Foci-vb – spanyol búcsú: „A tiszteletnek ez iránt a válogatott iránt örökre meg kell maradnia”
- Részletek
- Szemle
- 2014. június 20. péntek, 06:04
- (mzs)
„Izzé-porrá zúzva”, „világraszóló kudarc”: Spanyolország a sokk hatása alatt
A Le Monde madridi tudósítója, Sandrine Morel így számolt be a spanyol lapok reakcióiról azt követően, hogy már a szerdai második forduló után eldőlt, a B csoportból Hollandia és Chile jut tovább, a címvédő Spanyolország és Ausztrália pedig búcsúzik.
Azt kell hinnünk, hogy ez így volt megírva. A Roja [a vörösök, azaz a spanyol válogatott] ugyanazon a napon adta fel, amelyen a király. Néhány órával az után, hogy János Károly aláírta a lemondásáról szóló törvényt, a spanyol válogatott is lemondott Chile ellen (0–2). A spanyol sajtó szerint ez csak a megerősítése annak, amit a Hollandia elleni 5–1-re elvesztett meccs már sugallt: vége van egy korszaknak, vége van „egy kivételes generációnak” – írja a legnagyobb spanyol sportújság, a Marca internetes oldala.
A Marca június 19-ei címlapja: The End, a Roja legdicsőségesebb korszakának siralmas vége
Marca
A Marca címoldala rövid, de ellentmondást nem tűrő: „Megsemmisítő vereség”, fölötte a szó: „Vége”. A Chile elleni meccs „a világbajnok szomorú búcsúja”. Az újság úgy véli: „a válogatott generációs megújulásért kiált. Sem a futball, sem a fizikum nem tett lehetőv ennél többet.”
Egy világbajnokság (2010) és két Európa-bajnokság (2008, 2012) után „el kellett jönnie ennek a pillanatnak, és ez ma jött el – folytatja a marca.es. – Ez az aranykor vége.” „Logikus, hogy a szurkolók csalódottak, de a tiszteletnek ez iránt a válogatott iránt örökre meg kell maradnia. Elérték, amiről egyetlen spanyol sem képzelte, hogy elérhető. Spanyolok millióit tették boldoggá. Elérték, hogy az egész világ tartson ettől a csapattól. Az életben egyszer minden véget ér, és a Maracana stadionban volt megírva egy kivételes generáció búcsúja.”
Két vereség után „nem marad más hátra, mint lejátszani a meccset Ausztrália ellen, és véget vetni a brazíliai rémálomnak”, írja a Marca.
Az As címlapja: „Szép volt, amíg tartott”
As
A második legnagyobb sportnapilap, az As úgy véli, a chileiek játszottak úgy, ahogy a Roja szokott. A spanyol válogatott „jól sem játszott és szerencséje sem volt”. A kommentátor nem kertel: „Spanyolország kimerülése közvetlenül összefügg az FC Barcelona kimerülésével.”
„Nem véletlen, hogy mindkettőnél hat évig tartott a dicsőség korszaka, és hogy ez a korszak csaknem ugyanabban az időben ért véget.” Hiszen hat év óta először idén zárta a szezont úgy a Barca, hogy egyetlen címet sem szerzett. Az újságíró szerint az az energia, amelyet Diego Costa beépítésére fordítottak, „valószínűleg megtörte a belső harmóniát”. És „egyetlen játékos sem teljesített a saját presztízse színvonalán”.
A chileiek elleni meccs mindenekelőtt „megalázó volt”, és hétfőn Ausztrália ellen „a szégyen mérkőzését” kell lejátszani, amelyet a 2014-es világbajnokság első két kiesője játszik majd egymás ellen.
„A vita elkezdődött a korszak végéről és az utódlásról”.
El Pais
Ugyanilyen szigorú az El País címe: „Spanyolország volt a Titanic”. A tekintélyes spanyol napilap „siralmasnak” minősíti a találkozót. „Del Bosque csapata megint felismerhetetlen volt és elbukott, védelmi hibái és egy szürke, személyiség nélküli játék áldozataként.” Chile „végig fölényben volt”, és a Roja „tragikusan” játszott.
Sergio Ramos – MTI/ EPA/Oliver Weiken
El Mundo
A napilap „világméretű kudarcról” beszél, és a Roja játékát „kiábrándítónak” tartja, „lassúnak”, „reakcióképtelennek”. Cikkét, amelynek címe „Johannesburgtól Trafalgarig”, így kezdi: „A történelem feloldozza őket.” A lap szerint „lehet beszélni a válogatott hanyatlásáról, de nem a spanyol futballéról”.
Vicente del Bosque –MTI/EPA/Kai Foersterilng
Le Monde: A világbajnokságon elszenvedett vereség után a spanyol futball választás előtt áll
A Le Monde újságírója, Anthony Hernandez szerint a negyedik próba (a világbajnoki cím és a két Európa-bajnoki cím megszerzése után) végzetes volt a Rojára. A Hollandiától elszenvedett 5–1-es vereség után még lehetett balesetről beszélni, el lehetett utasítani, hogy egy korszak véget ért volna. A chilei válogatott azonban az utolsó kétségeket is eloszlatta: ötlettelenül, koncepciótlanul, fáradtan és leverten játszottak a spanyolok, s ezzel örömet szereztek nagyszámú ócsárlójuknak, akiket régóta aggasztott a spanyol uralom. (Részletek.)
A tiki-taka vége?
A tiki-takára, a sok és pontos, gyakran ismétlődő passzra és a labda állandó mozgására épülő játékot folyamatosan bírálták a spanyol határokon túl. A Barca által kitalált, Xavi, Iniesta, Busquets által művészi rangra emelt, a válogatottban Luis Aragones és de Del Bosque által meghonosított játék elvesztette a fölényét, egyidőben a Barca bukdácsolásával.
Márciusban maga Franz Beckenbauer vitte be a végső döfést (Guardiola ugyanis ezt a játékmódot honosította meg a Bayern Münchenhez is): „Ha így folytatjuk. a végén olyanok leszünk, mint a Barca. Senki nem lesz kíváncsi a játékunkra, mert a játékosaink az ellenfél gólvonaláig fogják egymásnak adogatni a labdát” – közölte álnokul a „Császár”, miután a bajorok döntetlen játszottak az Arsenallal. A Bundesliga fölényes győztese, Guardiola Bayernje ezek után elvesztette a címét (a Bajnokok Ligája döntőjében), miután vereséget szenvedett – Carlo Ancelotti Madridjának kontrákra épülő gyors játékával szemben.
A hollandoktól elszenvedett vereség után vita kezdődött Spanyolországban, amelyet a La Razon így fogalmazott meg: „Meg kell-e változtatnunk a sokpasszos játékot?” Az újság pozitív és szükséges fejlődésre szólított fel, mert enélkül „a catenaccio taktika, amelyet Helenio Herrera tett népszerűvé a hatvanas években, mindig győzni fog”.
Harmincon túli játékosok
Négy, a csúcson töltött év után a spanyolok igen igényes játéka elkerülhetetlen kényszerekkel is szembetalálta magát. A spanyol csapat átlagéletkora a második legmagasabb a mostani világbajnokságon (28 év és 3 hónap), csak 240 nappal maradnak le Argentína mögött.
Ráadásul épp a kulcsjátékosok lépték túl a harmincat. Xavi 34 éves, és arra készül, hogy a Barcából Katarba megy játszani. Iker Casillas 33 éves, őt már a Realban is kispadra ültette Murinho, és Ancelottinál sem kapta vissza a helyét. David Villa 32 éves, és csak időnként kapott szerepet az Atletico Madrid idei jó szezonjában is. Fernando Torres (30) a Chelsea-ben már csak árnyéka önmagának. Iniesta (30) is csak nehezen tudja megismételni korábbi szenzációs teljesítményét.
A szigorú védekezésre is épülő spanyol siker sokat köszönhet a már visszavonult Carles Puyol sörényének. A katalán igazi vezéregyénisége volt a védekezésnek, és sorozatos sérülései miatt sikerült elkerülnie a spanyol katasztrófát, de hiánya meggyengítette a spanyol védelmet. A három kupagyőzelem során a spanyol válogatott összesen hat gólt kapott. Brazíliában két meccsen a védelem hétszer mondott csődöt. Gerard Piqué, Puyol árvája csak árnyéka önmagának, és Javi Martinez, aki a chilei meccsen helyettesítette, a Bayernben középpályást játszik. Sergio Ramosnak meg sok energiájába került a Real jó szezonja.
Vicente Del Bosque, akit tökéletes, bölcs és hatékony karmesterként ünnepeltek, ezúttal nem tündökölt némely választásával. Diego Costa, az egyetlen új embere egyetlen lövést sem eresztett meg. A szezon végén megsérült, csak az utolsó pillanatban épült fel, és egyértelműen formán kívül volt. Didier Deschamps, a francia szövetségi kapitány egyetlen pillanatig sem habozott: kihagyta Franc Ribéryt a csapatból a játékos hátfájása miatt. Az átmeneteket mindig kényes dolog végrehajtani, különösen ha olyan játékosokat taszítanak le a piedesztálról, akik oly sokat hoztak a csapatnak.
Sergio Ramos és Iker Casillas a chilei Eduardo Vargas gólja után –MTI/EPA/Oliver Weiken
Egy tehetséges generáció
Brazília is szembetalálta magát ezzel a dilemmával – 1974 és 1990 között egyetlen világbajnoki trófeát sem szerzett –, mire változtatott a játékmódján. 1994-ben a Mario Zagallo által irányított Seleçao megnyerte az egyesült államokbeli világbajnokságot, de végleg elvesztette a varázsát, mert átállt egy sokkal védekezőbb játékmódra.
Fordított volt a stratégia a vb egyik esélyesénél, a németeknél: 1990 óta nem nyertek világbajnokságot, de meghódították a szép játék szerelmeseit, mert támadó és eleven játékot kínáltak nekik. A spanyol futballnak döntenie kell: lemondani arról, aminek a dicsőségét köszönheti, vagy megőrizni a játékeszményt a szükséges kiigazításokkal.
A választ talán a generációváltás adhatja meg. A változások, amelyekre Del Bosque nem mert vállalkozni 2014-ben, kötelezőek lesznek 2016-ban, a következő Európa-bajnokságon. És Spanyolország nincs híján fiatal tehetségeknek, akik csak a kedvező alkalomra várnak. Thiago Alcantarától (Bayern), Iscóig (Real) vagy Kokéig (Atletico) a váltás készen áll a cselekvésre.
A Le Monde infografikája az európai csapatok teljesítményéről.
