rss      tw      fb
Keres

Bohócsipkában




Évek óta enyhe derűvel figyelem egy Fricz Tamás nevű fideszpropagandista heves nyelvcsapásait munkásságát. Általában politológusi álruhába bújik, ehhez még egy politikatudományi kandidátusi köpenyt is magára ölt, hátha komolyabban veszik, de mindig kilóg a propagandistaláb. Talán ez az össze nem illés az oka annak, hogy majdnem mindig tud írni vagy mondani valami vicceset. Legutoljára éppen nem írt, hanem mondott.


A CÖF nyilvános nyíltlevél-ismertetést tartott a négycsillagos Gellért Szállóban (hol máshol?). Itt fölszólalt Fricz Tamás mint Orbán házi civilszervezetének alapító szóvivője. Kifogásolta, hogy egy szabadságszerető nép (az Egyesült Államok) sajtója – arra hivatkozva, hogy nálunk sérül a sajtószabadság és az alkotmányosság – fellép ellenünk. Már itt is kibuggyan az olvasóból a kuncogás, mert aki csak egy kicsit is járatos a politikatudományban, az tudja, hogy se az amerikai népnek, se Amerikának mint államnak nincs sajtója. Úgy tűnik, hogy a fideszpropagandista még politológusi jelmezben is nehezen tudja elképzelni, hogy a sajtó működhet másképp, mint ahogy egy diktatúrában, például Orbán országában működik.


De az igazi rekeszizom-próbáló poén csak ezután jön: „Hogy van-e nálunk szabadság, az a mi dolgunk, nem az USA dönti el” – vágja Fricz a szabadságszerető nép arcába. És hozzáteszi, hogy ne csak a „magyar kormányt láthatóan gyűlölő Charles Gati véleményét hallgassák meg, kérjék ki a mi véleményünket is, amikor Magyarországról írnak”.


Próbálkozzunk e logikát követve egy másik mondatot fogalmazni, hátha megvilágosodunk!


Hogy a lopás lopás-e, azt a tolvaj dönti el. Ne csak a tolvajt láthatóan gyűlölő károsult véleménye hallgattassék meg – tehetnénk még hozzá a nyílt levél szellemében.


Hát erről van szó.