Gáz van
- Részletek
- Cserni János
- 2010. január 08. péntek, 14:09
Anyám kisnyugdíjas és a kisnyugdíjasok életképessége – szerencsére – csodálatra méltó. Anyámé is az, így hallatlan találékonysággal meglel minden olyan lehetőséget, amivel háztartásuk költségeit csökkenteni tudja. Szükségük is van rá, apám nagy befogadóképességű ember: hetvenöt évesen naponta vonatra száll, elmegy szülőfalujába, amely azóta már város, bár nem sokkal fejlettebb, mint gyerekkoromban volt. Van benne Tesco, és a sorompó már nem egész, hanem fél. Némiképp igazodott az országos közhangulathoz. Visszatérve a hetvenöt éveshez: az állomáson felül a biciklijére és egyre több leszállással, de kikerekezik a nyugdíjazása óta művelt – tegyük hozzá, egyedül és szépen művelt – szőlőjébe, a három befogadott kutyához és a 24, ugyanígy odakerült macskához, valamint a Tyúkhoz. A macskák nagy részét egy ideig dugdosta anyám elől, idővel persze lebukott. Szívének a Tyúk a legkedvesebb. Talán azért, mert ha éhes, odatotyog hozzá – öreg már ő is, levágni nem lehet, nem egyszerűen tyúk, „Anyóka” –, és megcibálja a nadrágja szárát, aztán ott kell állnia mellette, amíg minden szem magot fel nem csipeget. A hobbiállat-tartás költséges, ha a vonat ingyen van is, de anyám spórol, és megragadja a lehetőségeket. A „gyerektől” nem fogadnak el pénzt, kell annak is, így tőle szintén nagy találékonyságot igényel a megfelelő támogatási formák kitalálása. Ez egy családon belüli találékonysági verseny.
A verseny azonban modern korunkban inkább a piac jellemzője, mint a családoké, legalábbis normális viszonyok között. Itt is sokszor írtunk már arról, hogy ahol a korrupció a fő rendező elv, ott a verseny eltorzul, s célja nem a jobb szolgáltatás nyújtása, hanem a több vesztegetési pénz felajánlása. Ezúttal nem erről írnék, anyámhoz másfajta borítékok jutottak el.
Egy háztartásban, ha italra és cigarettára nem költenek, leginkább a fűtéssel lehet megtakarításokat elérni. Anyám menopauzája ennek megfelelően nagyjából huszadik éve tart. Érkezésem előtt a biztonság okáért rátelefonálok, hogy legyen ideje úgy rendezni a dolgokat, mintha fűtene. A „gyerek” fázós. Néhány hónapja felcsillant a remény: egy új gázszolgáltató alacsonyabb áron ajánlotta a gázt, anyám lecsapott rá, szerződött. A régi szolgáltató ekkor támadásba lendült. Először szelíden, fogyasztóbarát módon. A „stabilitás” jegyében tájékoztatta arról, hogy társaságuk mögött egy hatalmas multinacionális cég áll, és náluk „valóban” az ügyfél az első. E mellett hét pontba szedve (heten, ugye, mint a gonoszok) felsorolta mindazt a hasznos információt, amiről tudnia kell annak, aki az ördöggel (mármint a másik céggel) készül cimborálni. Csak néhány a sorból: „Ha ezek után is zavarja, hogy nem tudja, ki a tulajdonosa annak a cégnek, amellyel Ön szerződéses jogviszonyban áll”, „ha Ön is furcsának tartja, hogy sajtóhírek szerint mindössze egy dollárért adták el azt a céget, amely az Ön otthonát is ellátja meleggel…” Anyámat sem a tulajdonosi szerkezet, sem az egy dollár nem zavarta. Feltehetően azért nem, mert „stabil” szolgáltatója tulajdonosairól sem tudott semmit, legfeljebb azt, hogy a rendszerváltás előtt is léteztek ilyen néven, tehát át/kiprivatizált vállalat lehet. Nem is érdekelte.
Az viszont igen, hogy régi, korrekt és megbízható gázszolgáltatója a tél közepén, a becsült fogyasztás alapján, kiszámlázta neki annak a gázmennyiségnek a díját – a havi nyugdíjának megfelelő összeget –, amelyet az átlépés idejéig, a törvény szerinti két hónapig – szerintük – fogyasztani fog. Egyúttal megnyugtatták, hogy ha mégsem használna el annyi gázt, a különbözetet visszautalják. A levelükhöz mellékeltek egy meghatalmazást is, arra az esetre, ha az új szolgáltatóval kötött szerződést vissza akarná mondani: ők ugyanis szívesen eljárnak helyette. Anyám – a kisnyugdíjasok többségéhez hasonlóan – ettől rendkívül ideges lett, ami nem állhatott távol a levélküldő szándékától, hiszen a fogyasztók lelkét nem nehéz kiismerni. Anyám is azon mód telefont ragadott és sikerült „egy nagyon kedves hölggyel” beszélnie, aki azt tanácsolta neki, küldje vissza gyorsan kitöltve a meghatalmazást, és akkor nem kell kifizetnie előre azt a bizonyos, a havi nyugdíjának megfelelő összeget. Anyám visszaküldte és most elégedett. Régi cége szereti őt, az új cégekkel meg úgyis mindig csak a baj van.
Kapcsolódó hír a GVH honlapján, hogy a Gazdasági Versenyhivatal sikeresnek értékeli a 2009. évi munkáját, amely nagyszámú versenyhivatali eljárásban és a versenypártoló, valamint a versenykultúrafejlesztő munka erősítésében öltött testet.
