Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. november 23.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. november 25. csütörtök, 04:03
- Megbeszéljük
Bolgár György: - A mai Népszabadság egy olyan kormányzati koncepcióról ír, amely szerint természeti katasztrófák okozta veszélyhelyzet esetén be lehetne vezetni az úgynevezett köteles polgári védelmi szolgálatot, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag be lehetne sorozni a veszélyeztetett települések 22 és 27 év közötti lakosait, ha nem volnának elegen, akkor akár a következő korosztályokat is. Ha valaki nem tenne eleget kötelezettségének, akkor szabálysértési eljárást indíthatnának ellene, s a veszélyhelyzettel sújtott térségben a különböző bűncselekményeket kvázi statáriális bíráskodással intéznék el. Elég súlyosan hangzik, bármennyire is tudatában van a magyar közvélemény annak, hogy Kolontár, Devecser és Felsőzsolca is igen súlyos helyzetben volt az elmúlt hónapokban. Mennyire látszik ez jogállami reakciónak adott súlyos helyzetekre?
Bárándy Péter: - Önmagában azt, hogy egy veszélyhelyzet esetén az állampolgárokat bizonyos kötelezettség terhelheti a veszély elhárításában, nem találom sem alkotmányellenesnek, sem a jogállamiság alapelveivel ütköző megoldásnak. Az megint egy másik kérdés, hogy a sorkatonaság megszűntével az állampolgárok vezényelhetetlenné váltak, tehát én nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyan lehetne, mondjuk, egy nagyobb tömeget – akit arra köteleznek, hogy részt vegyen egy veszély elhárításában – úgymond kommandírozni. Ez biztos hogy bizonyos technikai nehézséget okozni fog, ha ez a rendszer életbe lép. Ez a dolog egyik része. A kérdésben viszont benne volt a statáriális bíráskodás is.
- Akkor bocsánat, hogy félbeszakítom, arra egy kicsit később térjünk ki.Ön azt mondja, az is kérdéses, hogyan lehetne ide-oda parancsolni embereket. Már csak azért is kérdéses ez, mert akár Felsőzsolca, akár Kolontár, Devecser esetében lehet, hogy az ott bejelentett 22-27 év közötti lakosok adott időpontokban egészen máshol dolgoznak, lehet hogy húsz kilométerre vagy kétszáz kilométerre. Akkor behívókat küldenének nekik? Mi történne behívás után a munkahelyükkel? Köteles például a munkahely elfogadni ezt? Mit fog tenni a munkavállalóival?
- Én egyetlen ilyen technikai nehézségre utaltam, de természetesen, amiket Ön említett, azok is ebbe a sorba tartoznak. Itt nincs kialakítva semmiféle rendszer. Na persze ezt nem tudjuk, mert ez egy internetes hír.
- Nem, ez a mai Népszabadságban jelent meg, ettől még ez nem törvény, ez csak egy úgynevezett koncepció, tehát lehet, hogy egész más lesz belőle.
- Nem tudjuk azt, hogy a rendszer kialakítása átgondolt dolog-e, mert valóban, ha rendszer nélkül csak egy ilyen kötelezettséget előírok, akkor az csupán zavart képes kelteni.
- Már csak azért is, mert azt is olvasom a Népszabadságban, hogy ez a besorolás pénzzel megváltható lenne. Vagyis besorozzuk a fiatalokat, de ha valaki azt mondja, nekem van pénzem arra, hogy ne menjek el a kötelező polgári védelmi szolgálatra, akkor rendben, fizess és menj a dolgodra, a munkádra, ahova akarsz.
- Ez remélem, hogy komolytalan dolog.
- Ha egyszer vészhelyzet van, akkor hogy megy ez?
- Ha vészhelyzet van, akkor vészhelyzet van, és akkor valóban elvárható az, hogy aki kvázi hadra fogható, az ebben a kötelességét teljesítve is részt vegyen. Ebben nem látok rosszat. De én visszatérnék ehhez a statáriális bíráskodáshoz, ez viszont nyilvánvalóan és remélhetőleg félreértés. Mert más a gyorsított eljárás, és más a statáriális bíráskodás. A gyorsított eljárásnak ilyen helyzetben helye lehet. Erre lehetőséget is biztosítanak a jelenlegi büntetőeljárásjogi és anyagi jogi szabályok.
- De ez nem statárium.
- A hatóságok élhetnek azzal, hogy bíróság elé állítással és egyéb olyan technikákkal derítsék fel, és bírálják el az esetleges jogsértéseket, amelyek néhány napon belül jogerős döntéshez vezethetnek. De ez nem azonos a statáriális bíráskodással. A statáriális bíráskodás más anyagi és eljárásjogi szabályok mellett történik, általában együtt jár azzal, hogy nincs jogorvoslati lehetőség, tehát egyfokú az eljárás, és az ítélet azonnal végrehajtandó.
- Tisztázzuk, a gyorsított eljárás nem ezt jelenti, ugye?
- A gyorsított eljárás az a normális anyagi és eljárásjogi szabályok betartása melletti eljárás olyan bizonyos technikákkal, amelyek öt, nyolc, valahány napon belüli elbírálást tesznek lehetővé. Tettenérés, egyszerű tényállás esetén.
- Hadd hozzak be egy másfajta példát. Az eddigi információk alapján nem feltételezem, hogy erre is vonatkozna ez a kormány által elfogadott koncepció, de vészhelyzetnek korábban nem tapasztalt vészhelyzet volt 2006 őszén a magyar társadalomban vagy Magyarországon, és mindenkit sokként ért a tévéostrom és az azt követő zűrzavar. Láttuk, hogy az ügyészség, illetve a bíróság, ha tetszik, gyorsított eljárásban hozta meg a lépéseit, intézkedéseit a rendőrség által előállítottakkal szemben. Azonban ezek nem statáriális jelleggel születtek, hanem úgy, hogy volt helye fellebbezésnek, és másodfokon sokak előzetes letartóztatását meg is szüntették. De ez volna a dolognak a lényege? Ha a gyorsított eljárásban valamilyen vészhelyzet van – akkor maradjunk a természeti katasztrófáknál –, és ezért gyorsan kell intézkedni, attól még az emberek törvényes jogai megmaradnak, ugyanúgy élhetnek polgári jogaikkal, mint normális esetben, csak minden gyorsabban zajlik. Csakúgy, mint 2006 őszén, amikor az őrizetbe vetteket gyorsan vitték a bíróság elé, a bíróság gyorsan hozta meg a döntéseit. Csak aztán volt fellebbezésnek is helye, ahogy egy jogállamban szokás.
- Akkor semmilyen gyorsított eljárás nem volt, tömeges eljárás volt, hiszen tömegek kerültek abba a helyzetbe, hogy a sorsukról dönteni kellett. Ez megtörtént, valószínűleg nem minden esetben a leghelyesebben, de azt nem nyilvánította senki semmilyen különleges helyzetnek. Ha valamilyen különleges helyzet van, és az arra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azt az arra jogosult hatóságnak ki kell hirdetni. Ott csak baj volt, visszatekintve is, és akkor is éreztük, hogy baj van, de nem volt semmiféle különleges helyzetnek nyilvánítva az eseménysor.
- Az Ön ismeretei szerint lehetne egyébként egy társadalmi vészhelyzetet úgy is jogilag vészhelyzetnek minősíteni, hogy adott esetben a kormánynak rendkívüli felhatalmazásai legyenek?
- Valamilyen különleges helyzetet persze hogy lehet. Hogyne. De ezeknél a fogalmaknál – ha most átalakítják az ide vonatkozó jogszabályokat – alapkövetelmény, hogy igen egzakt módon legyenek meghatározva, hiszen másként az alkalmazhatóságuk ellehetetlenül. Természetesen társadalmi baj is előidézhet ilyen különleges helyzetet. Egy forradalom vagy egy tömeges megmozdulás lehet ilyen.
- Zavargás, életek veszélyeztetése tömeges méretekben.
- Ilyen lehet. Nemcsak a természet idézhet elő fokozottan veszélyes helyzeteket, hanem az emberek is.
- De erre nagyon pontosan körülhatárolt jogi felhatalmazást kell kidolgozni.
- Természetesen, most meg vannak határozva ezek a fogalmak, de ha jól értem, akkor most arról beszélünk, hogyan akarják újból szabályozni ezeket.
- Igen. De azt mondja, hogy egyelőre statáriumtól – ennek alapján amit tudunk – nem kell félni, ha valaki ezt annak minősíti, az legfeljebb újságírói túlzás lehet. Ami pedig a köteles polgári szolgálatot, polgári védelmi szolgálatot illeti, azzal elvileg talán nem volna baj, de ha azt pénzzel is meg lehet váltani, akkor…
- Azzal már erősen gondom lenne. Abban a pillanatban az egész egy ilyen büntetésjelleget ölt, márpedig ez nem az, hanem egy – ha úgy tetszik – önfeláldozó tevékenység a baj elhárítására.
– Ráadásul azokat büntetnék, akiket elsősorban sújt ez a katasztrófa, amiről itt szó van. Hiszen ez az érintett térségek lakóira vonatkozik.
- Igen, ez az, amire én azt mondtam, hogy így nehéz megítélni, hogy az akarat jó irányú-e. Tételezzük fel, hogy valószínűleg jó irányú, de ha jó irányú, akkor a fogalmak pontos meghatározását is tartalmazó teljes rendszert kell létrehozni, kiépíteni, ami például azokra a technikai problémákra is adekvát választ ad, amit Ön is felvetett, meg amit én is érzékeltettem.
