Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. november 16.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. november 18. csütörtök, 03:40
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Most már körülbelül egy éve, hogy az ingatlanadóról beszélgettünk, ugye?
Vörös Imre: - Tavasszal volt.
- Igen, kora tavasszal. Szóval még a választások előtt beszélgettünk, és Ön egyike volt azoknak, akik a nyilvánosság előtt bírálták és alkotmányellenesnek nevezték a bevezetett ingatlanadót, és végül is az Alkotmánybíróság is hasonlóképpen döntött. Azonban a most elfogadott alkotmány-, illetve törvénymódosítások szerint az Alkotmánybíróság már nem dönthetne az ingatlanadóról, ugye?
- Engedje meg, hogy egy kicsit távolabbról kezdjem. Nem vitás, hogy ebben az esetben hatáskörkorlátozásról van szó, és előre bocsátom, hogy egy Alkotmánybíróság hatásköre nincs kőbe vésve. Tehát lehet azt személyi kör tekintetében vagy az indítványozói kör tekintetében, vagy másképp felfogni. Ez nálunk van így, hogy bárki indítványozhat, de nem biztos, hogy mindenhol így van a világon. Az sem feltétlenül célszerű, hogy harminc év múlva jut eszébe valakinek ez, hiszen időben is lehet korlátozni. Tehát nem az egyetlen módja az Alkotmánybíróság hatáskörének a szabályozásának, hogy a törvényhozási tárgyakat fogják meg.
- Szóval Ön azt akarja mondani, hogy ebben lehet is ráció.
- Igen.
- Mert például így nem borítanák el különböző ügyekkel az Alkotmánybíróságot, nem volnának sok évre félretett és magukkal hurcolt ügyek. Szóval ezen lehetne gondolkozni, vitatkozni, és aztán alapos vita és mérlegelés után lehetne dönteni. Most viszont, mintha egyik napról a másikra hoznának döntéseket.
- Igen, és nem a személyi kört vagy az időbeli határt korlátozták, hanem a törvényhozási tárgyat, ami így biztosan nem megy. Tudniillik ez egy meglehetősen értelmezhetetlen kategória. Nem láttam még a szöveget, de mindenhol azt hallom, olvasom, hogy „amely érint adót”. Azonban ez, hogy érinti vagy nem érinti, ez a törvényre nézve úgy egészében nem dönthető el. Abból pedig végképp nem lehet kiindulni, hogy mi a törvény címe, tudniillik nem egy egész törvényt szoktak indítvány tárgyává tenni, hanem mindig egy konkrét rendelkezést kell megjelölni.
- Emellett ugye vannak úgynevezett salátatörvények, amikbe aztán minden be van szuszakolva egy törvény alá, a legkülönbözőbb témakörökben.
- Igen, például a magánnyugdíjpénztárak átutalásával kapcsolatban, vagyis a járulék átutalásával kapcsolatban vagy az ingatlanadónál úgy tűnik, hogy erre nézve nem lenne hatásköre az Alkotmánybíróságnak. Ebben én nem vagyok biztos, ezt csak a konkrét esetben fogja tudni az Alkotmánybíróság eldönteni, amikor megérkezik az indítvány.
- Vagyis azt mondja, hogy még a mostani hatáskörkorlátozással is elképzelhető, hogy érkeznek be olyan indítványok, amelyeket az Alkotmánybíróság mégiscsak napirendjére tehet?
- Igen, abszolút. Tehát ha a mai alkotmánymódosítás úgy szól, hogy „amely adójárulékot érint”, akkor ez egy értelmezhetetlen alkotmánymódosítás. Legalább annyira, mint a korábbi, amikor a jó erkölcsbe ütközéssel próbáltak operálni. És az Alkotmánybíróság ki is mondta most ebben a legutóbbi híres határozatában a 98 százalékos különadóról, hogy az bizony egy nehezen értelmezhető valami. Tehát itt erről van szó, de hogy mi érinti vagy mi nem, azt nem tudom. A konkrét rendelkezést jelöli majd meg az indítványozó, és ha az például arról szól – mondjuk a magánnyugdíjpénztárak esetében –, hogy neki az a baja, hogy az általa befizetett összeget az APEH nem utalja tovább a magánnyugdíjpénztárnak, pedig az kötelessége lenne – tehát nem az a problémája, hogy járulékot fizet, hanem az, hogy az APEH nem utalja tovább, szóval itt lehet ez is a probléma, és mindenkinek a problémája –, akkor ez máris nem érinti a járulékot, tudniillik itt semmiféle járulékkontextus nem merül fel. Itt az merül fel, hogy az APEH nem utal tovább valamit, ami nem az övé, illetve nem az államé.
- Magyarán azt mondja, hogy az Alkotmánybíróság saját értelmezésétől fog függni, hogy mi lesz az, amit úgy ítél meg, hogy megtárgyalhat, határozatot hozhat vele kapcsolatban, és mi az, amire azt mondhatja, hogy nem. De ez a mostani alkotmánymódosítás erre nem ad teljesen egyértelmű választ.
- Amennyit én pillanatnyilag ismerek ebből, az alapján nem ad egyértelmű választ, de feltehetően nem is tud adni, mert – ismétlem – mindig egy konkrét rendelkezésre vonatkozik az indítvány. És hát ugye egy törvénynek nem mindegyik paragrafusa érinti a járulékot, adót és a többit, hanem azzal összefügg. Például egy eljárási szabály nem érinti az adót, mert az adót egy másik paragrafusban vetik ki, egy később paragrafusban pedig elrendelik, hogy házkutatást lehet tartani ilyen és ilyen okból, mármint az adó behajtása okából. Tehát ha a konkrét rendelkezés nem olyan, amely érinti az adót, akkor a házkutatási paragrafust például – mint ahogy a nyugdíjpénztár esetében az átutalási paragrafust is – nyugodtan az Alkotmánybíróság elé lehet vinni. Itt az indítvány precíz, pontos, okos megfogalmazásáról van szó.
- Arra mekkora esélyt lát, hogy az Alkotmánybíróság – esetleg korábbi gyakorlatával ellentétben –, olyan alkotmánymódosításokat is megvizsgálhat majd, amelyek szerinte esetleg az alkotmányos alapjogokat érintik.
- Nem tudok jóslásba bocsátkozni, de ezt valószínűtlennek tartom. Vannak olyan vélemények, hogy az is egy törvény, amely módosítja az alkotmányt, de ez nem védhető az én megítélésem szerint. Én azt hiszem, itt arról van szó, hogy ezt az alkotmánymódosítást el kell fogadni úgy, ahogy van, de azért a konkrét esetben történő értelmezésében az Alkotmánybíróságnak döntő szava lesz.
- Ön mit szól ahhoz, hogy az elmúlt napokban, hetekben gyakorlatilag mindenféle politikai beállítottságú jogtudós nagyon keményen és élesen bírálta a kormány alkotmánymódosítási és Alkotmánybíróságot korlátozó lépéseit, például Sólyom László is?
- Mi volt alkotmánybíróként emberek vagyunk, és életünk végéig nem politizálunk. A közélet peremén voltunk, amíg alkotmánybírók voltunk. Most is csak a közélet pereméről tudok és óhajtok véleményt nyilvánítani ebben a kérdésben, különösen azért, mert nem is szívesen kerülnék le ebbe az arénába, ami most van.
- Amely kétségtelenül egy veszélyes aréna.
- Igen. Őszintén szólva ez egy bohózat, ennyit nyugodtan kijelenthetek. Ezt nem lehet komolyan venni, tehát ezt szakmailag minősíteni nem tudom, a politika tekintetében pedig nem kívánok véleményt nyilvánítani. Annyit tudok erre mondani, hogy ez egy komolytalan, felelőtlen bohózat.
- Igen. Sólyom Lászlónak az volt a figyelmeztetése, hogy ha elkezdik így lebontani az alkotmánybíróságot, akkor ez végül is a testület megszűnéséhez fog vezetni. Egy korábbi kollégája, Kilényi Géza pedig a tegnapi Népszabadságban egészen vehemensen nyilatkozott, de mondjuk ez az ő személyes természetéből is fakad. A szavak értelmét a vehemencia nem korlátozza és nem is erősíti, de ezek a szavak úgy, ahogy vannak, megállják a helyüket. Ő azt mondta, hogy a jogállamiság arcul köpése történik például a visszamenőleges jogalkotással, és hogy a jogállamnak már vége. Mi van akkor, ha nagyon tekintélyes jogászprofesszorok így fogalmaznak, mit jelent ez?
- Akkor az van, amit ők mondanak, és ezzel én messzemenően egyet tudok csak érteni. Itt valóban arról van szó, hogy például a visszamenőleges hatály tilalma nélkül egyszerűen nem létezik alkotmányos jogállam. Tehát ezt el lehet felejteni. Nemrég mondtam a Krónikában, hogy visszamegyünk Kazahsztánba vagy a ’89 előtti Magyarországba.
- Milyen módon lehetne ezt Magyarországon megakadályozni vagy ennek gátat szabni? Vagy ennek magyar akadálya már nem lehet, az egyetlen út Strasbourg?
- Igazából azt gondolom, hogy jogi gátja ennek nincsen, és politikai sincs. Az egyetlen akadály részint Strasbourg, de azt nem szabad elfelejteni, hogy nagyon messze ezen az úton azért nem lehet menni, mert Ausztria példája ott lebeg a szemünk előtt. Ausztria ellen egy súlyos jogsértési eljárást indítottak az unió tagállamai, illetve az Európai Unió. Talán emlékeznek a kedves hallgatók rá, amikor a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárttal lépett koalícióra a választásokon győztes párt, és bizony akkor elég hosszú ideig – fél évig talán – Ausztria feje fölött különféle súlyos szankciók kiszabása lebegett, delegációk mentek oda és a többi. Magyarul már az sem illett az unióban, hogy bizonyos szélsőjobboldali párt bekerülhet egyáltalán a kormányba. Tehát egyrészt a strasbourgi emberi jogi bírósághoz lehet fordulni, de időigényes a dolog.
- És oda egyes emberek fordulhatnak a saját ügyükben?
- Igen. Másfelől viszont ezek az alkotmányozási fejlemények az unió szankciórendszerét vagy eljárását is beindíthatják, és ennek a következményeivel nem jó most játszadozni, amikor Magyarország lesz a soros elnök a jövő félében. De visszatérve az Ön kérdésére, a strasbourgi emberi jogi bíróság változatlanul rendelkezésre áll. Ott például az egyik kardinális paragrafus a tulajdonhoz való jog védelme, tehát ez előbb-utóbb átmegy. Még egy megjegyzést szeretnék tenni. Nem is csak Strasbourgra lehet gondolni, hiszen mi tagja vagyunk az úgynevezett Washingtoni Konvenciónak, ami a külföldi beruházók védelméről szól. És nem egyszer porolták már el ott Magyarországot. Például a Ferihegy 2 repülőtér koncessziós szerződésének a felrúgása, a repülőtér államosítása miatt valami nyolcvan milliárdot kellett fizetnünk. Tehát például a patikáknak ez a bizonyos kényszereladása nyílegyenesen vezet a Washingtoni Konvenció választott bíróságához. Nem szoktam nagyot mondani, de azt hiszem előre borítékolni lehet – az ingatlanadónál is bejött, amit saccoltam –, hogy el fogják bizony meszelni Magyarországot abban az esetben, ha például egy patikaláncban külföldi tulajdonos van.
- Szóval azt mondja, hogy ha Magyarországon nem is lépnek közbe, de különböző nemzetközi bíróságok előbb-utóbb tesznek valamit.
- Igen.
- Szóval megtalálják a fogást ezeken a jogállammal szembeni lépéseken, intézkedéseken.
- Igen, tehát azt szeretném ebből kihozni, hogy mi egy olyan szorosra font hálójában vagyunk a globalizált világnak, amiből ha akarunk, kilépünk, csak nincs hova. Szóval a Hortobágyra még visszavonulhatunk szürke marhát legeltetni, de igazából rengeteg nemzetközi egyezménnyel vagyunk befonva a világpolitika, a világgazdaság és Európa vérkeringésébe. És ebből a perspektívából nevetségesnek tűnik ez az alkotmányozási bohózat. Tudniillik ez még nem írja felül se Strasbourgot, se az emberi jogok európai egyezményét, se az Európai Unió alapszerződéseit vagy a Washingtoni Konvenciót, ahol huszonötször ismétlik a jogállamiság, jogbiztonság követelményét, el lehet ezeket olvasni. De ezzel még nem is mondtam el mindent. Magyarul ez nem változtat a mi nemzetközi kötelezettségeinken.
