Bilderbergengócia
- Részletek
- Napi apró
- 2014. június 07. szombat, 07:11
- Várhelyi Attila
Andor Mihály volt szíves „felhánytorgatni” (Egy magyar mecénás) Lázár képtelen magyarázkodását, ezzel tehát nem nagyon foglalkoznék tovább. De vessük már össze ezt a lázári terelést azzal, amit az orbáni médiamaffia Bilderberg-ügyben művelt, nem utolsó sorban azért, mert Bajnai személyében egy „ellenség” is résztvevője volt az idei tanácskozásnak, ilyen esetekben pedig az orbáni médiamaffia – hogy finoman fogalmazzak – nem szokott túlzottan mértéktartó lenni.
Ahogy Lázárnak (akkor hivatalban lévő államtitkárként) joga van (joga van?) eltitkolni egzotikus nyugat-európai utazásainak részleteit, különös tekintettel arra, kivel is találkozott, és miről tárgyalt, és közben – talán nem mellékesen – mire költött el kétmillió forintnyi közpénzt, „bilderbergéknek” és Bajnainak ez a jog nem adatik meg, legalábbis az orbáni médiamaffia szerint. Ők mint a darazsak dongják körül Bajnait, és mérgesen zümmögnek rá, mert viccelődni merészelt velük, a „nemzet” védelmezőivel, minden nemorbáni gondolat purifikátoraival.
Obskúrus közgazdászok nyilatkozzák tele a magyar sajtó – szakmailag kevéssé kényes – orgánumait mindenféle súlyos „vádakkal” a Bilderberg-csoport ülésein megjelent „háttérhatalom” ármánykodásairól; a szélsőjobboldali jelzővel hírműsorban nem aposztrofálható szélsőjobboldali pártalakulat keretlegényei pedig súlyos nemzetbiztonsági kockázatot vizionálnak, holott valójában „Bilderbergiában” semmi más nem történt, mint hogy néhány egymás nézeteire kíváncsi – többé vagy kevésbé jómódú – ember összejött beszélgetni, nota bene nem közpénzen.
Hogy ehhez tulajdonképpen mi köze a fél (háromnegyed?) magyar sajtónak, fel nem foghatom, engem speciel nem nagyon érdekel.
Ennyi erővel azon is „agyalhatnék”, talán mégis több joggal, hogy vajon Orbánék felcsúti rezidenciájára kik és miért járnak bográcsozni.
De az sem érdekel jobban, mert az már Bergengócia, a mindennapok sekélyes problémáitól távol eső Felhőkakukkvár, ahova ugyanazzal a kockázattal leshetünk csak be, mint a nagytiszteletű „királyhágómelléki” ember reverendája alá: mi fogjuk szégyellni magunkat attól, amit ott látunk.
