Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. november 17.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. november 19. péntek, 00:18
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Niedermüller Péterrel együtt írt egy nyílt levelet Szalai Annamáriának, a Médiatanács elnökének, és ebben felszólítja őt arra, hogy kezdeményezze a Kurucinfó nevű szélsőséges internetes hírportál betiltását. Hogy jutott ez most eszükbe?
Derdák Tibor: - Hát ez már régebben is eszünkbe jutott, nemcsak nekünk. Volt is egy rövid időszak, amikor elnémult a Kurucinfo, még valamikor a Gyurcsány-kormány idején néhány hétre.
– Igen. Volt egy elvetélt kormányzati kísérlet.
– Én azt gondolom, hogy abban az amerikai kormánynak is nyilván lehetett szerepe, hiszen azért az egy olyan hírportál, amire a terrorizmus támogatásának az árnyéka is vetül.
– És amerikai szerverről működött. Hogy most honnan működik, nem tudom.
– Hát onnan működik ez folyamatosan. Inkább az az igazi kérdés, hogy annak idején miért nem sikerült a magyar kormánynak, hogy ezt az igényét tartósan érvényesítse.
– Miért nem lehetett, ugye számomra is ez volt a kérdés mindig, a hatályos magyar törvények alapján kezdeményezni a betiltását. Hogy ilyen uszító jellegű tartalmak ne jelenhessenek meg ott óriási sorozatban és folyamatosan.
– Hát mi most nyolc különböző jogszabályt idézünk, tehát valóban vannak hatályos törvények. Van ezek között viszonylag új jogszabály, amelyik akkor még nem volt, úgyhogy javult a jogi helyzet. Szalai Annamáriának ma könnyebb dolga van, mint lett volna néhány éve.
– Lám, ilyen is van, javult a jogi helyzet. És a javuló jogi helyzet Önök szerint ösztönözheti a hatóságot arra, hogy lépjen?
– Hát szerintem a hatóság magától is szeretne lépni, mi csak segíteni akarunk neki. Tehát nyilván kell ehhez egy társadalmi igény. Világos, hogy milyen társadalmi igényt várjunk. Tehát például én ugye falusi értelmiségi vagyok, nekem egy-egy faluban, ha elkezdünk dolgozni az oktatásügy területén, ahogy itt a bemutatásomkor elhangzott, akkor nekem nagyon nem mindegy, hogy a helyi értelmiség mit tud például rólam. És hát beütik a nevemet a google-be, akkor nagyon hamar kijön a Kurucinfó.
– Minden gyalázatot megtudnak, amit Önre kennek, azonnal elsőre kilöki a politikailag nem válogató google.
– És hát nyilván nem csak én vagyok ilyen helyzetben. Világos hogy a most hatalmon levő politikai erő nem véletlenül mondta azt, hogy egyszerűen csak szét kell zavarni ezeket a nácikat.
– De a szétzavarásról nem hallottunk.
– Még a hatalomra jutás előtt jóval mondták.
– A két pofonról hallottunk.
– Na erre gondoltam. De hát az biztos, hogy a szélsőjobboldal számára talán a legnagyobb pofon lenne, ha ez a hírportál elhallgatna.
– Azt mondja akkor, hogy a két pofon közül ez volna az első? Érdemes volna ezzel kezdeni?
– Mi ezt javasoljuk a kormányzatnak, igen.
– De még egyszer, az érdekel engem, hogy miért jutott ez most eszükbe?
– Nézze, azt hiszem, hogy ez tényleg állandóan napirenden van, most már berendezkedett a hatalom, van médiahatóság, annak van vezetője. Azt gondolom, ez az egyik első dolga kell hogy legyen.
– Van Önökkel szövetséges több aláíró is, nagyon jól ismert emberek. Ranschburg Jenőtől a könyvkiadó-író Csordás Gáborig, Halmai Gábortól a filozófus Lendvai L. Ferencig. Sz. Bíró Zoltán történészig. Szóval sok közismert ember, de hát azt lehet mondani rájuk, óh, hát ez a jól ismert balliberális értelmiségi kör. Megint megpróbálkoznak a Kurucinfo elnémításával, aztán majd megint nem sikerül nekik.
– Én azt hiszem, hogy ebben nagyon erős szövetségeseink lesznek. Abban biztos vagyok, hogy a berendezkedő új hatalom be akarja tartani a törvényeket, az alkotmányt például, ugye, amelyik legfontosabb ezek közül, amikre hivatkozunk. És hát az előírja, hogy ilyen kötelezettségei vannak.
– Akkor nem az volna a célszerűbb, bár nem tudom, mi itt a célszerű, eddig semmi nem bizonyult annak, de mégis, nem az volna a normális, hogy valaki, valakik feljelentik a Kurucinfót a magyar rendőrségen, ügyészségen, bíróságra mennek, és azt mondják, hogy kérem szépen, ezekről az írásokról van szó, és akkor fel lehet sorolni konkrétumokat, ezt és ezt a törvényt vagy az alkotmányt, és hogy ezt így és így sértik. Erre semmi esély nincsen?
– Hát az igazsághozó hatalom már fordult ez ügyben saját magához, tehát a bírók, ügyészek folytatnak egy ilyen pert. Az is független hatalmi ágazat, ugye.
– Igen. Húzódik is már évek óta, ha jól emlékszem.
– Így van, tehát mi abban nagyon bízunk, hogy az eléri a hatását, tehát mi már ahhoz nem akarunk hozzátenni, mi nem vagyunk abban szakemberek. Mi abban reménykedünk, hogy a médiahatóság most nagyon sok célt tűzött ki maga elé, és biztos, hogy ezek között a legfontosabb a törvényes rend helyreállítása.
– Azt végiggondolták-e hogy ha véletlenül sikerrel járnának, és a médiahatóság megmozdulna, betiltaná rövid úton a Kurucinfót, akkor ezzel részben követendő és jó precedenst állítana, de akár rosszat is. Mert onnantól kezdve mindenki szaladna a médiahatósághoz, hogy tiltsa be ezt, állítsa le azt, szüntesse meg azt, függessze fel amazt, és akkor lassan ott tartanánk, mint a rendszerváltás előtt.
– Hát végül is ez az a vita, ami igazából akadályozta a magyar államot abban, hogy következetesen fellépjen ez ügyben. Hogy vajon a szólásszabadság az előbbrevaló ebben az esetben és számos más esetben is, vagy pedig az alkotmány más pontjainak a védelme. Na most az új hatalom elfogadta az előző kormányzatnak azt a döntését, hogy például a holokauszt tagadását tiltja. Itt tehát, hogy úgy mondjam, konszenzus van a parlamenti jobb és baloldal között. Az előző kormány és a mai kormány között. Az, hogy ez a konszenzus létrejött, szerintem kellő alapot ad arra, hogy ezt a vitát ebben a vonatkozásban akkor eldöntse az élet.
– Tehát akár csak ezt az egyetlenegy dolgot elővéve és erre az egy dologra alapozva, amelyet ugye ők gyakorlatilag folyamatosan megsértenek, ezen az alapon lehetne intézkedni a hírportál ellen.
– Ez egy törvényes alap és legfőbb ideje.
– Akkor végezetül hadd térjek el egy percre ettől a témától, aztán majd meglátjuk hogy válaszol-e az Önök nyílt levelére Szalai Annamária. És hadd kérdezzem arról, hogy miután Ön évek óta a cigány kisebbség oktatásával foglalkozik, egy gimnáziumot vezet, szóval nagyon hősies, sokak által megírt módon heroikus munkát végez, lát-e valamit az új kormány megalakulása óta, változik-e valami akár az oktatásban, függetlenül most a különböző koncepcióktól. A gyakorlatban érez-e valamit a cigányság oktatásában vagy az oktatáshoz jutás feltételeinek változásában? Könnyebbedett-e vagy megnehezedett-e bármi az elmúlt hónapokban, vagy minden maradt változatlan?
– Igen, nagyon jelentős lépéseket érzékelünk. Ezek közül van, amit tetszéssel fogadunk, és van, amit nem. Így például én nagyon örültem annak, hogy ma már a családi pótlék nevű juttatás segítségével próbálja meg a családokat arra ösztönözni a kormányzat, hogy az iskolakerüléstől mindenképpen tartózkodjanak. Ennek komoly visszatartó ereje van, ezt már érzékeljük.
– Tehát azt mondja, hogy ez jó út.
– Ez nagyon jó út, hiszen eddig a büntetőjog foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az meg nyilvánvalóan alkalmatlan volt rá, ahhoz vezetett, hogy az ország különböző pontjain egészen eltérő joggyakorlatok alakultak ki. Most ez a közvetlen szociálpolitikai eszköz, hogy elvesszük a családi pótlékot annak a szüleitől, aki nem jár iskolába, ennek komoly visszatartó ereje van azonnal, és nem a büntetőjog területére viszi a problémát. Ez nagyon jó.
– És ezt már érezni is lehet, mondja Ön.
– Abszolút. Na most van egy másik dolog, hogy akkor mondjak ne csak pro hanem kontra érvet is: ugye láttuk a közoktatási törvény koncepcióját, amely most már nyilvános, és abban azt olvastuk, hogy a tankötelezettség felső korhatárát le akarja szállítani az új oktatási kormányzat. Most még csak egy évvel, aztán attól tartunk, hogy majd két évvel. Tehát meg akar szabadulni azoktól a fiataloktól, akikről úgy gondolja, hogy úgyis hiába ülnek az iskolában. Ettől kétségbe vagyunk esve. Mert nem megszabadulni kell, hanem…
– Mert hogy az utcára dobják őket, munkájuk nem lesz, és még az iskola sem ad nekik semmiféle segítséget, hogy mégis próbáljanak a saját lábukra állni később.
– Persze. Hát így az egyetlen perspektívájuk a munkanélküli ellátások igénybe vétele, aztán a falopás télen, aztán a szülőotthon a lányoknak. Szóval ebbe küldi ezt a társadalmi réteget az új kormányzat, ahelyett, hogy az iskolában tartaná őket. Borzasztó. Ezzel nagyon nem tudunk egyetérteni. Tehát van amivel egyetértünk, és van, amivel nem.
