Erő és ostobaság
- Részletek
- Napi apró
- 2014. július 07. hétfő, 07:55
- Andor Mihály
A kutya gazdája már őrjöngve hívta az ebet, mire végre visszajött. Megragadta a nyakörvét, és ütötte, ahol érte. Mikor kicsit lecsillapodott, megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy inkább jutalmaznia kellett volna, így a visszajövéshez pozitív élmény kapcsolódik, és előbb-utóbb a kutya mindig jönni fog, ha hívja. Ezzel szemben, ha megveri, akkor arra tanítja kutyáját, hogy nem érdemes odamenni a gazdához, sőt, kifejezetten rossz.
A gazda nézett rám, mint a hülyére. Jutalmazzam meg, hogy nem engedelmeskedett, amikor hívtam? – kérdezte értetlenül. Megpróbáltam még egyszer elmagyarázni. Nem sikerült. A reflexei nem engedték, hogy fölfogja. Sok kutyással jártam így, és csak elvétve találkoztam olyannal, aki megértette.
Azóta sem értem, hogy az erő pozíciójából miért olyan nehéz megérteni evidenciákat. Mint például azt, hogy a kábítószereseknek rendszeresített tűcsereprogramnak több a haszna, mint a kára. Pontosabban: csak haszna van, kára nincs. Csökkenti a HIV-fertőzés veszélyét, megelőzi a járvány terjedését, és mivel nagyságrendekkel kevesebb pénzbe kerül, mint a fertőzöttek kezelése, tehermentesíti a költségvetést. A Semmelweis Egyetem honlapján olvasható, hogy „A terjedő betegségek gyógyíthatatlanok, a számos szövődmény és mellékhatás többszörösére duzzasztják a kezelésre fordított anyagi javakat. Ugyan a program nem oldja meg a problémát, viszont a közös tűhasználat útján terjedő fertőzések valószínűségét mérsékli. Ártalomcsökkentő hatása bizonyított, létjogosultsága igazolt, sőt bővítése is indokolt.”
És mégis:
„A tavaly ősszel indított önkormányzati támadások, az ellenünk azóta sem szűnő lejáratási kampány és a különböző ellehetetlenítési kísérletek eredményeként, valamint a január óta tapasztalható dinamikus forgalom-emelkedés és a súlyos pénzügyi forráshiány miatt, azonnali szolgáltatás-csökkentést vezet be a Kék Pont józsefvárosi tűcsere programja” – olvasható a Kék Pont Alapítvány sajtóközleményében.
Hiába egyszerű és magától értetődő a tűcsereprogram haszna, a mindent erőből intéző fideszes politikusok ostobasága lehetetlenné teszi, hogy fölfogják. Pedig tudhatnák, hogy nem attól szokik rá valaki a kábítószerre, hogy ingyen kap tűt, és nem attól fog leszokni, hogy ezt a lehetőséget megszüntetik. Azt is tudhatnák, hogy ha nincs tűcsere-program, akkor van közös tűhasználat, amely ijesztően megnöveli a járványveszélyt – ami a nem drogozókat is eléri.
Ugyanazt az ostoba – és eredménytelen – erőpolitikát érhetjük itt tetten, mint a drogfogyasztás kriminalizálásával párhuzamosan elsorvasztott rehabilitáció esetében. Úgy tűnik, az erőre alapozott politika és az ostobaság elválaszthatatlanul együtt jár.
A kutyámat sem bíznám rájuk, nemhogy egy országot.
