Centenárium
- Részletek
- Napi apró
- 2014. augusztus 20. szerda, 07:09
- Bauer Tamás
Európa az elmúlt hetekben az első világháború kitörésének századik évfordulójára emlékezett. A francia és a német államfő augusztus 3-án, a német hadüzenet évfordulóján az egykori véres harcok színhelyén, összeölelkezve üzente Európának: soha többé ne lőjék egymást az európaiak, együtt, összefogva tegyék élhetőbbé a kontinenst. Másnap a belgiumi Liège-ben a két elnök és a belga uralkodó emlékezett együtt, hasonló közös mondanivalóval. Az egykori ellenségek utódai szimbolikusan jelezték: más világban élünk, mint száz éve.
Ezer-ezerötszáz kilométerrel keletebbre eszünkbe kell, hogy jusson: száz éve nem a Rajna, hanem a Duna völgyében adták le az első lövéseket, osztrák-magyar ágyúk kezdték lőni Belgrádot. Németország, Franciaország, Oroszország, Anglia csak ezt követően kapcsolódott be a háborúba. Nem tudunk róla, hogy a magyar és szerb, a magyar és orosz, a magyar és román, a magyar és olasz állam vezetői közösen emlékeztek volna meg a háború kitöréséről akár Belgrádnál, akár Galíciában, akár a Kárpátokban, akár az Isonzónál. Nem tudunk róla, hogy valami hasonlót üzentek volna országaiknak, mint a francia, német, belga államfők. Viszont a szerbek Szarajevó közelében a merénylő Gavrilo Princip szobrát avatták fel, a magyar állam pedig újra felállította a háborút elindító miniszterelnök, Tisza István Kossuth téri szobrát, miután a háború fő ellenzőjének, Károlyi Mihálynak a szobrát ugyanonnan már eltávolította. Mi itt, ezer-ezerötszáz kilométerrel keletebbre, mintha ma sem élnénk más világban, mint azok, akik kirobbantották a világháborút. Kövér László, a mai magyar állam egyik vezető reprezentánsa mindenesetre azt mondta az évfordulóra rendezett magyar – csak magyar – állami megemlékezésen, hogy „az első világháború csak katonailag ért véget, mentálisan még nem”. Nyugaton igen – nálunk nem.
