A Pásztor-ügy, ellenfényben
- Részletek
- Lánczos Vera
- 2014. július 11. péntek, 06:13
- Lánczos Vera
Előzmények:
– Mihancsik Zsófia: A volt miskolci rendőrkapitány a „baloldal” közös polgármesterjelöltje
– Krémer Ferenc: Utat vesztve – Megjegyzések a Pásztor-ügyhöz
– Herényi Károly: Egy embertelen ország
– Andor Mihály: Rögtön az elején
– Gyurcsány Ferenc: Pásztor Albert jelöléséről
– Debreczeni József: Pásztor Albert mellett
– Varga Andrea: Nyílt levél az Együtt-PM politikusaihoz és a baloldali liberális értelmiséghez
– Simkó János: A felelősség szabadsága
– Szigetvári Viktor: A tiszta beszéd fontosságáról
– Herényi Károly: Még egyszer a Pásztor ügyről, avagy javul-e a miskolci cigányok helyzete, ha ő lesz a polgármester
– Bari József: Nyílt levél a DK-hoz és a baloldal szimpatizánsaihoz
– Krémer Ferenc: Miskolc Pásztora
Fontolgattam a megszólalást, mert sok kétely van bennem is. De látom, ahogyan eszkalálódik és egyre szélsőségesebb indulatokkal teli a vita, amelyben a minősítések is durvulnak. Nem utolsó sorban azért, mert láthatóan már másról is szól, mint amiről beszélnek.
Először én is meglepődtem a hárompárti miskolci jelölésen, mert emlékszem Pásztor Albert mondataira és az azt követő eseményekre. Nem értettem, főleg a DK-nál, miért vállalja fel Pásztort, mert számítani lehet rá, hogy a személye, illetve a hozzá tapadt vélekedések sora miatt a jelölés támogatása a Demokratikus Koalíció (DK) identitását súlyosan érintő üggyé nőhet, hiszen a rasszizmus, a kirekesztés, a szélsőjobb nézetei ellen legelkötelezettebben küzdő pártként lépett fel mindig létrehozása óta. Hogy ez mennyire így van, abból is látható, hogy szinte minden averziót megfogalmazó publicisztika vagy interjú kizárólag a DK szerepével foglalkozik. Azok is, akiket talán éppen ez az identitása irritált. Hiteltelenséget kiáltanak, és nem megfordítva történik, nem azt mondják, hogy ha egy ilyen párt is hajlandó odaállni valaki mögé, akkor lehet, hogy még sincs vele akkora baj, mint hittük.
Mindeközben tény, hogy Miskolcon tényleg minden demokratikus erő Pásztor mögött sorakozik fel. Igaz, az Együtt-PM országos szervezete kihátrált a helyi szervezet mögül, de a három párt helyi összefogása közben kiegészült egy civil szervezettel is.
Kiderült, hogy a helyi szervezetek próbáltak más jelöltet is keresni, de végül senki nem vállalta a Fidesz-túlerővel szemben a küzdelmet, míg egy helyi közvélemény-kutatás szerint Pásztor – aki vállalta – nagy eséllyel indulhat.
Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy mi ennek az egyöntetű helyi támogatásnak a magyarázata.
A sokszor felidézett Pásztor-mondatokon nincs mit védeni, mert rossz mondatok. A lényeg más: azonosítható-e Pásztor az elhíresült mondataival, pontosabban a belőlük levont következtetésekkel? A támogatók azt állítják, hogy nem, szerintük Pásztor olyan helyi személyiség, aki közbizalmat élvez.
Vannak a mondatok és van a helyi közvélekedés. Ilyenkor milyen kérdéseket tehet fel felelősen valaki, aki nem ott él, nincsenek helyi ismeretei? És hangsúlyozom, hogy helyi ismereteken most nem a romák és nem romák helyzetére utalok, hanem kifejezetten a Pásztor Albertről az ő életét ismerők által kialakított képre. Nagyjából azt kell eldönteni, hogy az elhangzott mondatok alapján tudja-e jobban eldönteni bárki, milyen személyiségről van szó, vagy azok ismerik őt, akik az életét közelről látják? Még inkább sarkítva: megkérdőjelezhetjük-e azok demokratikus elkötelezettségét, akik a demokratikus pártok helyi képviselői, akik ott vállalták ennek minden nyűgét és kockázatát? Mert megkérdőjelezzük, ha azt gondoljuk, hogy ők mind rendpártiak, kirekesztők, ha hajlandók felülemelkedni Pásztor mondatain. Megkérdőjelezzük a helyiek ítélőképességét, mondván, hogy nem felelnek meg elemi standardoknak, biztosan ők tévednek, ők látják rosszul; és ha hajlamosak bizalmat szavazni Pásztornak, akkor valójában csak megalkuvók, elvtelenek, szavazatvadászok.
Olvasom azokat a véleményeket, amelyek kimondva-kimondatlanul erre a megkérdőjelezésre épülnek. Mit tehet az, aki szeretne korrekt módon gondolkodva eljárni, nem kapásból felülbírálva a helyben született döntést? Például megpróbálhat fordított leltárt csinálni. Számba veheti, hogy akik ezt teszik, milyen alapon kérdőjelezik meg a helyiek döntését. Számba lehet venni, min alapulnak ezek a vélemények és mennyire meggyőzőek.
Ha az ember olyan első kézből származó segélykiáltást olvashat, mint Varga Andrea miskolci szociológus, védőnő levelét, akkor különösen kötelességének érzi ezt.
„Minden porcikámmal tiltakozom a rasszizmus és a kirekesztés ellen. Nem tudom elfogadni a ’cigányozást’! Nem szeretem az általánosítást és nagyon hevesen tiltakozom mindenféle olyan kijelentés és megnyilvánulás ellen, amely alapot adhat a gyűlöletkeltésre. (Lehet, hogy tényleg balliberális értelmiségi vagyok, de miskolci.) Most mégis azt mondom, a baloldal bölcs döntést hozott, amikor Pásztor Albert független polgármester-jelöltet támogatja. Bölcsen döntött 2014-ben Miskolcon! Bölcsen döntött, mert ismeri a várost, a helyi viszonyokat, és mert a lehető legjobb megoldást találta meg.”
„Tisztelt baloldali politikusok, tisztelt baloldali értelmiség! Szeretném felhívni a figyelmet az Önök felelősségére! Ha Önök megakadályozzák, hogy Miskolc város lakossága hinni tudjon a baloldal által támogatott polgármester-jelöltben, ha Önök kétségbe vonják a saját értékrendjük szerint gondolkodók és helyi politikusaik döntéseit, akkor azzal a Miskolcon jelenleg zajló rasszista és kirekesztő gondolkodást erősítik, és hozzájárulnak ahhoz, hogy Miskolc 2014 és 2019 között a Jobbik fellegvára legyen! És hogy azt követően mi lesz, abba még belegondolni se merek.”
A lekezelő ítélkezést fájlalja, egyben utal arra az egyáltalán nem elhanyagolható szempontra is, hogy ha nem Pásztor, a demokratikus kontrollt jelentő pártokkal a háta, akkor marad a Jobbik vagy a Fidesz ajánlata: utóbbi éppen a romák kitelepítését fontolgatja. Ez a kőkemény realitás, míg az ellenvetések jellemzően pusztán az elhíresült mondatokra épített teóriákon alapulnak.
Tamás Gáspár Miklós szerint például az a fő probléma, hogy Pásztor a rasszizmus jelképévé vált Miskolcon. Lehet, hogy igazságtalanul, mondja, de azzá vált.
Ezek után választja két baloldali párt (ezt rosszul tudja) ezt a szimbolikus figurát, egy volt rendőrt, egy kemény embert. Szokás ez, rendőröket polgármesternek jelölni – teszi fel a hatásvadász kérdést, majd eljut a saját merész következtetésig, hogy ezzel a DK és az MSZP azt mutatja ki magáról, hogy ebben a Magyarországra végzetes kérdésben nem különbözik a jobboldali pártoktól. (Vegyük át még egyszer! Azért nem különböznek, mert Pásztor szimbolikus figura. Nem számít tehát, hogy milyen valójában, nem is választható tehát mondjuk azért, amilyen valójában, hanem az számít, ami hozzátapadt. És itt jön a logikai ugrás, a csúsztatás. Innentől kezdve Tamás Gáspár Miklós már úgy kezeli Pásztort a történetben, mintha a személy azonos volna a szimbolikus figurával, mintha az ő választása egyenesen a szimbolikus figura választását célozná, pontosabban éppen annak a választását, aminek szimbólumává vált. Ezért állítja azonnal egy sorba az őt jelölő demokratikus pártokat a jobboldali pártokkal. Csoda-e, ha Tamás Gáspár Miklós azt is tudni véli már előre, hogy egy ilyen ember megválasztása nem érne semmit a baloldalnak, mert ezek ugye egyformák, akkor mitől is különbözne az, amit és ahogy tenni akarnak? Azt sugallja, nem lenne különbség, mindegy az, hogy ki jelöl és ki ellenőriz egy polgármestert, demokratikus pártok, vagy mondjuk a Jobbik.
Ez a gondolatmenet könnyen kimutathatóan előítéletes, és puszta teória. A fent jelzett dilemma feloldásában előbbre tehát nem visz.
Fodor Gábor szerint a baloldali pártok csapdába sétálnak, amikor úgy vélik, azért érdemes támogatniuk Pásztor Albertet, mert népszerű helyben. Az elveinket nem lehet feladni, márpedig az az elvek feladását jelenti, ha odaállunk valaki mellé, aki elfogadhatatlan mondataival hívta fel magára a figyelmet. Olyan mondatokkal, amelyek alkalmasak arra, hogy megbélyegezzék a magyarországi cigányságot. (Ez esetben is megrekedünk tehát a mondatoknál!) Lehet hibázni az életben, folytatja Fodor, de akkor ki kell állni, és elnézést kell kérni. (Mint tudjuk, a kiállás elnézéskéréssel megtörtént, Fodor Gábor azonban nyilván „másra gondolt”, mert úgy véli, nem volt ilyen.) Vagyis – vonhatjuk le a következtetést – mégsem lehet hibázni az életben.
Krémer Ferenc azt írja: „Tompa Sándornak, a Demokratikus Koalíció miskolci elnökének magyarázkodása azt mutatja, hogy a cigányellenességben próbálnak versenyre kelni a Jobbikkal és a Fidesszel.” Olvasom a magyarázkodásnak nevezett közleményt, nem látok benne cigányellenességet. „A Demokratikus Koalíció (DK) szerint Pásztor Albert a kampányban bizonyítani fogja: a szabadság és az emberi méltóság tisztelete is szülhet rendet. Ha erre képes lesz, a DK kiáll mellette”. Ez nem cigányellenes gondolat. Ez egy feltételt szabó, feltételes támogatásról szóló kijelentés.
Herényi Károly szerint „hogy a parlamenti ellenzék, egy kivétellel, cigányügyben nagykoalícióra lépjen a Jobbiktól kezdve az összes nemzetrontó bitanggal, az már végképp nincsen rendben. Ha ez a szerencsétlen csoportosulás meg az intellektuális potenciálja azt tudta kiizzani magából, hogy Miskolc úgy vehető be, ha a mostani, cigányokat alkotmányellenesen kitelepíteni akaró hatalmat egy cigányügyben bűnös mondatáról elhíresült rendőrtiszttel akarja megdönteni, akkor ott igen nagy a deficit”.
Szeretném felhívni a figyelmet a kiegyensúlyozó egybemosásra: „cigányokat alkotmányellenesen kitelepíteni akaró hatalom” és „egy cigányügyben bűnös mondatáról elhíresült rendőrtiszt” – ez két azonos fajsúlyú dologként kerül a mérleg serpenyőibe, hogy aztán cigányügyben nagykoalícióra lépésről lehessen értekezni a Jobbiktól kezdve az összes nemzetrontó bitanggal.
A második írásában Herényi finomít: „A jelölés látens üzenete – és erről nem Pásztor Albert tehet – az, hogy a baloldal megvédi a miskolciakat a cigányoktól, de legalábbis a cigánybűnözéstől. Jobban és eredményesebben, mint a Fidesz. Ebben az üzenetben Pásztor Albert csak eszköz. Kár, hogy az érintett ezt nem vette észre.”
Akkor most hogy is van? Mégsem Pásztor személyével van baj? Nem ő maga a rossz üzenet, ő csak eszköz, amelyet a baloldal, a szerző szerint, rossz üzenetként akar felhasználni? Ez majdnem ugyanaz, mint amit Tamás Gáspár mond: nem Pásztorral van baj, hanem azzal, aminek a szimbólumává tették. Aki Pásztort jelöli, az nyilvánvalóan azt akarja felhasználni, aminek szimbólumává tették. Mi mást?
Az Együtt-PM társelnöke, Szigetvári Viktor így magyarázta, miért tagadja meg a párt, hogy helyi szervezetük a pártlogó használja Pásztor mögött: „Múlt pénteken személyesen is találkoztam Pásztor Alberttel, akit kemény, őszinte embernek találtam. Nincs kétségem afelől, hogy nem szélsőséges indulatok fűtik. Viszont politikussá lett korábbi rendőrként még nem tud erről a bonyolult problémakörről egyszerre kiegyensúlyozottan és nyíltan fogalmazni. Márpedig a politikus az, amit mond, az, amit cselekszik.”
Azt is mondja: „Mi, az Együtt-PM részéről azért utasítjuk el Pásztor Albert polgármester-jelöltségét, mert sem az elmúlt években, sem a politikusi debütálása óta nem hallottunk kiegyensúlyozott mondatokat a jelölttől. Pedig volna rá fülünk. […] Az évekkel ezelőtt tett, joggal kritizált nyilatkozatokon túl lehetne lépni, ha ismernénk, hol tart a maga útján.”
Hogy hol tart a maga útján, az csak ezután derülhetne ki. De a lényeg, hogy Szigetvári írása sem igazolja azt, hogy Pásztor rasszista volna, és azt sem, hogy azonosítható volna azzal, ami miatt elvtelenséggel vádolják azokat, akik őt támogatják.
Itt állunk tehát egy sor megnyilvánulással, amelyek nem lépnek túl az elhangzott mondatok alapján levont következtetéseken, amelyeket ki-ki vérmérséklete szerint fogalmazott meg.
Ehhez társul az a mód, ahogyan az ún. demokratikus térfél a „maradék” médiafelületein a történetet tálalja.
A Klubrádió Ez itt a kérdés című műsora például ezt a kérdést tudta a rádióhallgatók számára megfogalmazni: „Ön szerint Pásztor Albert cigányokkal kapcsolatos kijelentései, többek között az, hogy az utcai támadásokat kizárólag cigányok követik el, vállalhatók-e egy demokratikus párt számára?” Holott ezek a pártok világosan fogalmaztak: a mondatok nem vállalhatók, arról van szó, hogy a mondatoktól függetlenül vállalható-e Pásztor, akinek nézetei szerintük nem azonosíthatók mindazzal, amit a mondatai alapján neki tulajdonítottak. Ott ahol él, nem így gondolják, ezért lehetőséget adnak számára.
Az ATV Hírvita műsorában egy héten belül négy alkalommal is téma volt a Pásztor-ügy. Az egyikben szerepelt Tamás Gáspár Miklós, erről már beszéltem.) Egy másik alkalommal Csintalan Sándor, a program egyik állandó meghívottja – nyilván kiváló tulajdonságai okán –, valamint a Stop.hu munkatársa, bizonyos Trencséni Dávid cseréltek „eszmét”.
Csintalan szerint a baloldali pártok maguktól hülyék, ilyenkor a jobboldal jobban teszi, ha hallgat, Trencséni pedig kijelentette, hogy Pásztor tökéletes jobbikos polgármesterjelölt. A kemény kezű rendőr, aki nagyon markáns, nagyon rasszista, nagyon fasisztoid nézeteket vall. A műsorvezető közbevetésére, hogy ezeket a kijelentéseket azért igazolni kéne, és akkor jöjjenek azok az állítások, amelyek mindezt alátámasztják, az a válasz érkezett, hogy ez egy véleményműsor, ez pedig Trencséni Dávid véleménye. Ha Pásztor úr őt a véleményéért rendpárti alapon be szeretné perelni, ő áll elébe. Majd a felületes fejből idézések egyikének lehettünk tanúi, s a műsorvezető hiába helyesbített, mert a riportalany a helyesbítésre így reagált: nem kéne kimosogatni az ilyen mondatokat. Trencséni szerint a baloldali pártok felmérték, hogy ki az az ember, aki eredményesen képes felvenni a versenyt a Fidesz jelöltjével, és csak ez, és nem az számított, hogy Pásztor kicsoda. Ha valaki azt gondolná, hogy Trencséni meg tudta indokolni akár azt, hogy mi igazolja ezt a vélekedését, akár azt, hogy Pásztor mitől rendelkezik vállalhatatlan életúttal, akár azt, hogy ha tényleg pusztán pragmatikus szándék vezette is a jelölőket, mitől lenne ez rosszabb megoldás, mint a romákat kitelepíteni akaró fideszes polgármester, az téved. Ne legyen nagy igényünk, ez csak egy vélemény egy véleményműsorban.
Egy másik alkalommal azt beszélték meg a Hírvitában, hogy van-e meghasonlás a Pásztor-ügy miatt a DK-ban (Dévényi István a valasz.hu-tól és Ceglédi Zoltán elemző).
Dévényi szerint érthető, hogy minden politikai erő foglalkozik a cigányproblémával, de csak Pásztor Albert jelölését nevezte elmebetegségnek. Ceglédi szerint Pásztor Albertből az elhangzott mondatai után sehol a világon nem lehetne polgármester. Ebben a beszélgetésben is csupán az egykori mondatok értelmezése folyt. Ceglédi Gyöngyösi Mártonnak a zsidók nyilvántartásáról szóló követelésével hozta összefüggésbe Pásztornak az utcai rablások elkövetőire tett megállapítását. A végén ő is oda lyukadt ki, hogy Pásztor Albertet éppenséggel a vállalhatatlan mondatai miatt jelölik. Műsorvezetői kérdésre, hogy ebben miért annyira biztos, Ceglédi azt felelte, hogy ez több mint érzés. Abból következtet erre, hogy a támogatói egyfolytában a mondatait védik. (A mondatait vagy őt magát, azzal szemben, hogy ki milyen súlyos következtetésekre jutott róla a mondatok alapján – ez számára láthatóan ugyanazt jelenti.)
A július 4-ei sajtótájékoztató, ahol bejelentették Pásztor Albert jelölését – Facebook
Talán nem túlzás úgy összegezni mindezt, hogy a Pásztort elutasítók nem tudtak további tényeket hozzátenni az egykor elhangzott mondatokhoz. Talán ez a hiány szüli ösztönösen azt a kifacsart érvelést, amely szerint a Pásztornak bizalmat szavazók nem őt magát támogatják, hanem kifejezetten a 2009-ben elhangzott mondatai miatt választják őt. S ezzel pontosan azt akarják üzenni a választóknak, ami miatt a tiltakozók a mondatokat elfogadhatatlannak tartják. Ez is csak teória, de olyan teória, amely amellett, hogy súlyosan sértő, nem is igazolt, s mint ilyen, nem rendben lévő.
Ez után találkoztam két, a fenti sorba nem illeszkedő írással. Az egyik, amelyik a
a legmegrendítőbb és legelbizonytalanítóbb volt, Bari József nyílt levele, amelyet
a DK-nak címezett. Ő is Pásztor mondataiból indul ki, de rávilágít, milyen eljárások, milyen megaláztatások állnak szemben az ilyen mondatokkal. Sorolja a példákat a romákkal szembeni diszkriminatív intézkedésekre országszerte. Az ő értelmezésében Pásztor felvállalása azonos azzal, hogy a jelölők szemet hunynak a diszkriminációk tömege felett. Ha őt olvassuk, a dilemmánk az, hogy bármilyen pragmatikus szempont – akár egy város sorsa – felülírhatja-e azt a normát, hogy bizonyos morális elveknek maximálisan meg kell felelni.
A másik írás Krémer Ferenc újabb cikke, amely azért fontos, mert – szemben az eddig elemzettekkel – túlmegy a korábbi mondatokon. Elgondolkoztató érvelést tartalmaz, lényegi összefüggéseket boncolgat. Ez akkor is igaz, ha nem mindenben értek vele egyet. Nem értek egyet vele például abban, hogy értelmiségellenes hisztériának nevezi, ha az értelmiségi felelősségre figyelmeztető kérésbe ütközik, mert igenis van különbség a „kívülről látom” elvi és a „benne élek” pragmatikus attitűdje és felelőssége között. Igaza van abban, hogy a rasszista gondolkodásnak nagyon szofisztikált formái léteznek, de nincs feltétlenül igaza abban, hogy mindenki elvtelen vagy a rasszizmust segíti, aki szerint Pásztor Albert nem rasszista. Igaza van abban, hogy mindazért, ami egy városban történik, az ott élők mindannyian felelősek valamilyen szinten, de nincs igaza abban, hogy a politika világában a tökéletes mindig felül tudja írni a lehetségest. Miközben világos, hogy a lehetséges határa nem lehet a „bármilyen is”.
De, mint jeleztem, Krémer cikke kilóg a sorból. A vita, az általános hozzáállás, amelyről én adtam körképet, felszínes. Senkit sem érdekel a miskolci helyzet, konkrétan Miskolc sorsa. Ellenben kitapintható az igyekezet, hogy mindazok, akik eddig sem szívelték a Demokratikus Koalíciót, úgy érezzék, újabb adut kaptak ehhez, és ott üssék a pártot, ahol tudják.
Én úgy gondolom, lehet legitim álláspont az, amely szerint egy ilyen közszereplés egy életre kiír valakit a politikából, de lehet legitim álláspont az esély biztosítása is. Ahhoz viszont nincs jogalapja senkinek, hogy megkérdőjelezze azok döntésének a jóhiszeműségét, akikre a döntés vonatkozik. Semmiképp sem gondolom, hogy csak a rasszizmus, az aljas szándékból mások előítéletességére való rájátszás vezetheti azokat, akik inkább szeretnék egy életút alapján megítélni a saját polgármester-jelöltjüket, mint a joggal támadott mondatai alapján. A történtekből lehet tanulni is, lehet például a programban biztosítékokat követelni arra, hogy a városban a jövőben nem érhet romákat méltánytalan diszkrimináció, és nagyobb eséllyel lehet olyan pártok kontrollja mellett ilyesmit követelni, majd betartatni, amelyek értékrendjéből ez sokkal inkább következik.
A magát baloldalinak, liberálisnak valló szociológus-védőnő szavaihoz térek vissza, aki így zárta sorait: „Kérem Önöket, bízzanak a helyi politikusok felelősségteljes döntésében.”
Ezzel az írással, egy árnyaltabb megközelítéssel, ennek a kérésnek a teljesítéséhez igyekeztem nagyobb esélyt teremteni.
