Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. március 16.
- Részletek
- 2010. január 28. csütörtök, 07:44
- Bolgár Gy. - Megbeszéljük
Bolgár György: - Nem kampánystratégia értékelésre kérlek, ugye általában ezt szoktad például itt a rádióban is tenni, hanem egy sokkal személyesebb és kellemetlenebb ügyben vagyok kíváncsi a tényekre, vagy legalábbis a te általad ismert tényekre. Ugyanis Antal Attila volt BKV-vezér házi őrizetből nyilatkozott a Magyar Nemzetnek, és Demszky Gábor főpolgármestert, de közben téged, illetve a cégedet is azzal a váddal vagy legalábbis gyanúval illetett, hogy voltak itt gyanús szerződések, például ezzel a Sawyer Miller Grouppal. Vagyis belekevert a korrupciós ügybe, te pedig közölted, hogy feljelented. Miért?
Bruck Gábor: - Hát nézd, az interjú a Magyar Nemzetben jelent meg. 1996 óta onnan tudom, hogy jön a tavasz, hogy a Magyar Nemzet nekem jön minden tavasszal. Bár az elmúlt években ez elmaradt, mert hogy én Demszky Gábor kampányfőnöke 16, illetve 12 évvel ezelőtt voltam. Mi történt? Nem tudom. Az elmúlt tíz évben én nagyon-nagyon kevés munkát vállaltam a fővárosban, pont amiatt, mert mindig összekötöttek Demszky Gáborral, a régi munkámmal, amit szívemből vállalok, de az egész nagyon kellemetlen atmoszférájú volt. Most egyébként a mai nap nemcsak a Tv2-től, de a fidesz.hu-tól, tehát a Fidesz hivatalos portáljától is helyreigazítást kértem. Engem érdekel, mit csinál a Fidesz. A Fidesz kampányának a centrumában az a gondolat van, hogy a szavahihetőség, a megbízhatóság, a morál, az erény, és szerintem ez megilleti egy magáncéget is. Úgyhogy várom, hogy az elkövetett hibáját módosítja-e a Fidesz, fog-e pontosítani, tudniillik valótlan adatot közölt.
- Tehát egyelőre csak helyreigazítást kérsz mindenütt?
- Hát egy újságtól mit kérjek? Szóval azért egy magánügy, bagatell ügy volna, ha nem a BKV-ról lenne szó. Ugye a BKV most nagyon izgalmas terep, valószínűleg azért, mert hosszú-hosszú évek óta nagyon sokan azt érezzük, hogy valami ebben az országban romlott. Közösen raktuk össze, ne keressük, hogy ki az, aki inkább felelős érte. Valami őszintétlen, valami romlott, valami inherensen igazságtalan, és egyszer csak jön egy ilyen nagy BKV-botrány, amit kivétel nélkül mindenki ért. Mindenki érti, milyen az, amikor valaki hazamegy 80 millió vagy 100 millió forintos végkielégítéssel, és azt érzi az ember, nyilván majdnem minden Klubrádió hallgató is, hogy ugye, hogy nem voltam hülye? Éreztem, tudtam, hogy valami rossz van itt, és megvan. Tehát azt hiszem, ma a magyarok csalódottak lennének, ha kiderülne, hogy a BKV látszólagos botrányainak a fele nem igaz. Nem azt éreznénk, jó, hogy mégsem akkora a baj, hanem csalódottak lennénk.
- Az még csak hagyján, hogy csalódottak, de azt éreznénk, na hát ezek már megint elintézték, már megint megúszták, megint kibújtak alóla, nem lehet itt semmit felderíteni, csak azért, mert nem jött be 100 százalékban az, amit egyesek vagy sokak különböző biztosnak látszó körítéssel előadtak a nyilvánosságnak, lehet, hogy éppen saját maguk védelmében.
- Tehát én ilyen értelemben a rádióhallgatót, az átlag magyart, beleértve magamat is, teljesen értem, és megértem az indulatot, a dühöt, az elszántságot, hogy szeretnék, hogy valahogy ennek legyen vége. A Fidesznek adatik egy esélye, valószínűleg ő lesz kormányon. Engem érdekel, hogy képes lesz-e korrektül eljárni. Hagyom azt, hogy mi volt a régen, mi volt, amikor ők voltak kormányon, most ezzel nem foglalkozom, nem lehet mindig a múlttal foglalkozni. Ebben az esetben éreztem egy politikai támadást magam ellen, Demszky ellen, bár én nyilván egy marginális szereplő vagyok, a célpont Demszky Gábor, akinek lehet, hogy van ebben politikai felelőssége, de hamis dolgokat nem feltétlenül kell elverni rajta. Én előkotortam, hogy mikor mondott le Antal Attila, mikor lett beteg, február közepén, mikor nevezték ki az új igazgatót, és annyit mondtam, hogy én nem találkoztam ezzel az emberrel, nem beszéltem ezzel az emberrel, amikor szerződést kötöttünk, ő nem volt igazgató. Ennyi.
- De ettől még akár lehet neki is igaza. Ugye ő azt mondta, hogy Demszky erőteljesen az ő figyelmébe ajánlotta a te cégedet, ezt a PR céget, és neki ezzel nem volt sok tennivalója, eleve szerződésben voltatok a BKV-val. Demszky annyit mondott neki állítólag, hogy más területeken is foglalkoztassanak titeket. A kibővített szerződés mintegy varázsütésre napokon belül elém került, ellátva minden szükséges előzetes aláírással, mondta. Ez ugyan jelenthetné azt is, hogy a dolgok simán és gyorsan mennek, de hát persze ebben az előadásban azt jelenti, hogy na igen, a főpolgármester leszólt a haverja érdekében, és mit tehettem én? Hát aláírtam.
- Nagyon valószínűtlen. Most azt kell megérteni – és a hallgatók talán még jobban felháborodnak, mert általában a kommunikációs, PR-cégeket ma jobban utálják, mint az autókereskedőket, vagy a biztosítási ügynököket –, hogy minden olyan nagyberuházásnál, amelyben európai pénz van, elő van írva, hogy mennyit kell költeni kommunikációra.
- Tehát nemcsak azért kell róla beszélni, hirdetni, bemutatni, mert ezért pénzt lehet kifizetni valakiknek, hanem mert ez kötelezően hozzátartozik az egész beruházáshoz.
- Kötelező. Tehát mondjuk a Margit-hídnál, amiről beszélünk, meg pletykák vannak, meg dühöngünk, 135 millió forint az előírt kommunikációs költségvetés. Ez nem szabadon választott: van benne EU-pénz, ennyit kell költeni a kommikációra. A budai szennyvíztisztító sok százmillió forint. Na most bármelyik cég megnyeri, nem kérdéses, hogy ott van a hírlapokban és ott van a címoldalon, hogy korrupció, pénzkimentés, pártoknak juttatott pénz – holott kötelező elvégeztetni a kommunikációs munkákat.
- Hiszen az Európai Unió biztos akar lenni abban, hogy az ország lakossága megtudja, hogy ez a nagyberuházás európai uniós támogatással készült, ezt adják hozzá, ebben segítenek, és így tovább. Vagyis, hogy hangsúlyozzák, jó ez az Európai Unió, mert pénzt ad a dologra.
- Persze, de ebből nem következik az, hogy mindenütt tiszta a dolog, szerintem sok a korrupció, én is hallom. Szerintem vannak ordenáré dolgok, de nem feltétlenül mindegyik. Én a magam részéről az ilyen nagy pályázatoktól távol tartom magam majdnem tíz éve. Tehát, ha egy főpolgármester kedvence vagyok, akkor hogy mondjam, ez a jelenlegi szerződés 5 millió forint, ugye elég kevés, még akkor is, ha a rádióhallgatónak botrányosan nagy pénz. Ha ez úgy jelenik meg a Fidesz honlapján, hogy 60 ezer forintos órabér, az botrány, de sajnos nem órabérben volt megállapítva az összeg, hanem napidíjban. És így ez a pénz már csak egy átlagos mérnöki napidíjnak vagy piaci díjnak a fele. Ezek az ügynökségek drágák. Úgy kell elképzelni a rádióhallgatónak, hogy ha egy 30 másodperces reklámfilmet lát a tévében, annak az előállítási költsége - most nem állami megrendelésről van szó, hanem bankokéról, magáncégekéről, akik saját zsebből fizetnek - 10-15 millió forint, 30 másodpercért.
- Miközben kemény verseny van a piacon, vagyis igyekeznek leszorítani az árakat.
- Igen, tehát ez egy viszonylag drága szolgáltatási csomag. Ezt nagyon-nagyon könnyű pofozgatni ide-oda, és mindenkit belehúzni ebbe, de még egyszer hangsúlyozom, ettől még sok disznóság van. Az viszont, hogy válogatás nélkül lövünk mindenkire, nem jó, szerintem a Fidesz sem örül neki, mert eltelik 30 nap, ők lesznek hatalmon, és persze a Fidesz sem tud meglenni tanácsadók nélkül, már csak azért sem, mert a politikusok nem a túlzott ötletességről, kreativitásról ismertek, hanem kivétel nélkül ezt mindenhol tanácsadók csinálják. Tehát folytatódni fog ez a háború, csak akkor már a Fidesz-tanácsadókról fogjuk elmondani, hogy mennyit költenek, hány forintos órabérben, és ez nem jó.
- Hát látjuk egyébként már, hogy a fideszes vezetésű önkormányzatok különböző városokban egymás után kötöttek érdekes módon ugyanazzal a céggel kommunikációs tanácsadói szerződést. Annak a tévészereplőnek vagy riporternek a cégéről van szó, aki annak idején a 2 milliós tömegről beszélt a Kossuth téren, és lehet, hogy remek tanácsokat ad, de az is biztos, hogy feltűnően sokan kötöttek vele ezek szerint különböző szerződéseket. Ezt is be lehet úgy állítani, hogy jaj-jaj, biztos korrupció, meg az is lehet, hogy nem az. Mindenesetre, ahogy mondod, bárki gyanússá tehető egy pillanat alatt.
- Igen, csak tudod az a gond, hogy az emberek ösztönösen érzik, hogy a dolgok büdösek, és az a baj, hogy tényleg azok.
- Akkor viszont hogy tudod magad… nem tisztára mosni, mert nem mosni kellene, hanem tisztán tartani? Hogy tudod megakadályozni, hogy ne keverjenek bele olyasmibe, amibe te nem voltál benne, amiben neked semmilyen szereped nem volt? Elég azt mondani, hogy helyreigazítást kérek, vagy elmondani itt?
- Hát nézd, ez most pótcselekvés, valljuk be. Ugye nagyon sok országban egyszerűen a piaci cégek nem nagyon vállalnak állami megrendelést. Csakhogy nálunk ez majdnem kivitelezhetetlen, mert az állam az egyik legnagyobb megrendelő.
- Kis ország vagyunk, ez ezért van így alapvetően.
- Nemcsak emiatt. Gondolj bele, ahova ennyi EU-s pénz jön, tehát 2000 milliárd forint mondjuk az elmúlt két évben, ahol rengeteg kommunikációs kampány kell, az állam a legnagyobb megrendelő. Most le lehet fejezni a teljes tanácsadói csapatot, meg kommunikációs cégeket, valaki akkor is el fogja vinni ezt a pénzt, mert meg kell csinálni. Tehát én nem tudom, hol a megoldás, és egy pillanatig nem azt akarom, hogy magamat mossam fényesre, mert nem rólam van szó, hanem arról, hogy van egy olyan kultúránk, hogy nem hiszünk egymásnak, azt feltételezzük egymásról, hogy kivétel nélkül mindenki lop, és e közben az az igazság, hogy valóban túl sok a lopás. Tehát nem hülyeség, nem paranoia az, amit gondolunk. Csak hát…
- Ha még egy pillanatra visszatérünk ehhez a bizonyos szerződéshez, ami 5 millió 400 ezer forintról szólt a céged és a BKV között, de már Antal Attila távozása után köttetett, ugye, ha jól értem, akkor ez nagyjából mekkora hányadát tehette ki a te tudomásod vagy becslésed szerint egy BKV kommunikációs költségeinek? Csak hogy a hallgatók értsék, hogy akár soknak tűnik nekik az 5 millió 400 ezer, akár kevésnek, ez mennyi volt abból, amit egy ekkora cég erre fordít?
- Nem tudom, mennyit költ. Sokat. Sokat is kell költenie.
- Az biztos, hogy sok milliót, nem?
- Nem, sok százmilliót, és sokat is kell költenie, nemcsak a nagyberuházások miatt, hanem mert a turistákról is, és több millió ember utaztatásáról is szó van. Egy ekkora hálózatnak pusztán csak azt közölni, hogy mi hol áll meg, mi hol indul, ennek a rendszeres karbantartása, cseréje és akkor rengeteg feladatról nem beszéltünk, már rengeteg pénz. A metrót tudom például. Van egy akkora metróberuházás mondjuk Hollandiában, mint nálunk, és ott a kommunikációra pontosan 12-szer akkora pénzt költenek el, mint mi.
- És ott ezt nem kíséri korrupció vagy korrupciós vita?
- Ez kultúra kérdése, tudod. Tehát hogy mondjam, ott a közhivatalnoknak nem az jut eszébe, hogy...
- Hogy valamit kérjen, vagy valamit ajánljon a jobb ügyintézés érdekében?
- Nem, nem. Az egyértelműen a kriminalitás világa, az egyértelműen, mondjuk fél százalékba szorul bele. Nálunk meg nem tudom, százalékban mennyi a korrupció, de néha kicsit közelről nézve meg hallva azt hiszem, hogy nagyon nagy és sok.
- Na akkor végül mit csinálsz, ha se a Magyar Nemzet, sem a fidesz.hu, sem a többiek nem adnak helyt a helyreigazítási kérelmednek?
- Szerintem helyt fognak adni. Tehát vagy megteszik maguktól, vagy van egy bírósági procedúra, aztán hat hónap múlva, amikor már senki nem tud semmit…
- Nem, a helyreigazítási perek gyorsabbak ennél.
- Három hónap múlva, két hét múlva sincs igazából relevanciája. Nem tudom, az embernek meg kell ezt tennie, mert például a Tv2 nagyon tisztességtelenül járt el. És ne ragadjon rajta az emberen, ne lehessen mindig visszahivatkozni arra, hogy hát hiszen a Tv2 mondta. A történet érdekessége egyébként, hogy teljesen véletlenül találkoztam a Tv2 főszerkesztő-helyettesével, az adás előtt egy órával. Tudtam már, hogy mi az, amiről anyagot akarnak, és elmondtam, hogy meg kéne nézni a BKV hivatalos honlapját, ki mikor mondott le, ki mikor lett az igazgató. Ennek ellenére az ország második legnagyobb kereskedelmi adója vagy slendrián volt, vagy nagyon nem professzionális. A Fidesztől azt várom, hogy nézze át a dokumentumokat, és javítsa ki azt a pontatlanságot, ami a honlapján van. Mutasson példát a kereskedelmi tévéknek, a HírTv-nek, a többi adónak, hogy ha egyszer a szavahihetőségről beszél, meg a megbízhatóságról, a szavak fontosságáról, akkor mutasson példát.