Már nem
- Részletek
- 2014. április 27. vasárnap, 08:45
- Bauer Tamás
Magyarországot 1990 óta szabadon választott kormányok kormányozták. Eddig. Az Antall-kormány volt az első szabadon választott kormány. Emlékezetes, még 1985-ben is otromba manipulációval sokunkat megakadályoztak abban, hogy egyáltalán jelöltté válhassunk. 1990 óta bárki lehet képviselőjelölt, csak össze kell gyűjtenie a szükséges ajánlásokat. Bárki állíthat pártlistát, ha megfelelő számú jelöltje van. A választók pedig szabadon választhatnak a jelöltek és a pártlisták között. Szabadon, amiben nem korlátozza őket semmiféle hatalom, és nem is gyakorol rájuk senki nyomást, hogyan szavazzanak. Eddig így volt.
Most nem. Jelöltté persze bárki válhatott, ha összegyűjtötte az ajánlásokat. Listát is bárki állíthatott, ha volt elég jelöltje. De nem mindenki élhetett a választójogával.
A Fidesz közel százharmincezer levélszavazatot importált a határon túli új állampolgároktól. Ők – illetve a több mint százhúszezer, a szomszéd országokból érkezett szavazat – nem reprezentálják a szomszéd országok kisebbségi magyarságát, amely politikailag erősen megosztott. Ők a Fidesz „nemzetegyesítő” politikája iránt elkötelezett határon túli magyarok, a szomszéd országok kisebbségi magyarjainak csekély töredéke. A többség nem vette fel az állampolgárságot, az állampolgárságot felvettek többsége nem regisztrált a választásokra, és a regisztráltaknak is csak mintegy kétharmada adott le szavazatot. A 95 százalékban a Fideszre leadott szavazatok nem tükrözi a határon túli magyarok politikai véleményét. (Miközben ezek nélkül a szavazatok nélkül a Fidesznek nem lenne kétharmados többsége.)
Ugyanakkor a külföldön dolgozó, tanuló többszázezer magyar nagy többsége számára lényegében lehetetlenné tették a részvételt a választáson. Ők nem szavazhattak levélben, személyesen kell elmenniük a magyar külképviseletre. A Fidesz arra hivatkozik, hogy ők korábban is csak a külképviseleteken szavazhattak, tehát nem változott a helyzet. Csakhogy akkor a magyar választási rendszer még nem ismerte a levélben szavazás intézményét. Most már ismeri. Mégis csak az új állampolgároknak teszi lehetővé a levélben szavazást, a lakóhelyüktől távol (külföldön, kórházban vagy éppen afganisztáni békefenntartó küldetésben) tartózkodóknak nem. Számukra aránytalanul nagy erőfeszítést igényel a szavazás. Már a regisztráció is sokaknak jelentett megoldhatatlan problémát. Mindez szerepet játszott abban, hogy több százezer külföldön élő, hazai lakcímmel rendelkező magyar állampolgár közül csak huszonnyolcezren regisztráltak és csak huszonnégyezren szavaztak. Az aránytalanul nagy, a levélszavazás intézményének elismerése óta nem indokolt erőfeszítés miatt ezt a különbségtételt nem tekinthetjük alkotmányosnak: magyar állampolgárokat tömegesen megakadályoztak abban, hogy éljenek a választójogukkal. A levélszavazás lehetővé tétele esetén feleslegessé vált volna a mozgóurna is, amely nem jutott el minden, mozgásában akadályozott választóhoz, így sok idős ember sem élhetett választójogával.
És akik élhettek? Ők immár nem mindenütt választhattak szabadon a jelöltek és a pártlisták közül. Budapesten és a nagyobb városokban igen. Ott a Horthy-korszakban is titkos volt a szavazás. Vidéken nem. Mintha némiképp ez tért volna vissza. Révész Sándor írja a Népszabadságban, hogy a helyi hatalmasok közmunkásokat és más kiszolgáltatott embereket kényszerítenek rá, hogy elmenjenek szavazni, és a Fideszre szavazzanak. Ennek megkönnyítésére szüntették meg a kampánycsendet és tették lehetővé a választók szervezett szállítását. Szabolcsból jött a beszámoló, hogy közmunkások aláírják a megjelent szavazók nyilvántartását, majd közlik, hogy analfabéták, segítséget kérnek a szavazáshoz a szavazatszedő bizottságtól, és a Fideszre kívánnak szavazni. A helyi hatalmasságok, akik ezt így megszervezik, tudják: a pozíciójuk függ attól, hogy a településen megfelelő lesz-e a választási eredmény.
Április 6-án tehát a szó legszorosabb értelmében sem volt szabad a választás. Tágabb értelemben a választás szabadságába, méltányos voltába beleértik azt is, hogy a választók hozzájutnak-e a jelöltek, a pártok által nyújtott információkhoz. Magyarországon nem jutottak hozzá. A legfontosabb információforrás a huszonegyedik századi világban a televízió. A kereskedelmi televíziókat eltiltották a választási hirdetések közlésétől (majd csak ingyenes közlést engedélyeztek, amivel persze a televíziók nem éltek), a Fidesz távolmaradása miatt nem lehetett választási tévévitákat rendezni. A mindenki számára hozzáférhető köztelevíziók politikai műsoraiban éveken át a Fidesz (és a Jobbik) leplezetlen kampánya folyt: a műsorvezetők az ő politikusaiknak szolgaian alákérdeztek, míg a demokratikus pártok politikusait folyamatosan támadták, lejárató kérdésekkel bombázták. A híradóműsorokban a fideszesek bölcs és felelős kormányférfiként jelentek meg, a jobbikosok konstruktív ellenzékként, akik rokonszenves javaslatokat tesznek az embereket foglalkoztató ügyekben, míg a Jobbikon kívüli ellenzék kizárólag deviáns bajkeverőként volt látható. Az utcákat elárasztották a Fidesz plakátjai – ideértve a kormány és a CÖF plakátjait –, a demokratikus pártszövetségnek nem adtak helyet, a nem korlátos plakátfelületek (például lámpaoszlopok) használatát törvényben, rendeletben tiltották meg. (A kormány nemcsak utcai, de televíziós kampányt is folytatott, amitől viszont az ellenzéket eltiltották.)
Májustól tehát Magyarországon nem lesz szabadon választott parlament, szabadon választott kormány. Sokan elmondják: a Fidesz bármilyen választási rendszerben nyert volna, annyira gyenge volt az ellenzék. A nyolcvanas években azt írták a nyugati újságírók: Kádár János szabad választáson is nyerne Magyarországon. Igazuk lehetett. A kádári hatalom mégsem volt szabadon választott kormányzat. 2014-től az orbáni sem az.
Bauer Tamás közgazdász, a Demokratikus Koalíció alelnöke