Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. november 11.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. november 13. szombat, 02:51
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Úgy látom, nehezen szabadul a nyilvánosságtól.
Oszkó Péter: - Pedig próbálok.
- Igen, valami furcsa kettősséget érzek. Próbál, próbál, nem is mindig áll kötélnek, nem is ír olyan gyakran, mint korábban, de azért néha nem tudja megállni, hogy elmondja a véleményét. Jól érzem ezt, ugye?
- Igen, abszolút jól. Nyilván tapasztalta is, hogy nem minden felkérést fogadok el vagy próbálok nem annyit szerepelni. Valóban igyekszem elmagyarázni, hogy most már ez nem az én dolgom, én egy évig ezen a területen dolgoztam, de felálltam, és átadtam a stafétát, ráadásul eredetileg is úgy terveztem, hogy átadom a stafétát. Tehát nem az én dolgom mindig mindent kommentálni. Azonban amikor mondjuk úgy gondolom, hogy engem érdemtelenül bántanak vagy kritizálnak, vagy amikor egészen furcsa irányba mennek a dolgok, akkor azért olykor megszólalok. Nagyjából így magyarázható az én vacillálásom.
- Mikor bántották Önt legutóbb igaztalanul?
- Engem személyesen azért hála Istennek nem nagyon bántottak.
- Akkor a Bajnai-kormányt mikor bántották?
- Én úgy emlékszem, hogy Matolcsy György úr még a 2010-es és 2011-es költségvetést úgy konferálta fel, hogy a talpra állás évei lesznek ezek. Szerintem bőven elég lett volna, ha azt mondja, hogy 2011 a talpra állásé és az első gondolatrészt el lehetett volna hagyni. Akkor valószínűleg bennem is kevesebb lett volna a motiváció, hogy megszólaljak.
- Mindenesetre Matolcsy nyilatkozatában volt valamilyen kompenzálás is, ugyanis előzőleg, az előző évi költségvetés zárszámadásánál azt állapították meg, hogy ez rendben volt, aztán kormányoldalról nehezményezték, hogy micsoda dolog az, hogy a pénzügyminiszter rendben lévőnek találja a 2009-es költségvetést. Ez csak egy zárójeles megjegyzés volt. Értem Matolcsyt is, értem az Ön reagálását is. Azonban most az a furcsa helyzet történt, hogy nagy, különleges és feltűnő dicséretet kapott, és a blogjában meg is írta, hogy Orbán Viktor a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak nyilatkozva azt mondta, hogy Európának kalapot kellene emelnie Magyarország előtt, hiszen két egymást követő kormánya olyan intézkedéseket hajtott végre, amelyek lehetővé tették, hogy a válságot kezelje.
- Ez ugye közvetve dicséret, mert Orbán Viktor azért ezt nem nekünk címezte és nem is nevezte a nevén a kormányt, de én ezt nem is bánom. Ez egy nagyon nagyvonalú és európai színvonalú nyilatkozat volt Orbán Viktor részéről. Egyébként nem is csak ez a nyilatkozat, hanem az egész interjú egy nagyon világos képet adott arról, hogy milyen stratégiában gondolkodik a jelenlegi kormány. Én arra a Frankfurter Zeitungban megjelent interjúra azt mondom, hogy ha végig ilyen világosan mutatja be a jelenlegi kormány a stratégiáját és kevesebb belpolitikai taktikázás van benne, akkor biztos, hogy egy csomó konfliktust el lehetett volna kerülni. Nemcsak itthon – mert lehet, hogy ilyen konfliktusok generálása a szándékos politikai taktika része –, hanem a nemzetközi színtéren és a pénzpiacokon is, ahol viszont már nem biztos, hogy a konfliktuskereső magatartás a célravezetőbb. Szóval én ezt egy nagyon színvonalas, nagyon jó interjúnak tartottam, és nemcsak azért, mert ez a félmondat is előfordult benne. Emellett való igaz és teljesen helyénvaló Orbán Viktornak az a megjegyzése, hogy ahhoz képest, hogy milyen kritikusan állnak hozzánk olykor a piacok, meg lehet nézni, hogy egyes európai országok mennyit küszködnek akárcsak azzal, hogy a nyugdíjkorhatárt felemeljék 62-ről 65-re. Ötszázalékos áfaemelést pedig aztán végképp senki nem tudott végigvinni és elfogadtatni a társadalmakkal.
- Igen. Egy-két százalékosakkal küszködnek.
- Így van, már azzal is küzdenek. És ehhez képest Magyarország nagyon komoly költségvetési megtakarításokat tudott produkálni az elmúlt évben, ami nemcsak a kormány érdeme, hanem az egész ország érdeme, hogy ilyen megértően és felkészülten vették az akadályokat. Ez európai összehasonlításban tényleg olyan eredmény, ami előtt meg lehet emelni a kalapot. Tehát tökéletesen igaza van Orbán Viktornak abban, hogy amikor az uniós álláspontot megpróbálják ránk kényszeríteni, hogy tessék kiigazítani még tovább a magyar költségvetést, akkor érdemes megnézni, hogy más európai országok költségvetése hogyan áll, és milyen boldogok lennének, ha úgy állna, mint a magyar költségvetés.
- De azért Ön is utalt rá, hogy legalább két Orbán Viktor van. Mert van egy, aki a Frankfurter Zeitungnak elmondja, amit mond, és van egy olyan, aki a következő napon – például ma – azt mondja, hogy 2013-tól a közteherviselés új modelljét kell kidolgozni. Mondja mindezt azok után, hogy a Költségvetési Tanács elnöke csak úgy magánszorgalomból észrevette, hogy jé, ezeket az extra adókat, válságadókat 2012 után sem akarják kivenni a költségvetésből, hanem ott van 2013-ra és ’14-re is, csak elfelejtettek róla szólni. Most hirtelen ott tartunk, hogy akkor ez már nem is válságadó, hanem ez a közteherviselés új modellje lesz, de a lényeg az, hogy fizetni fognak. Ez is egy üzenet külföldre, ha nem is a Frankfurteren keresztül, hanem itthonról.
- Lehet. Én azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban még valószínűleg keresi a kormány a megoldásokat. Tehát olyan sok bizonytalanság van a gazdasági pályában, annyira függ a nemzetközi konjunktúrától is, hogy mi történik Magyarországon, hogy nehéz nagyon előre számolni. Azt nyilván kiszámolta mindenki, hogy irreálisan magas növekedést kell számolni ahhoz, hogy szerkezeti átalakítások nélkül a különadók kivezethetők legyenek. Ez a kétszáz milliárdos bankadó, meg a százhatvan milliárdos adó, összesen háromszázhatvan milliárd forint, ami a GDP-nek körülbelül a másfél százaléka. Ennyit vagy ehhez hasonló nagyságrendet meg kell takarítani a kiadási oldalon ahhoz, hogy kivezethetők legyenek, mert a növekedés önmagában ezt a lyukat nem fogja betömni. Elég, ha azt a lyukat betömi, amit pillanatnyilag a magánnyugdíjpénztári pénzek felhasználásával tömnek be.
- Hát ez az, hogy addigra már az is ki fog futni, amit abból remélhetnek.
- Addigra az kifut, és annak a hatását akár egy kedvező növekedési környezet eltüntetheti, de a különadókét már nem. De azt egyébként is tudjuk, hogy Magyarország a közszféra működtetésére a GDP két százalékával többet költ, mint az OECD-átlag. Ez nem új dolog, ezt évek óta mondjuk. Szerintem már 2006 óta ezt szajkózzuk.
- És azt is mindenki mondja, hogy valamit kell csinálni, mégpedig valamilyen átalakítást. Lehet ezt reformnak nevezni, lehet szerkezeti változtatásnak vagy akárminek, ami kevésbé csúnyán hangzik, de hogy meg kell változtatni, az biztos. Erre lát bármiféle jelet vagy csak a különadókat?
- Ezt nem tudom megmondani. Ugye elhangzottak olyan kijelentések a nemzetgazdasági minisztertől is, hogy kiadási oldalon hat-nyolcszáz milliárddal kevesebbet fog költeni már évek múltával a kormány. Akár konkrét megjegyzések is hangzottak el arról, hogy a közszférában foglalkoztatottak száma csökkenni fog. Úgyhogy még kizárni sem tudom, hogy lesznek átalakítások. Ha meglepetésszerűen, de megtörténik, még akár az is jó. Tehát én szeretnék reménykedni. Én is ebben az országban élek, és szeretném, ha a gazdaság növekedne és az ország sikeres lenne.
- Végül is Ön most befektetésekkel foglalkozik, Önnek tehát az volna az érdeke, ha minél jobban mennének a dolgok, minél inkább befektetésösztönző módon változnának a dolgok és minél kiszámíthatóbb lenne a rendszer, mert a befektetőknek a kiszámíthatóság a legfontosabb.
- Pontosan. Én azon a területen dolgozom, ahol a magyarországi kis- és középvállalkozások növekedési esélyei a lehető legfontosabbak. Én is ezt próbálom a saját napi környezetemben elősegíteni, tőkebefektetések előkészítésével és megtételével. De nyilván ezek a befektetések és általában a magyar gazdaság akkor lehet sikeres, ha vannak jó növekedési kilátások. Úgyhogy azt hiszem, pont ugyanazok az érdekeim, mint a kormánynak vagy az egész országnak.
- Visszatérve ehhez az ominózus nyilatkozathoz, ha megengedi, akkor pontosan idézném. Ön tudja ugyan, hogy mit, de a hallgatók nem biztos, hogy mindannyian tudják. Szóval Orbán Viktor elmondta, hogy a válságra adott megkésett válaszként Magyarország két egymást követő kormánya egy éven belül az alábbi határozatokat hajtotta végre: a nyugdíjasok elveszítettek egyhavi járandóságot, az áfa húszról huszonöt százalékra emelkedett, a nyugdíjkorhatár 62-ről 65 évre nőtt, az államháztartás kiadási oldalát pedig erőteljesen lefaragták. Ezek a lépések összességében többet tesznek ki, mint amire bármely más európai ország vállalkozott. Mégpedig sztrájkok és tiltakozások nélkül történt ez meg. Tulajdonképpen ezért kijárna, hogy a külföld kalapot emeljen.” Szóval erre mondta Ön, hogy ez egy nagyvonalú és európai nyilatkozat, hiszen itt legalább az egyik előző kormány – a Bajnai-kormány –, ha nem is névvel, de meg van említve, mint olyan kormány, amely megtette azt, amit kellett. Azonban akárhogy nézem, a konkrétumokat olvasva, a másik kormány nem lehet az Orbán-kormány, csak a Gyurcsányé. Hiszen a Gyurcsány-kormány az, amelyik 3,8-ra levitte 2008-ban a költségvetés hiányát, és amely elkezdte ezeket az óhatatlan megszorításokat. Ugye nyolcvanezerre vitte le a 13. havi nyugdíjat, és azt mondta a 2009-es költségvetésre, hogy nem tudjuk garantálni a 13. havi bért a közalkalmazottaknak, és felemelték a nyugdíjkorhatárt is. Aztán a Bajnai-kormány meggyorsította a 65 évre emelést. Vagyis a két egymást követő kormány csak a Gyurcsány- és Bajnai-kormány lehet, mert Orbán adókat szedett be, nem pedig kiadásokat csökkentett.
- Megmondom őszintén, én ilyen nyelvtani elemzésbe már nem bocsátkoztam. Én azt gondolom, hogy önmagában az, hogy a miniszterelnök úr nyilatkozata nem konkrét személyekről, kormányokról és pártról szólt, hanem a külföld előtt Magyarországot egy darab egységként kezelte, aminek minden kormánya igyekezett a nemzetközi környezethez való alkalmazkodást elvégezni és akár a munka nehezét is magára vállalni, az a fajta politikai kommunikáció és az a fajta beszéd, ami jó bizonyítványt állít ki mind az országról, mind a kormányról. Úgyhogy én emiatt nem is akarnék abba belemenni, hogy elkezdjünk osztozkodni az érdemeken, és azt mondani, hogy ez az enyém, a másik az övé, a harmadik pedig egy harmadik szereplőé. Bízzunk benne, hogy az ilyen típusú nyilatkozatok fognak elszaporodni a jövőben.
- Értem. Szóval azt a következtetést vonja le ebből, hogy ha ez egy újfajta hangnem, hogy nem bűnbakokat, bűnösöket, hibásokat és pláne nemzetárulókat keresünk, hanem elismerjük, hogy itt az egymást követő kormányok – akár név nélkül – megtették, ami kötelező volt, és amit kellett az ország érdekében, akkor ez kellően nagyvonalú és kellően európai.
- Így van, pontosan.
