

Végül beszéljük meg, hogy a Jobbik kihozhatja a börtönből a terrorcselekményekkel gyanúsított Budaházi Györgyöt, ha felveszi a választási listájára. A mentelmi jog ugyanis képviselőjelölteknek is jár, jelölt pedig egy gyanúsítottból is lehet. Bár arra nincs egyértelmű szabály, hogy meg kell-e szüntetni a gyanúsított előzetes letartóztatását. Vajon mit tesz a Jobbik?”

Ajánlja az írást másoknak is!

Bolgár György: - Hogy állnak a sztrájk előkészületeivel? Lesz sztrájk?
Nemes Gábor: - Egyelőre úgy tűnik, hogy lesz, bár természetesen a holnapi tárgyalásokon történhet előrelépés, ami akár azt is jelentheti, hogy pozitív irányba haladnak a dolgok, és nem kell a sztrájk szervezésével foglalkoznunk.

- Mennyire bíztató ebből a szempontból a hangulat? Egyáltalán: milyen híreket kapnak Önök, akár közvetlenül a tárgyalásokban résztvevőktől, akár a menedzsmenttől vagy másoktól? Nem beszélve arról, hogy ilyenkor pletykák is keringenek. Szóval vannak biztató háttérinformációi?
- Hát sajnos nincsenek, mert a menedzsment álláspontja egyelőre nagyon merevnek látszik. A szakszervezetek az utóbbi megbeszéléseken több ízben is tettek kompromisszumos javaslatokat, de a munkáltató eddig nem válaszolt érdemben rájuk, ragaszkodik a saját álláspontjához, úgyhogy elmozdulást nem látok.

- Ezek a legutóbbi munkalassítási vagy szabálybetartási akciók változatlanul folytatódnak? Tehát úgy gondolják, hogy ez jó nyomásgyakorlási módszer a vezetésre?
- Úgy gondolom, nagyon sikeres volt az elmúlt három nap ebből a szempontból is. Bár azt mindjárt hozzáteszem, nagyon sajnálom, hogy ilyen káoszt kell csinálnunk azért, hogy alkatrészeket kapjanak a különböző telephelyek. Ráadásul az elmúlt napokban többletlétszámot rendeltek be a műszakos dolgozóknál, illetve túlórát is elrendeltek annak érdekében, hogy ezeket az alkatrészeket beépítsék. Ennek volt az a következménye, hogy a mai napon már jóval kevesebb busz maradt bent. Mindez azt igazolja, hogy valóban nagyon rosszak ezek az állapotok, és úgy gondolom, nem a járművezetőknek vagy a karbantartóknak kell vállalniuk a felelősséget azért, hogy hosszú ideje ilyen rossz állapotú autóbuszokkal közlekednek a városban.

- De azt leszögezhetjük, hogy egyfelől tényszerűen bizonyítható, hogy rossz állapotban vannak az autóbuszok, másfelől azonban az is tény, hogy Önök meg elkezdték szigorúbban betartani szabályokat, és amit korábban elfogadtak – tehát kimentek a rossz állapotú buszokkal a forgalomba –, azt most nem hajlandók megtenni? Hogy azt mondják, ha nincs kollektív szerződés, akkor ám legyen, történjen minden a szabályok szerint? Tehát itt egy tudatos akcióról volt szó?
- Hogy a közvélemény is értse a helyzetet: korábban ez úgy zajlott, hogy a járművezetők nem pontosan a kezdési időpontjukra érkeztek meg a telephelyekre, hanem húsz-negyven perccel korábban, tehát a saját szabadidejük terhére vették át a járműveket, hogy ha hibát találnak, akkor azt forgalomba állás előtt megjavíttassák. Ha nem sikerült, megpróbáltak kocsit cserélni. Most ez változott meg. Az utóbbi napokban a járművezetők pontosan időre érkeztek be, és vették fel a munkát. Magyarán az a húsz perc, ami most kollektív szerződés hiányában nincsen, nem elegendő, hiszen most is ugyanúgy eltarthat negyven-ötven percig egy kocsiátvétel, részben azért, mert olyan hibákat találnak, amelyek kijavítását a BKV a mai napig nem tudta megoldani. Most ott tartunk – és ezért is megy ki több kocsi –, hogy munkáltatói utasításra olyan hibákkal is forgalomba állnak a buszok, amelyekkel elvileg, ha a járművezető betartja a szabályokat, nem lehetne kimenni.

- Mit tud az azonnali elbocsátásokról, felmondásokról, amelyekről tegnap érkeztek hírek? Ezek valóban megtörténtek, és ha igen, akkor mit tettek az ilyen esetek ellen?
- Két rendkívüli felmondásról tudunk. Az egyiknél pontosan az imént vázolt helyzet volt az ok, hogy a járművezető állítólag túl sokáig vette át az autót, és későn jelentette a hibát, ezért jártak el vele szemben. Mi ezzel együtt is elítéljük az ilyen munkáltatói intézkedéseket, már csak azért is, mert úgy érezzük, hogy csak a munkavállalók megfélemlítése a célja. Úgy gondolom, a céget minősíti, hogy egy európai jogállamban egy állami vagy önkormányzati vállalat ilyen mélyre süllyed. Mi annyit tudunk tenni, hogy kiállunk a munkavállaló mellett, minden anyagi, erkölcsi és jogi segítséget megadunk neki, hiszen nyilván bírósághoz fog fordulni a kolléga. Nekünk vannak jogi képviselőink is, és egy munkanélküli kollégának természetesen megadjuk az anyagi támogatást. Úgy látjuk egyébként, a cég nem gondolta át, hogy az ilyen a lépéseivel akár családokat is tönkretehet. Mélyen elítélendő ez a cselekedet.

- Arról mit tud, amiről a nap folyamán változó hírek érkeztek? Először arról kaptunk hírt, hogy az egyik garázsból előállítottak egy szerelőt, aki állítólag több buszban átvágta az ablakmosó folyadék vezetékeit, majd mostanra kiderült, hogy az előállítás nem történt meg, de vizsgálatot folytatnak. Ön tud-e esetleg valami közelebbit?
- Igen, tudom, hogy ez a vizsgálat valóban folyik, ennek kell majd kiderítenie, mi is történt valójában. Mert egy ablakmosófolyadék-vezeték több okból is tönkremehet, akár egy jégdugó okozta probléma is előidézhet szakadást. Egyelőre nem tudjuk, de nem is ez a jellemző. Valós hibák tömkelegéről van inkább szó, és ez egyre gyakoribb ebben az ágazatban.

- De nem lehet, hogy az emberekben esetleg felhalmozódnak indulatok, és egyesek úgy gondolják, hogy na majd mi bebizonyítjuk – vagy még inkább bizonyítékokat akarunk szolgáltatni rá –, hogy lám, ezek a buszok mennyire használhatatlanok? A szakszervezetek meg nem hűtik le az embereket, mondván, hogy nem kell semmi törvénytelenséget csinálni, elég a szabályokat pontosan betartani? Szóval nem észlel valami olyasmit, hogy egyesek elszabadulnak? Nincs ilyen veszély?
- A szakszervezetek folyamatosan jelen vannak, még a hajnali órákban is, amikor a tömeges járművezetői bejelentkezések vannak. És igenis pontosan azt tesszük, amit mond, igenis megnyugtatjuk őket, igenis csak a szabályok betartására hívjuk fel a figyelmüket. Hogy semmi olyasmit ne kövessenek el, ami miatt felelősségre vonhatók. Tehát nem az a célunk, hogy szítsuk az indulatokat. De az való igaz, hogy nem tudunk jó ideje megállapodni, és a munkáltatói intézkedések, például az úgynevezett szuperkontroll-csoport, igenis inkább megerősíti a munkavállalók szándékát, hogy a kollektív szerződés és az eddigi juttatásaik megvédése érdekében akár a sztrájktól se álljanak el. Úgy gondoljuk, rossz útra lépett a BKV.

- Ez az egyértelmű követelésük, hogy a kollektív szerződésben az eddigi juttatások maradjanak meg? Akkor aláírnák a megállapodást?
- Igen, pontosan így van. Semmilyen többletigénnyel nem léptek fel a szakszervezetek. Csak azt szeretnénk, hogy az eddigi juttatásaink megmaradjanak. Hiszen a szociális juttatások sok esetben úgy születtek, hogy a bértárgyalásokon nem sikerült megállapodnunk az általunk elvárt százalékos emelés mértékében, ezért különböző szociális juttatások bevezetésével egészítettük ki a béreket, és így sikerült megállapodnunk. Tehát ezek a juttatások a bértárgyalások részét alkották, és úgy gondoljuk, utólag elvenni őket nem lehet.

- Erre az évre nincsenek is béremelési követeléseik?
– A bértárgyalások nem kezdődtek még el a BKV-nál.

- Ja hogy az még külön tétel lehet!
- Természetesen. Csak most közel egyidőben történik a két dolog: év végén járt le a kollektív szerződés, és a bértárgyalásokat általában januárban szoktuk elkezdeni.

- Annak ellenére lehetnek bérköveteléseik, hogy - ez még nyitott kérdés - az adóváltozások miatt akár tízezer forinttal nagyobb jövedelemhez is juthatnak az alkalmazottak?
- A bérkövetelést külön kell választani az adójogszabályok változásától, hiszen akkor sem illesztettük ezt a bérfejlesztésekhez, ha mondjuk a munkavállalókat vagy az állampolgárokat negatívan érintettek bizonyos adóváltozások. Akár az áfaemelésekről, akár az elmúlt időszakban a jövedéki adó miatt megemelt árucikkek vagy a benzin többletköltségeiről volt szó. Tehát végül is az egyik oldalon kivettek az állampolgárok zsebéből, a másik oldalon adott esetben valamit pótoltak. Ami ilyenformán nem biztos hogy többlet a polgároknak. Ezt éppen ezért mindenképpen külön kell választanunk a kollektív munkaügyi vitától.

- Ha már itt a bérekről szót ejtünk, az Index tegnap közölt egy értesülést. Egy dokumentumra hivatkozott, amelyben az áll, hogy a BKV-nál jelenleg tizenkét függetlenített szakszervezeti vezető dolgozik és kap bért, összesítve - szerintük - 141,5 millió forintot egy évben. Az havonta egy személyre lebontva körülbelül egymilliós fizetés. Ez igaz?
- Nem tudom, milyen tizenkettőre gondolt, mert nem tizenkettő van.

- Nem tizenketten vannak?
- Nem, sokkal többen vannak.

- Sokkal többen vannak?
- Nem tudom, kire gondolt. A szakszervezetekre, vagy esetleg azokra, akik aláírták azt a megállapodást, nem tudom.

- Tényleg akkor mennyien vannak függetlenített szakszervezeti vezetők?
- Hát huszonhat szakszervezet van a BKV-nál, de ezek nem függetlenített szakszervezeti vezetők, csak arról van szó, hogy a Munka Törvénykönyve szerint meghatározott taglétszám után munkaidő-kedvezményben részesülhetnek a szakszervezeti vezetők. Az együttműködési megállapodásban, amely a kollektív szerződéssel egyidőben szintén lejárt, volt rendezve, hogy például a munkaidőkedvezmény-megváltást milyen módon vonják le a törvényadta lehetőségből. Mert ezeket használják fel a szakszervezeti vezetők, illetve a szakszervezeti tisztségviselők.

- Akkor úgy kérdezem, hogy az Ön tudomása szerint van-e legalább tizenkét olyan BKV-s szakszervezeti vezető, akinek a havi jövedelme egymillió forint körül van? Lehet-e tizenkét ilyen vezető?
- Úgy gondolom, biztosan lehet, nem hiszem, hogy ezzel bármilyen titkot elárulna az ember. Itt nyilván egy együttműködési megállapodás volt, amelynek alapján az egyes szakszervezeti vezetők besorolása a munkaügyi kapcsolatok keretén belül van meghatározva, pontosan azért, hogy ne külön egyezség szerint, hanem rendezetten egy együttműködési megállapodás alapján legyen ez megoldott.

- Így azért egy kicsit nehezebb azt követelniük, mondjuk a menedzsmenttől, hogy ők is mondjanak le jövedelmük egy részéről – ha például a buszsofőröktől ezt kérik az új ksz alapján. Nem?
- Ezt miért lenne lehetetlen?

- Én azt nem mondom, hogy lehetetlen, azt mondom, hogy kicsit nehezebb.
- Nem, a szakszervezeti vezetők abszolút elkötelezettek a munkavállalók irányában, tehát semmi olyasmit nem tudunk tenni, és nem is teszünk, amiben, mondjuk ha arra gondol, a munkáltatónak akarnánk megfelelni. Ez abszolút távol áll tőlünk. Egyrészt azért, mert ha –főleg a sztrájkot hirdető – szakszervezetek tagsága bármi olyasmit észlelne, hogy mi mondjuk a munkáltató elvárásai szerint tevékenykednénk, akkor azt hiszem, már holnap nem lennénk szakszervezeti vezetők. Ez a konfliktus is azért alakult ki, mert egyrészt jogos elvárásokért harcolunk, másrészt jogos az a követelés is, hogy az eddigi eredményeket megőrizve a munkáltatóval szemben képviseljük az érdekeket. Az egyébként eléggé nonszensz, és valóban komoly probléma, hogy nincs egy szakszervezeti törvény Magyarországon, vagy nincs olyan szabályzás, amely rendezi például a szakszervezeten belül is… ha nem is a hierarchiát, de valahogy megoldja azt, hogyan legyenek a szakszervezeti vezetők besorolva.

Ajánlja az írást másoknak is!

Bolgár György: - A mai Magyar Nemzetben olvastam egy cikket a követlező címmel: Hallgatnak a benzintenderről. Itt van Ön, a kormány egyik tagja. Hallgat?
Molnár Csaba: - Nem, nagyon szívesen beszélünk a benzintenderről. A Magyar Nemzetben megszólaló egyes jobboldali politikusok nyilatkozataitól eltérően nemhogy semmi titkolnivaló nincs a benzintender kapcsán, hanem igazi büszkeség ez. Hiszen minden érdeket figyelembe véve – köztük egyébként a nemzetbiztonsági érdekeket is – olyan közbeszerzési eljárást bonyolított le a központi szolgáltatási főigazgatóság, amelynek eredményeképpen körülbelül ötszáz millió forinttal kevesebbe fog kerülni az állami szerveknek, például a rendőrségnek, a mentőknek, a minisztériumoknak vagy a csatlakozott önkormányzatoknak, a benzin beszerzése 2010-ben, mint 2009-ben. Ez szerintem igencsak megfelel az adófizetők érdekeinek.

- Egyáltalán hány intézmény vagy szervezet közbeszerzését bonyolítják le így, összevonva? Milyen szabályok vonatkoznak erre?
- Az úgynevezett központosított közbeszerzés rendszere 1997 óta, tehát lassan már tizenhárom éve így működik Magyarországon. Ez minden egyes évben szinte változás nélkül így történt. Egyébként az Orbán-kormány idején is így folyt az ilyen típusú beszerzés. A központi szolgáltatási főigazgatóság központosított módon köt egy keretszerződést valamilyen üzemanyagszállítóval, és bizonyos állami szerveknek ebben kötelezően részt kell venniük: például a rendőrségnek vagy a minisztériumoknak. És vannak a kormánytól független állami szervek, amelyek ha akarnak, csatlakozhatnak ehhez a nagyon kedvezményes beszerzéshez. Szokott csatlakozni például az ügyészség vagy a Köztársasági Elnöki Hivatal, sőt az önkormányzatok is megtehetik. Szoktak is egyébként, szép számmal, hiszen így jóval kedvezményesebben kapják az üzemanyagot, mint ha saját maguk szereznék be a piacról. Általában azt tudom mondani, hogy körülbelül hatszáz intézmény ezen a kedvezményes módon, vagyis a piaci árnál lényegesen olcsóbban szerzi be az üzemanyagot. Ez nagyon fontos, hiszen így az adófizetők pénzével lehet spórolni.

- De azt olvasom, hogy az elmúlt húsz évben ezt a tendert folyton a Mol nyerte. Most miért az osztrák konkurens? Olcsóbb volt?
- Ez volt a legfontosabb, a döntő szempont, hogy olcsóbb volt. A közbeszerzési eljárás úgy működik, hogy előre meg kell adni azokat a szempontokat, amelyek alapján a közbeszerzésről döntő bizottságnak a végleges döntést meg kell hoznia. Itt három szempont volt. Az első, a legeslegnagyobb súllyal, az ár volt, magyarán hogy ki tudja a legolcsóbb ajánlatot tenni, kinek az ajánlatával lehet leginkább spórolni a magyar adófizetők pénzén. A második bírálati szempont a benzinkutak száma volt, a harmadik pedig a benzinkutak elhelyezkedése. Az ár szempontjából az OMV ajánlata lényegesen kedvezőbb volt. A másik két bírálati szempontnál pedig körülbelül egyenlő végeredmény született. A Molnak egy icipicivel több kútja van, az OMV által vezetett konzorciumnak viszont kicsivel jobb a területi elhelyezkedése. Tehát azt lehet mondani, hogy az ár volt a döntő szempont.

- Ezeknek az állami és önkormányzati intézményeknek kötelező az üzemanyagbeszerzést megpályáztatni, tehát közbeszerzési pályázatot kiírni rá? Vagy mondhatná azt is a kormány, engem nem érdekel semmi, én akkor is a magyar érdekeltségű Molnak adom ezt a tevékenységet, ha mások ajánlata jobb, és kötelezem mindazokat, akik alám tartoznak, hogy tőlük vegye az üzemanyagot?
- Természetesen minden állami beszerzést pályáztatni kell. A közbeszerzés pontosan arról szól, hogy el kell kerülni a korrupciónak, a jogellenes beavatkozásnak még a látszatát is. Ezért kell minden állami és minden önkormányzati beszerzésnél bizonyos összeghatár fölött közbeszerzés. A benzin pedig több milliárdos dolog, tehát toronymagasan az összeghatár fölött van. A közbeszerzésen azt kell kihirdetni győztesnek, aki a közbeszerzési kiírás szerint a legjobb ajánlatot adta. Ha most a másik, rosszabb ajánlatot adó pályázó lett volna kihirdetve győztesnek, akkor szerintem a Magyar Nemzetnek az lenne a főcíme, hogy az a disznó kormány a drágább ajánlatot adó céget hirdette ki győztesként. Nyilvánvaló, hogy ilyesmit nem lehet csinálni. A pályázati kiírásnak megfelelően a legjobb ajánlatot kell elfogadni. Ezzel az ajánlattal, hangsúlyozom még egyszer, 2010-ben körülbelül ötszáz millió forinttal kevesebbe fog kerülni a benzin.

- Márpedig a fideszes Kontrát Károly képviselő kifejezetten úgy fogalmazott, hogy kíváncsi lenne ő arra, hogyan játszhatták át külföldi érdekeltség kezére a tizenhat-tizenhét milliárd forintos tendert. Hát ezek szerint úgy, hogy a külföldi érdekeltség, amely szintén az Európai Unió tagországában működő és persze nálunk is jelenlévő vállalat, ugyanúgy indulhat ezen a közbeszerzési pályázaton, mint a magyar érdekeltségű. És ha ő adja a jobb ajánlatot, akkor kötelező neki adni a megbízást.
- Természetesen így van. Azért a pontosítás kedvéért azt szeretném hozzátenni, hogy itt a tulajdonviszonyok nem döntőek, hiszen a közvéleménnyel hiedelmével ellentétben a Mol sem magyar tulajdonban lévő cég. Az is alapvetően külföldi tulajdonban lévő cég, mint ahogy az OMV is külföldi tulajdonban lévő cég. És az árkülönbség döntött köztük. De szeretnék ehhez hozzátenni még egy nagyon fontos dolgot. Túl azon, hogy az adófizetőnek alapvető érdeke, hogy minél olcsóbban tankoljanak a rendőrök és minél olcsóbban tankoljanak a mentők, van egy nagyon fontos nemzetbiztonsági érdekünk is. Ez pedig az, hogy nemzetbiztonságilag fontos információk ezekből a rendszerekből ne tudjanak kiszivárogni. De ennek megvan a veszélye az ilyen típusú közbeszerzéseknél. Pontosan ezért a két ünnep között, amikor már látszott, hogy a tendert az OMV nyeri meg, a kormány egy kormányrendelet-módosítással úgy döntött, hogy 29 olyan nagyon fontos rendészeti, rendvédelmi és nemzetbiztonsági szerv, amelynél ilyen típusú nemzetbiztonsági kockázat felmerülhet, csak és kizárólag nemzetbiztonsági védelem alatt álló szállítótól szerezhet be üzemanyagot. Márpedig Magyarországon ma egyetlenegy olyan üzemanyagkereskedő van, amelyik nemzetbiztonsági védelem alatt áll, ez pedig a Mol. Vagyis január elsejétől például a rendőrség továbbra is a Molnál tankol, és a mentők is a Molnál tankolnak. Vagyis úgy néz ki most a piac, hogy a nemzetbiztonsági szempontból izgalmas és érdekes szervezetek a Moltól szereznek be üzemanyagot, a többiek pedig az OMV-től.

- Ezt előre nem látták? Vagy miután húsz alkalommal a Mol nyert, ezért nem is volt kérdés, hogy nemzetbiztonsági szempontból mi lehet aggályos és mi nem? Ezért csak utólag változtattak a rendeleten?
- Az ellenzéki vádaknak és csúsztatásoknak – fogalmazzunk világosan: az esetek többségében hazugságoknak – ez az egyik sarkalatos pontjuk. Gondoljunk csak bele, ha a kormány előre döntött volna egy ilyen jogszabálymódosításról, azzal azt a látszatot keltette volna, hogy tudja, ki nyeri meg a közbeszerzési pályázatot. Megengedhetetlen. Még a látszatát is el kell kerülni annak, hogy a kormány megengedné, hogy egy közbeszerzési pályázaton bármiféle jogellenes befolyásolás történjen. Ezért nyilvánvalóan meg kellett várni a közbeszerzési eljárás végét, és annak tudatában lehetett dönteni a jogszabály módosításról. Ugye úgy szokták mondani, hogy a jogszabályokat kell az élethez igazítani, és nem az életet a jogszabályokhoz. Hiszen ez így egy életszagú történet. Ha ez már előre megtörtént volna, akkor szerintem a Fidesz holnapra azért hívatta volna össze a rendészeti bizottságot, mert a kormány nem megengedhető módon előre tudta, ki fogja nyerni a tendert. Nézze. Ez a nyuszikás történet: van rajta sapka, nincsen rajta sapka. Elkezdődött a választási kampány, legalábbis politikai szinten már elkezdődött. Van egy kis uborkaszezon itt január elején, és a Fidesz megpróbál botrányokat generálni. Sajnos ezt már megszoktuk. De itt nincs botrány. Itt minden törvényes, minden jogszerű és minden a magyar adófizetők érdekének megfelelő.

- Ráadásul még egy nyuszit találtak, egy MSZP-s képviselőt, akinek van két üzemanyagöltő állomása, amely az osztrák társasághoz tartozik. Mintha az ő érdeke mozgatta volna ennek a sok milliárdos tendernek az eldöntését! Mert most azt mondják, lám szocialista képviselő hasznot húz abból, hogy az OMV-nél tankolhatnak állami vagy önkormányzati cégek autói.
– Nézze, ez már olyan szintű ostobaság, hogy tényleg szinte felesleges is foglalkozni vele. Hát ki gondolhatja komolyan azt, hogy Üröm szocialista polgármestere befolyásolni tud a saját hálózatában működtetett két OMV kút miatt egy hatalmas államigazgatási tendert, ahol több mint háromszázhatvan kútról van szó? Ez teljesen elképesztő vád, és kifejezetten csak arról szól, hogy a Fidesz megpróbál ebből politikai ügyet csinálni. Érdemes lenne egyébként megnézni - nem tudom, mennyire nyilvános –, hogy az összes többi OMV-, Agip- vagy Avanti-kutat – ugye ők hárman vannak benne a konzorciumban – vajon ki működteti. Lehet, hogy kiderülne, hogy a működtetők közt a politika másik oldalához tartozó személyek is vannak. Szerintem ez már olyan rosszindulatú sejtetés, amelyet magyarázni se nagyon érdemes. Jól láthatóan a Fidesz nem talált fogást ezen az ügyön, ezért próbálkozik ilyen módszerekkel.

- Mindenesetre ezek szerint ötszáz millió forint közpénzt spórolnak ennek a tendernek az eredményeképpen. Ezt a kis politikai vitát viszont nem tudták megspórolni maguknak.
- Azt hiszem hogy egy normális politikai közbeszéddel rendelkező országban egy normális ellenzék ilyenkor vagy megveregeti elismerésül a kormány vállát, hogy nemzetbiztonsági érdekeket is figyelembe véve ekkora spórolást tudott elérni, vagy ha nem ennyire korrekt, akkor csendben marad. De az elképzelhetetlen egy normális politikai hangulatú országban, hogy a kormányt támadás érje egy ilyen jó eredményért. Hát úgy néz ki, nálunk ez is hungaricummá vált.

Ajánlja az írást másoknak is!

Bolgár György: - Azonnali választ várnak a Fidesztől egy ma megjelent, meglehetősen meghökkentő hír kapcsán. Az egyik internetes hírportál azt jelentette, hogy Orbán Viktor néhány héttel ezelőtt komoly ajánlatot tett Pekingben a kínai kormánynak: állítólag eladná a Nemzetközi Valutaalaptól kapott 25 milliárd dolláros hitelt Kínának,vagyis törlesszék csak ők, ez eddig jó, cserében viszont Magyarország vállalná, hogy százezer kínai letelepedési engedélyt kap az országban. Önök pedig felszólítják a Fideszt arra, hogy tisztázza, igaz-e a hír vagy sem. Szijjártó Péter szóvivő azt mondta, hogy a hír bődületes marhaság. De őszintén szólva nekem is annak tűnt. Miért ugrottak rá ilyen gyorsan?
Herényi Károly: - Hát ha egy ilyen hír megjelenik egy hírportálon, akkor azért arra illik reagálni. Hiszen ha egy ilyen hír válasz nélkül marad, akkor akár igaznak is felfogható. Tehát vagy tagadjuk, és azt mondjuk, hogy ebből egy szó sem igaz, elmondjuk, mi volt a látogatás valódi tárgya, miről folytak megbeszélések és tárgyalások, és akkor tisztáztuk a dolgot. Nyilván, ha valaki nem mondja el, miről tárgyalt és mi volt a célja, akkor ilyen kósza hírek is lábra kaphatnak, mint ahogy a Fidesz szóvivőjének állítása szerint ez is az. Ilyen esetben az a tisztességes magatartás, ha azonnal cáfolják a hírt, elmondják, hogy ennek bizony semmilyen valóságalapja nincs.

- De sokszor rosszabb az azonnali cáfolat, mint szó nélkül hagyni az egészet. Ha megjelenik valahol egy marhaság, talán jobb is nem beszélni róla. Mert ha elkezdik cáfolni, sokan felkapják a fejüket: micsoda? Hogy Orbán Viktor beleegyezett volna abba, hogy százezer kínai jöjjön Magyarországra? Sok alaptalan híresztelést esetleg el lehet kerülni, ha meg se szólalnak. Nem?
- Ha jól emlékszem, akkor a kínaiak betelepítése nem először került szóba. Sem a Fidesz esetében, sem az MSZP-vel kapcsolatban.

- De az MSZP-vel kapcsolatban is a Fidesz és a KDNP hozta szóba! Ők állították, hogy a kormány tömegesen akar betelepíteni kínaiakat. Amire az ég világon semmiféle bizonyíték nem volt. Ráadásul ők ezt a parlamentben vezették elő!
- Igen, tudom, de a dolognak volt egy előtörténete is, amikor a kritikusok álltak elő ugyanilyen ötlettel a saját házuk táján. Csak aztán ez nem kapott olyan nagy nyilvánosságot. De az elgondolás mind a két nagy párt fejében megfordult. Úgyhogy ezért is gondoltam azt, hogy ha ez a hír valótlan vagy nem megalapozott, illő cáfolni, hiszen a dolognak van előtörténete.

- De arra miért nem gondolt, Herényi úr, hogy felhívja az egyik fideszes képviselőtársát, mondjuk éppen Szijjártó Pétert – azért gondolom, legalább telefon kapcsolatban mégiscsak vannak –, és megkérdezi tőle, hogy te Péter, igaz ez a dolog? Vagy: nem akartok valamit mondani rá?
- Úgy gondolom, a közvéleményt is nyugtalanítja egy ilyen hír. Legalábbis azt, aki odafigyel a hírekre. Nem engem kell megnyugtatni, hanem azokat az olvasókat, akik ezt a hírportált vagy az esetleg átvett hírt más hírportálon olvassák. Tehát ahogy a hír a közvéleményre tartozik, ugyanúgy nyilván a cáfolat is.

- Értem én, elvileg, de gyakorlatilag mégiscsak az a problémám, hogy ezen az alapon bárhol – és látjuk ebben a mai internetes világban, sőt a nyomtatott sajtóban is – bődületes marhaságokat lehet leírni, mindenféle pirulás nélkül, és az kerül bajba, akiről a bődületes marhaság szól. Hogy most mit csináljon vele, cáfolja-e, mondja-e azt, hogy ezt azért nem gondolhatjátok komolyan! Ugyanis ha elkezdődik egy ilyen igen-nem vita, végül akár az is megmaradhat az emberek fejében, hogy jönnek a kínaiak.
- Na de a cáfolat megjelent, és szerintem úgy jelent meg, ahogyan kell. A dolog helyre van téve. Tehát el van varrva a szál.

- Tehát azt mondja, hogy Ön elérte a célját: felszólította a Fideszt, hogy tisztázza, igaz-e ez a hír. Szijjártó Péter kiadott egy rövid közleményt, hogy ez bődületes marhaság. Innentől kezdve a dolog el van intézve.
- Ettől kezdve, ha bármi történik, mindig vissza lehet hivatkozni arra, hogy a Fidesz már egyszer megmondta, ez egy bődületes marhaság.

- Egyébként el tudna képzelni bármiféle ilyen tárgyalást? Megállapodásról már nem is beszélek. Hogy kérem szépen, ti nagy ország vagytok, rengeteg többletetek van, 25 milliárd dollár nektek meg sem kottyan, viszont sokan vagytok, szeretnétek hogy a kínaiak megvessék a lábukat Közép-Európában, hát itt vagyunk mi, ha valamilyen módon tudjuk ösztönözni a ti polgáraitok gazdasági szerepvállalását, miért ne. Volna értelme ilyennel előállni egy nemzetközi tárgyaláson?
- Hát azt én nem tudom, hogy volna-e. Én egyet tudok, hogy én biztosan nem tennék ilyet. De azért ha a dolgok mélyére nézünk, a Fidesz azért tett néhány olyan ígéretet most a választások előtt, amit nyilvánvalóan nem fog tudni betartani, és nyilvánvalóan olyan megoldásokat kell majd keresnie, amelyek eltérnek a szokványostól. Ha ő az IMF hitelt ki akarja váltani, és esetleg kedvezőbb feltételekkel akar például a tőkében rendkívül gazdag Kínától hitelt felvenni, hogy az IMF hitelt kiváltsa, ennek lehet reális alapja. Mert ha ezt kedvezőbb feltételekkel teszi meg, akkor lehet, hogy javít a mai helyzeten, és az ígéreteinek egy részét be tudja váltani. A kérdés csak az, hogy az olcsóbb hitelnek mi az ára. Tehát a hitelkiváltás elvi lehetősége fennáll, mert az IMF hitel rendkívül nagy teher, és nagyon behatárolja a következő kormány mozgásterét. A lehetőség nyilván megfordul a fejükben, hogyan lehet ezektől a kötöttségektől szabadulni. Egy ilyen megoldás lehet hogy kivitelezhető, lehet hogy van reális alapja.

- Egyébként régi tapasztalt politikusként ahhoz mit szól, hogy – független attól, hogy miről is tárgyalt konkrétan Orbán Viktor Pekingben – a Fidesz látványos fordulatot tett a kínai és az orosz viszonyban. Hiszen az elmúlt években, sőt évtizedekben is ütötték vágták az oroszokat is, a kínaiakat is. Most meg mintha régi barátok volnának, úgy megy Orbán Viktor Szentpétervárra és Pekingbe.
- Én azt hiszem, hogy ez szükségszerű. A Fidesz kormányra kerülésének rendkívül nagy az esélye, tehát ez valószínűleg be fog következni, és akkor a külpolitikai irányvonalukon erőteljesen változtatni kell. Mert az kormányon nem tartható, hogy kis ország vagyunk, de majd mindent egymagunk megoldunk, a nagyok meg csak nézik, hogy mi milyen ügyesek vagyunk. Ezt nyilván felismerte Orbán Viktor is, és változtatni akar. Nyilván azért ment el Szentpétervárra, és azért utazott el Kínába, hogy a Fidesz meglehetősen rossz kapcsolatait ezekkel az államokkal valahogy megpróbálja javítani. Mert ez kormányzati pozícióban rendkívül hátrányos lesz.

- Ha már elolvasta annak a bizonyos – most meg nem nevezendő – hírportálnak az értesülését erről az obskurus kínai ajánlatról, amelyet Szijjártó Péter aztán meg is cáfolt, vajon olvasta-e azt a komolyabban vehetőt, amelyet az Index közölt úgy két órával ezelőtt. Hogy a Fidesz, kormányra kerülve, megszüntetné a Magyar Távirati Irodát, és összevonná a Magyar Televíziót, a Duna Televíziót és a Magyar Rádiót. A nemzeti hírügynökségből maradna összesen tíz-tizenöt ember, de ők is csak azért, hogy a kormányzati híreket valamilyen közlemény formájában továbbítsák a sajtónak. Egy ilyen húzás alapjaiban forgatná fel a magyar médiát, és akár komolyan is lehetne venni. Nem szólítja fel őket, hogy tisztázzák magukat?
- Természetesen olvastam a hírt. Itt nem kell tisztázni semmit. Ha valóban ez az elképzelésük, akkor ezt nyilván ki fogják majd fejteni, és a választási kampány idején pontosan el fogják mondani, mi az elképzelésük az MTI-vel a Magyar Rádióval, a Magyar Televízióval kapcsolatban. Egy párt programjában ilyen elgondolások szerepelhetnek. De hát ezt majd akkor érdemes kritizálni, ha leírva pontosan látjuk, miről van szó, és mit akarnak. Most, ugye, vizsgálatot kezdeményezett a Fidesz az MTV-székház ügyében. Csak hát azt is tudjuk, hogy az MTV Szabadság téri székházát ők adták el annak idején elég sok pénzért…

- És attól kezdve kellett visszabérelni…
- Így van. Tehát ez, ami most megjelent, meglehetősen furcsa lenne. Különösen annak a pártnak a programjában, amely annak idején egészen másképp cselekedett.

Ajánlja az írást másoknak is!

• < Előző