A Huffington Sarkozy őrizetbe vételéről: csak a másodhegedűsök álltak ki érte
- Részletek
- Szemle
- 2014. július 02. szerda, 06:42
- (mzs)
Kedden Párizsban őrizetbe vették Nicolas Sarkozy volt francia államfőt egy befolyással való üzérkedés és nyomozási titok megsértése miatt februárban indított nyomozás keretében. Szerdán hajnalban az illetékes párizsi ügyészség – Sarkozy 15 órás kihallgatását követően – bejelentette, hogy korrupció gyanújával hivatalos eljárást indítottak a volt elnök ellen. Sarkozy őrizetbe vételét Mustapha Tossa, a France Medias Monde főszerkesztő-helyettese kommentálta a Huffington Post francia nyelvű kiadásában, Nicolas Sarkozy: végállomás? című írásában.
Nicolas Sarkozy volt francia elnök - MTI/EPA/Horacio Villalobos
Ha várták is belső köreiben, Nicolas Sarkozy előállítása bombaként robbant a francia politikai osztály berkeiben. Ráadásul, mivel első a történelemben, a köztársaság volt elnökének letartóztatása igencsak megrázta a francia közvéleményt is. Ez az ember ugyanis a nagy politikai visszatérésre készült, amely méltó a gondviselés által pártfogolt emberekhez.
A hirtelen üresedés nyomán, amely a Bygmalion-ügy, az ő nagy választási gépezete miatt következett be az UMP élén, Nicolas Sarkozy már szervezte a visszatérését, hogy átvehesse az ellenőrzést a párt fölött, amely most ideiglenesen három miniszterelnök, Alain Juppé, Jean-Pierre Raffarin et François Fillon gyámsága alatt áll. Sarkozy nagy célja a hatalom megszerzése az őszre tervezett pártkongresszuson, annak demonstrálása, hogy ő megkerülhetetlen jelöltje a jobboldalnak, aki képes hatékonyan összeakasztani a kardot a távozó elnökkel, François Hollande-dal.
Nicolas Sarkozy és a barátai mindenkinél jobban tudták, hogy csak az igazságszolgáltatással támadt nehézségei állhatnak útjába a visszatérésének. De korántsem sejtették, hogy az események ilyen drámai és látványos fordulatot vehetnek. A jobboldal hőse, akit éppen bálványozni készült az UMP kemény magja mint jövendőbeli győzelmekhez vezető zászlóvivőjüket , épp most szenved el egy hitelrontó őrizetbe vételt.
A Nicolas Sarkozy-szakértők mindig mondták, hogy az ember egy elnyűhetetlen zoón politikon. Mint kés a vajban-szerű pályafutása, számos újjászületése és nekiindulási képessége azt a meggyőződést alakították ki, hogy bármi érje is, mindig meg fogja találni önmagában és a szerencsecsillagában azt az erőt, amely a talpraálláshoz és a visszatéréshez kell. Csakhogy ma ez a különös „baraka” (áldás), amelyet magán viselt karrierje kezdete óta, mintha visszatarthatatlanul elhagyni látszana őt.
Sokan vannak, akik nyíltan vagy csendben örülnek azoknak a csapásoknak, amelyeket az igazságszolgáltatás mér Nicolas Sarkozyre. Először is a kormányzó szocialisták. Még ha nem is kiabálnak örömükben, hogy a nagy kihívó a porban hever. Beérik azzal, hogy a sajtót ellátják a csillapító nyelvezet elemeivel, miszerint az igazságszolgáltatásnak szüksége van rá, hogy higgadtan és nyugodtan döntsön. De a lelkük mélyén feltehetőleg a lehető legédesebb bosszúnak érzik, hogy a szembenálló tábor jokere ott botladozik a bírósági szőnyegen.
Nicolas Sarkozy ócsárlói nem feltétlenül ott vannak, ahol a politikai logika látni szeretné őket. A nagy visszatérés stratégiájának kidolgozása során, amely időzítését tekintve éppoly finom lett volna, mint amilyen ördögi a kivitelezésében, Nicolas Sarkozy mintha minimalizálta volna a saját családjának ellenállásait. Ma a visszatérésének legfőbb akadálya az UMP vezetésében fészkel, mert a párt többsége nincs meggyőződve arról, hogy helyes volna ismét rábízni a fáklyát egy olyan emberre, akit ekkora dühvel üldöz az igazságszolgáltatás gépezete.
És épp azért, mert ez a gépezet az elnökválasztási veresége óta ott zörög harsányan Nicolas Sarkozy körül, számos ambíció életre kelt az UMP-ben. Sokan készek bevetni magukat a harcba, és nyugdíjba küldeni a Sarkozy-ikont: azok, akiknek történelmi elszámolnivalójuk van Nicolas Sarkozyvel, mint például az egykori miniszterelnöknek, Alain Juppének, és azok, akik személyes bosszút akarnak állni, mint Jean Pierre Raffarin vagy François Fillon, még ha rideg távolságtartásba csomagolják is az eljárásukat.
Nicolas Sarkozy ma kemény megpróbáltatáson megy át: az optimisták szerint ez formálja az embert és a jellemet, a realisták szerint véget vet egy sorsnak és lezár egy karriert. Ez az őrizetbe vétel felvilágosítja a közvéleményt Sarkozy igazi támogatóiról és az iránta érzett szimpátiákról. Az idők jele, amely nem téved, hogy csak a másodhegedűsök álltak ki érte, csak ők vették védelmükbe Nicolas Sarkozyt új „visszaeső bűnöző” szerepében. A nagyvadak kínos csendben lapulnak. Mert végső soron ennek az őrizetbe vételnek a tétje nem elhanyagolható. Sokak szerint a politikai hatása mintha máris meghatározná a következő fejlemények „castingját”, és miért ne határoznák meg a következő előválasztás fizionómiáját. Biztos hogy van egy őrizetbe vétel előtt és lesz egy után.
