Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. november 16.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. november 18. csütörtök, 03:40
- Megbeszéljük
Bolgár György: - A múlt héten eredménytelenül zárult a közmédiumok vezérigazgatóinak megválasztására tett kísérlet. A Magyar Televízió, a Duna Tv, a Magyar Rádió és az MTI élére két-két jelölt volt, és egyikük sem kapta meg a szükséges kétharmados többséget. Állítólag hamarosan – talán már ezen a héten – következik a második forduló új jelöltekkel, egy újabb kísérlet a megválasztásra. De a megválasztáshoz már nem kell kétharmados többség. A második forduló ezen a héten lesz, vagy még Ön sem tudja pontosan?
Balogh László: - Nézze, én nem jogalkotó, hanem jogalkalmazó vagyok. A jog azt mondja, hogy a Médiatanács jelöl és a mi testületünk választ a két-két ember közül. Amennyiben a Médiatanács él ezen a héten jelölési lehetőségével, jogával, akkor mi ezen a héten dönteni fogunk. A mi célunk az, hogy minél előbb legyen vezérigazgató a négy közmédiánál.
- Az meglepő volt, hogy az első menetben senkinek sem sikerült kétharmados többséget kapnia. Ebből egyesek azt a következtetést vonták le, hogy nem is az igazi jelöltek voltak az első menetben, hanem – miután őket nem lehet ugyanúgy jelölni a második körben – ez valamiféle próbafutam volt. Ennek mi lett volna az értelme? Ön sejti?
- Nyugodt szívvel tudom mondani, hogy nem próbafutam volt. Nagyon komolyan vettük a jelölteket. A nyolc jelölt közül öt ember tudott eljönni. Hármójuk közül ketten külföldön voltak, egyikőjük pedig egy korábban leszervezett vidéki programon vett részt. Mind az öt ember, akit meghallgattunk, nagyon komoly elkötelezettséggel bír a közszolgálati média mellett. Nyugodt szívvel tudom mondani, hogy mind a nyolc kurátortársam, akár az, akit az ellenzék delegált, akár az, akit a kormánypártok, elkötelezettjei vagyunk annak, hogy egy erős, egyre erősebb közszolgálati média tudjon Magyarországon dolgozni és működni. Komolyan vettük a jelölteket, és szerintem a Médiatanács is komolyan vette a jelölést. Mint mondtam, nem vagyunk jogalkotók, csak jogalkalmazók. Titkos szavazással kétharmadot kellett volna elérni bármelyik jelöltnek. Ez sajnálatos módon nem sikerült.
- Azt elmondhatja egyébként, hogy milyenek voltak az arányok?
- A kuratóriumon belül született egy olyan megegyezés – és ebben mindenki egyetértett –, hogy miután egy komoly szakértői gárda jelent meg, tehát a közszolgálati műsorokkal kapcsolatban nyugodtan mondhatjuk, hogy a vezérigazgató-jelöltek kiváló szakértők és szakemberek voltak, nem lenne ildomos, ha belső szavazási arányokról beszélnénk. Egyhangúan megegyeztünk abban, hogy a részeredmények maradjanak a mi titkaink.
- Értem. Térjünk vissza arra, hogy ki mennyire vette komolyan ezt a jelölést. Tudom, hogy a külföldi utak lehetnek nagyon fontosak is, de az, hogy a nyolcból hárman nem jelentek meg – ketten közülük külföldön voltak, egyiküknek pedig halaszthatatlan vidéki útja volt –, mintha azt sejtetné, hogy maguk a jelöltek sem gondolták, hogy a szavazás sorsdöntő lesz, hogy nekik ott kellene lenniük és bármiről meggyőzniük a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumát.
- Ön ezt rosszul gondolja. Körülbelül egy délutánunk volt arra, hogy megbeszéljük, el tudnak-e jönni. A jelölés utáni napon kaptuk meg a jelöltek névsorát és az önéletrajzukat, és a rákövetkező nap pedig szavaztunk. Volt olyan jelölt, akit például Los Angelesben értünk el. Ha helikopterrel vagy rakétával jön, akkor sem tudott volna ideérni.
- Akkor a helyzet még rosszabb, mint ahogy feltételeztem. Hogy lehet egy nap alatt a jelöltekről dönteni? Ennyi idő alatt még Önök sem tudnak meg semmit a jelöltekről.
- Azt gondolom, hogy lehet dönteni, hiszen egyik jelölttel sem akkor találkoztunk először. Mindegyikük munkásságát és életét ismerjük, és megkaptuk az írásos anyagot.
- Milyen írásos anyagot? Arról, hogy ők kicsodák?
- Az önéletrajzukat.
- Önéletrajz alapján döntöttek?
- Mint mondtam, mindenkit ismertünk, akit meghallgattunk. A tevékenységük nyílt könyv mindannyiunk számára, az Ön számára is. Nyilván Ön is tudja, hogy ki volt az a nyolc jelölt. A választások után én magam hoztam nyilvánosságra a nyolc nevet. Nyilván a figyelmét elterelte valami, és nem tudta megnézni a jelenlegi érvényes médiaszabályozást. A jelölés joga nem a miénk.
- Persze, a Médiatanácsé.
- Így van.
- Egy napjuk van erre a törvény szerint?
- Az előző szisztéma, amire Ön is utalhatott eddig, az volt, hogy az alapítványok pályázatot írtak ki, koncepciót kaptak, meghallgatták a jelölteket, és a többi. Az új koncepció és a választási szabályzatunk alapján sem kötelező a jelöltek meghallgatása. Csak két-három kurátorban, és bennem is felvetődött, hogy érdemes lenne behívni őket. Gyakorlatilag mi két ember közül választunk, a Médiatanács jelöl, és én most is megköszönöm azoknak az embereknek, akik eljöttek ilyen nagyon rövid határidőn belül. Megtehettük volna, hogy a jelölés után várunk mondjuk három hetet.
- Szóval megtehették volna. Nem kellett volna negyvennyolc órán belül dönteniük.
- Most is megtehetnék, de nem tesszük. Én magam sem teszem, mert minden egyes perc és minden egyes óra, amíg sem a Duna Televíziónak, sem a Magyar Rádiónak, sem a Magyar Televíziónak nincs elsőszámú vezetője, problémát jelent. Ön dolgozott a Magyar Rádióban, tudja, hogy mit jelent az, ha nincs olyan főnök, akinek a döntéseit egyértelműen végre kell hajtani.
- Ön meg dolgozott a Magyar Televízió korábbi kuratóriumi elnökségében.
- Így van. A Magyar Televízióban is dolgoztam 1981-től.
- Így tudja, hogy milyen évekig elnök nélkül lenni, és mégsem tudtak elnököt választani.
- Ez így van, nagyon sajnálom, hogy nem választottunk elnököt, de nem kellett volna olyan jelöltekkel próbálkozni, akiknek egyértelműen egyfajta politikai üzenetet kellett volna végrehajtaniuk. Talán egy konszenzussal tudtunk volna elnököt választani.
- Emlékszem olyan emberekre, akik lehet, hogy ilyen-olyan beállítottságúak voltak, de kiváló televíziós szakemberek, és mégsem kapták meg valamiért az ellenzéki kurátorok szavazatát.
- Egy ilyet mondjon.
- Most hirtelen Székely Ferenc jut eszembe.
- Nézze, én Székely Ferencet nem akarom minősíteni, Ön így minősíti az ő tevékenységét, én másképp. Ön úgy gondolja, hogy ő pártoktól, politikai irányzatoktól abszolút független.
- Ezt talán még nem mondom, de kiváló szakember. Majd meglátjuk a mostani abszolút független embereket, de még nem választották meg őket.
- Emlékszem arra Székely Ferenc jelölésénél, hogy milyen nyomást próbáltak ránk erőltetni a megválasztása érdekében. Kimondva azt, hogy ha ez nem történik meg, akkor mennyi pénzzel kevesebbet fog kapni a Magyar Televízió. Meglett az eredménye, beváltották az ígéreteket, tízmilliárd forintot vettek el utána a Magyar Televíziótól. Ilyen körülmények között nem tudom azt mondani, hogy jó döntés lett volna őt megválasztanunk.
- Jó, akkor ez a zárójeles megjegyzés lezárva, bezárva.
- A nevet Ön mondta, nem én hoztam nyilvánosságra.
- Kért, hogy nevezzek meg egy kiváló televíziós szakembert.
- Nem értettünk ebben egyet.
- Térjünk vissza a mostani választásra. Azt mondja, hogy az Ön véleménye is az volt, hogy a jelölteket meg kell hallgatni. Van olyan lehetősége a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának, hogy kérjen egy - nem pályázatot, mert pályázat már nincs - anyagot arról, hogy az illető hogyan képzeli el a Magyar Televíziót, a Magyar Rádiót, a Duna Tévét és így tovább az irányítása alatt. Vagy erre nincs is lehetőség, legfeljebb öt perc alatt meghallgathatják őket?
- Dönthetünk úgy, hogy több időt adunk a jelölteknek. A múlt alkalommal is jóval többet beszéltünk velük, volt, akivel több mint fél órát. Mindenkinek a munkássága ismert előttünk, és a személyes meghallgatáskor nyilván annyi kérdést teszünk fel, és a jelöltnek is annyi lehetősége van kifejteni, hogy mit tenne az adott intézménnyel, milyen koncepcióval rendelkezik, amit én kielégítőnek tartok. Hadd mondjam el azt, hogy egy olyan intézménnyel kapcsolatban, amivel sem Ön, sem én nem voltunk érintettek, például a Magyar Távirati Irodával kapcsolatban, mind a két jelölt ott volt, és hihetetlenül mély és átfogó képet kaptunk mindkettőjük koncepciójáról, arról, hogy ők hogyan képzelnék el a Magyar Távirati Irodát. Ez így lesz a következő szavazásnál is, vagy a következő jelölésnél is.
- Éppen ez bizonyítja azt, hogy talán érdemes volna valami mélyebb, alaposabb dolgot is kérni tőlük. Például Wéber Ferencről tudjuk, hogy az MTI-ben dolgozott, aztán Sólyom László köztársasági elnöknek volt a sajtófőnöke, de ebből még nem következik az, hogy tudná-e az MTI-t vezetni, vagy hogy van-e koncepciója arról, hogy milyen legyen az MTI az ő irányítása alatt. Miért nem kérnek egy részletes anyagot tőlük?
- Kértünk.
- Igen?
- Zárt ülés volt, nyolcan kértük a véleményét, amit elmondott, hosszan kifejtett. Volt, amivel vitatkoztunk, volt, aminél visszakérdeztünk. Egy teljesen jól felépített koncepciója volt az MTI-vel kapcsolatban. Miért gondolja, hogy nem adunk lehetőséget a jelöltek koncepciójának kifejtésére?
- Inkább azt érzem, hogy Önöknek nem nagyon van lehetőségük, hogy igazán beleszóljanak abba, ki legyen a vezérigazgató. A két jelöltbe eleve nincs beleszólási lehetőségük, de talán azt sem tudják eldönteni, hogy a két jelölt közül melyik a jobb. Hiszen ha nem tudják alaposan mérlegelni az illetők részletes elképzeléseit, akkor nemigen tudják eldönteni, hogy egy kiváló filmes producer alkalmas lesz-e televízió vezetésre vagy sem.
- Tessék elképzelni, hogy el fogjuk tudni dönteni, mert ők el fogják mondani nekünk a koncepciójukat ugyanúgy, mint az eddigi jelöltek, akik eljöttek, és elmondták a koncepciójukat. Önnek egyben van igaza. Azoknak a részletes koncepcióját nem tudjuk megismerni, akik nem jelennek meg. Az előbb a három nem megjelent jelöltet azért mentettem ki, mert olyan rövid volt a határidő.
- Akkor nem kéne nekik több időt adni és esetleg írásban kérni mondjuk egy tízoldalas koncepciót? Az nem is olyan borzasztó munka, és Önök is jobban tisztában lennének azzal, hogy ki mellett döntenek.
- Higgye el, tisztában vagyunk vele. Tisztában voltunk az első fordulónál is, és a következő fordulónál is tisztában leszünk. Nem fogunk megszavazni olyat, aki nem ismeri az adott intézményt és nincs koncepciója annak működtetéséről. A jelöltek véleményének kifejtésére lehetőséget fogunk biztosítani most is a meghallgatás során, ugyanúgy, mint eddig. Mint említettem, amit Ön számon kér, az előző médiatörvényben volt. Jelenleg a jelölés felelőssége nem a miénk.
- Én csak a józan észt próbálom számon kérni, nem a törvényt.
- A józan észt lehet hogy számon lehet kérni rajtunk, de higgye el, hogy magunknak is megvan a józan eszünk ahhoz, hogy egy meghallgatásnál el tudjuk dönteni, hogy a két jelölt közül melyik volt az, aki megnyugtatóbb, vagy akinek nagyobb vagy jobb volt a koncepciója. Én teljes bizalommal kezdtem ezt a munkát, és mind a nyolcan teljes bizalommal vagyunk egymás iránt egyelőre. Úgyhogy én bízom abban, hogy a tanács minél előbb jelöl, és abban is bízom, hogy eredményesen tudunk választani a következő fordulóban. Fontos dolog, amiről most beszéltünk, de százszor fontosabb az, hogy a közszolgálati média megerősödjön, a finanszírozása rendben legyen, és hogy fel tudjuk venni a versenyt – nem akarom minősíteni őket – a kereskedelmi televíziókkal és rádiókkal, egy méltó alternatívát fel tudjunk mutatni végre Magyarországon is a kereskedelmi médiával szemben. Hiszen szükség van arra, hogy egy erős, független, a kulturális sokszínűséget bemutató közszolgálati média legyen Magyarországon.
