Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. november 16.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2010. november 18. csütörtök, 03:40; Megbeszéljük

4. oldal / 4

Kovács Kokó István olimpiai és világbajnok bokszoló

Bolgár György: - Néhány nappal ezelőtt tudhattuk meg, hogy egyedül Borkai Zsolt pályázik a Magyar Olimpiai Bizottság elnöki tisztére, amiről sokaknak eszébe jutott, hogy és Kokó miért nem? Szóval miért nem?

Kovács Kokó István: - Amikor felmerült a lehetősége, hogy megüresedik az Olimpiai Bizottság elnöki tisztsége, miután Schmitt Pál elnök úr leköszönt, akkor én jeleztem, hogy már sok évvel ezelőtt is beszéltünk róla, hogy nagy örömmel segítenék a magyar sport irányításában akár a Magyar Olimpiai Bizottság keretein belül, akár bármilyen más fórumon keresztül. Így rögtön szárnyra kelt az a hír, hogy én is megpályázom a Magyar Olimpiai Bizottság elnöki posztját. És én akkor közöltem már, hogy egész addig, amíg nem körvonalazódnak a lehetőségek, a feladatkörök magánál a MOB-nál, addig ezzel a gondolattal nem szeretnék foglalkozni. De ha valóban úgy áll a helyzet, hogy nem lesz olimpiai bajnok társam, aki a feladat súlyát értékelve, mérlegelve elvállalná ezt a megméretést, akkor én nagy örömmel pályázok erre a posztra. Viszont amint felmerült annak a lehetősége, hogy Borkai Zsolt szeretné a magyar sport irányításának ezt a helyét elfoglalni, akkor én azt mondtam, hogy természetesen nincs értelme annak, hogy kettészakítsuk a Magyar Olimpiai Bizottságot és két olimpiai bajnok is induljon ezért a posztért. Ráadásul beszéltem Zsolttal, engem meggyőzött arról, hogy tökéletesen kézben tudja majd tartani a magyar sport talpra állítását és én minden erőmmel azon leszek, hogy ebben a munkájában támogassam.

- Miért szakította volna szét a magyar sportot, vagy a magyar sportirányítást, ha két kiváló jelölt közül választhattak volna? Vagy Ön győzött volna, vagy ő, de attól még mindig mindkettejüket szeretni fogják a sportrajongók és a sportolók nem?

- Ez lehet, de azt hiszem, hogy talán a Magyar Olimpiai Bizottság irányítása az egyik olyan feladatkör, amelyben talán nem is az a legfontosabb, hogy ki kerül a helyére, hanem hogy ki milyen munkát tud hozzátenni. Annakidején nem láttam volna semmi értelmét, ha két olimpiai bajnok között kellett volna választani. Ráadásul úgy, hogy gyakorlatilag egyikünknek az elképzeléseit sem nagyon tudta volna meg vagy ismerte volna meg a Magyar Olimpiai Bizottság, vagy egyáltalán a magyar sport világa. Hiszen most Zsoltot is úgy fogjuk megválasztani, hogy csak körvonalakban tudjuk az ő elképzeléseit és körvonalakban tudjuk azt is, hogy a kormánynak milyen célja van a jövőt illetőleg a magyar sporttal. Én úgy éreztem, hogy nem lenne talán most jó döntés a megmérettetésben két oldalra szakítani a MOB-ot, mert bárhogy is történt volna, valószínűleg nekem is lett volna egy elég nagy támogatottságom és Zsoltnak is lett volna egy elég nagy támogatottsága, és akkor nem nagy többséggel választunk elnököt, hanem kimondva-kimondatlanul mégiscsak kettészakadt volna a szavazó társaság.

- Az Ön fejében is csak körvonalakban volt vagy van meg, hogy mit tenne vagy mit tett volna a Magyar Olimpiai Bizottság élén?

- Nem, sőt valószínűleg Zsolt is tökéletesen tudja, hogy milyen feladatokat szeretne átvállalni az államtól, milyen feladatokat szeretne sürgősen megoldani, hogyan tudná vagy hogyan tudja majd a londoni felkészülést a lehető leggyorsabban és a lehető legjobb mederbe terelni. Így természetesen nekem is megvannak a konkrét elképzeléseim és én bízok abban, hogy attól függetlenül, hogy nem én leszek az elnök, azért ezeket a feladatokat össze tudjuk majd hangolni, és mindenki meg tudja majd valósítani a saját elképzeléseit a másik segítségével.

- De abban is bízik, hogy amikor a konkrét választásra sor kerül, akkor Borkai Zsolt mint egyedüli jelölt részletesen is elmondja, hogy ő hogyan képzeli?

- Én nagyon remélem. Ha máshogy nem, akkor az elnökségi ülésen és a MOB-irodán keresztül azért csak eljut minél gyorsabban az információ, persze a támogatással és a segítséggel együtt, mert eltelt most már jó pár hónap azóta, hogy a magyar sport megkapta azt a lehetőséget vagy legalábbis azt az üzenetet, hogy stratégiai ágazatként fog majd szerepelni a magyar közéletben, és vissza fogja kapni az őt megillető helyet. Ez sajnálatos módon még mind a mai napig nem történt meg, és vészesen fogy az idő, hiszen már kevesebb mint hatszázhúsz nap van hátra a londoni olimpiáig, és nagyon nem tenne jót a magyar sportnak, ha a Pekinghez hasonló szerepléssel kellene szembesülni Londonban.

- Lehet, hogy esetleg Ön is úgy gondolta, vagy mások felhívták erre az Ön figyelmét, hogy Borkai Zsoltnak mint Győr polgármesterének és fideszes képviselőnek talán egy kicsit több esélye van arra, hogy a legfontosabbat, vagyis a pénzt megszerezze a sport számára, mint Önnek?

- Erre nem kellett felhívni az én figyelmemet. Van olyan józan belátásom, hogy amennyiben egy politikai háttér által valószínűleg erősebben támogatott MOB-elnökjelölt jelenik meg a színen, akkor érdemes, ha mást nem, leülni vele beszélni, és ha érdemes, akkor őt támogatni. Ugye mindig szokták kérdésként feltenni, hogy vajon a sport és a politika viszonyában mennyire jó az, ha a politika – ha nem is rátelepszik de – közel kerül a sporthoz. Azt mondom, hogy a jelenlegi helyzetben csak a politika tud megoldást adni a magyar sport helyzetére. Hiszen olyan szinten kivéreztettek vagy kivéreztetődtek a magyar szakosztályok, a szövetségek, a sportolók, annyira rossz helyzetben van a sportegészségügy, a sporttudományok, hogy gyakorlatilag politikai kormánysegítség nélkül képtelenség talpra állítani a magyar sportot. Arról nem beszélve, hogy rengeteg olyan törvényt kell meghozni akár csak a sporttörvényen keresztül, de akár az oktatási törvényeken keresztül, amely visszaadja a sportnak azt a lehetőségét, hogy széles bázisból építkezhessen, és Magyarországon ténylegesen ne csak élsportról beszélhessünk, hanem tömegsportról, szabadidősportról, diáksportról is. Ehhez mindenféleképpen kell a politika segítsége. És ha olyan elnökünk lesz, aki egyébként a politikában jártas és a jelenlegi kormányzó pártnak a nagyfokú támogatását bírja, akkor az szerintem egy ideális választás.

- De Ön is jó kapcsolatokat ápolt és évek óta ápol is a Fidesz vezetésével, tehát nem lehet azt mondani, hogy Ön politikailag elszigetelt vagy távol állna a mostani kormánytól. Feltételezem, hogy meg is tudta volna találni hozzájuk az utat, amikor szükség lett volna rá.

- Én a magyar sportért akarok tevékenykedni, tehát nem keverném össze és nem fordítanám meg a rációt, hogy a politikához szeretnék közel kerülni, hogy segítsek a magyar sportnak. Én a magyar sporthoz szeretnék közel kerülni, hogy segítsek a magyar sportnak. És azt hiszem, hogy ez most a jelenlegi szituációban a legjobb döntés volt számomra, vagy tőlem, hogy nem keltem versenyre egy politikában lényegesen járatosabb és a politikához sokkalta közelebb álló személlyel. Arról nem beszélve, hogy én, valóban nem titok, a jelenlegi kormányzó párt több tagját ismerem, de én ugyanígy a baloldali politikából is jó pár embert ismerek, és azt hiszem, az, hogy valaki ismer embereket és megfelelő kapcsolatokkal rendelkezik, az még nem jelenti azt, hogy komoly politikai támogatással is rendelkezik.

- Azt akarja mondani, hogy Önnek nem lett volna elég politikai háttere?

- Nem. Ezt én egy szóval nem mondtam. De most van valaki, akinek lényegesen nagyobb van.

- Amikor Schmitt Pál jelezte, hogy lemond a MOB elnöki posztjáról – az július közepén volt valamikor –, akkor nemcsak szárnyra kelt a hír, ahogy Ön fogalmazott, hogy Ön esetleg jelölteti magát az elnöki tisztre, de Ön személyesen is ezt nyilatkozta a Magyar Távirati Irodának. Azt mondta, hogy biztosan jelölteti magát erre a pozícióra, csak kampányolni nem fog elkezdeni mindaddig, amíg be nem iktatják Schmitt Pált köztársasági elnöknek. De az biztos, hogy jelölteti magát, már régóta készül is erre, több helyen egyeztetett már róla. Schmitt elnök úrral is részt vett, ahogy Ön fogalmazott, oktató jellegű beszélgetéseken és azt mondta, bírom az ígéretét arra, hogy megválasztásom esetén mindenben számíthatok a segítségére.

- Így van. Szinte tökéletesen emlékszik az általam elmondottakra, egyetlenegy mondat kivételével. Miszerint, ha bárki más olimpiai bajnok társam, aki hasonló támogatottsággal, vagy akár még nagyobb támogatottsággal rendelkezik, szintén szeretné a Magyar Olimpiai Bizottság elnöki posztját elfoglalni, akkor az egyeztetések után mindenben támogatni fogom őt és akkor én nem jelölöm magam. Ezt nem mint egy féket helyeztem el a történetben, hanem már akkor tudtam, vagy akkor már szárnyra kelt, hogy nemcsak én dédelgetek ilyen elképzeléseket, nemcsak én vállalkoznék arra a feladatra, hogy a magyar sport legfelsőbb irányító szervének az elnöki posztját elfoglaljam, hanem a berkeken belül több nemcsak politikában jártas közeli olimpiai bajnok társam is. Az való igaz, hogy én most már jó pár éve sürgettem vagy legalábbis többször nyilvánosan kifejtettem, hogy talán nemcsak a pénz hiánya, hanem talán egy kicsit szerkezetei és szervezeti változtatások, akár bizony személyi változások is szükségeltetnének ahhoz, hogy a magyar sportot minél előbb talpra állítsuk. Tehát ilyen értelemben valóban a reformok embereként sokan el tudtak volna engem képzelni és sokan támogattak is ezen törekvéseimben. De mondom, most én nagyon úgy érzem, hogy a lehető legjobb megoldást fogja majd választani – igaz csak egy jelöltből – a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlése, ha megválasztja Borkai Zsoltot.

- Júliusban ebben az MTI nyilatkozatban még úgy gondolta, hogy ha lesznek is más alkalmas jelöltek, akkor reméli, hogy minél többen pályáznak majd az elnöki posztra.

- Így van.

- De épp ez a pályázat maradt el, illetve a pályázat nem maradt el, csak a pályázók maradtak el.

- Így van. És ezt én sajnálom, de én a saját részemről nem érzem egy túl jó ötletnek, hogy Borkai Zsolttal szemben jelöltessem magam, talán pont ezért is maradtak el. Tehát valószínűleg ha nem Borkai Zsolt, Győr polgármestere, a Fidesz egyik vezető politikusa pályázott volna, akkor lehet, hogy többen lettünk volna pályázók, lehet, hogy többen szerettük volna az elképzeléseinket valamilyen szinten végigvinni. Így, hogy Zsolt pályázott, ő egy olyan erős pályázó, mint amilyen volt Schmitt Pál húsz éven keresztül. Hiszen ha belegondolunk, az elnök urat sem próbálta meg soha a MOB felszabadítani.

- Volt ilyen.

- Egyetlenegyszer, Gyárfás Tamás, valóban, de ő sem nyíltan.

– Döntetlen szavazással.

- Döntetlen szavazással, de egyetlenegy ellenjelölt sem volt. Tehát nem arról szólt a történet, hogy ott akkor megjelent egy ellenjelölt. Mindössze annyi történt, hogy valóban Gyárfás Tamás és még jó páran gondolták úgy, hogy az elnök úr nem tudja végrehajtani úgy a feladatát, ha közben a Fideszre és még az egyéb feladataira is összpontosít. Akkor ez a támadás nem érte el a célját és sem előtte, sem azóta nem jelent meg senki, aki valóban veszélyt jelentett volna az elnök úr pozíciójára. És én azt hiszem, hogy nem is az segíti a sportot, ha mi egymással versengünk, hanem az, ha összefogunk és egymást segítve próbáljuk meg talpra állítani a magyar sportot.

- Ennek az összefogásnak volt valami konkrét megfogható fizikai jele is? Arra akarok rákérdezni, hogy találkozott-e az elmúlt hetekben Borkai Zsolttal és beszélt-e vele erről?

- Igen, volt szerencsénk beszélni Zsolttal, és bár részletesen nem tudtuk kivesézni a magyar sport problémáit, nagyjából mind a ketten – hiszen elnökségi tagok vagyunk valóban most már két esztendeje, ugye ő alelnök és én elnökségi tag vagyok – tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy milyen feladatokkal kell szembenéznie a jelenlegi állapotában a Magyar Olimpiai Bizottságnak, milyen problémákkal kell megküzdeni. És valószínűleg a Zsolt lényegesen nagyobb tudás birtokában van, mint én, hiszen ő azért a politikán belülről sokkalta tisztábban, világosabban látja, hogy milyen forrásokat fognak majd a Magyar Olimpiai Bizottság vagy egyáltalán a sport részére biztosítani, ezeket a forrásokat vajon hogyan és milyen módon lehet majd igénybe venni és ezekkel a forrásokkal milyen állami és milyen kormányzati feladatokat kell majd végrehajtanunk a magyar sportban.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!