Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. november 10.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. november 12. péntek, 03:12
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Úgy tudom, hogy Ön az elmúlt hetekben többször is hosszabb időt töltött a vörösiszap-kiöntés által sújtott falvakban, Kolontáron és Devecserben, és sok szempontból más tapasztalatai voltak, mint amiket az ember a sajtóban, médiában láthatott, olvashatott, hallhatott. Méghozzá kellemetlen személyes tapasztalatai is voltak. Tehát olyasmik, amik lehet, hogy az ott lakókat is sújtják, de ők már fel sem veszik vagy fel sem tűnik nekik, vagy nem panaszolják el tizedszer, de egy odalátogató számára kellemetlenek és orvoshoz kell velük fordulnia.
Kalocsai Kinga: - Igen, ez így igaz. Én eddig összesen tizenhatszor voltam Devecserben, illetve Kolontáron, és jelen pillanatban is Devecserben tartózkodom. Ez egyébként nem teljesen igaz, hogy az itt lakók nem panaszkodnak, sőt, nagyon is panaszkodnak, hiszen itt élik a mindennapjaikat.
- Igen, arra gondoltam, hogy nem jut el a közvéleményhez.
- Igen, sajnos nem jut el a közvéleményhez. Amit én magamon is tapasztaltam, ugyanazt tapasztalják az itt lakók, csak sokkal intenzívebben. Mégpedig azt, hogy ég a szemük, a torkuk, az orruk, és olyanoknál, akik önkéntesként dolgoztak lent az iszapnál, orrvérzés és ínyvérzés is jelentkezett. Tehát egyáltalán nem viccről van szó, hanem itt nagyon súlyos problémák vannak.
- Amikor Ön elment az orvoshoz ezekkel a panaszokkal, akkor ő mit mondott, hogy ja, hát aki Kolontáron jár, az ne csodálkozzék, vagy azt mondta, hogy hú, meg kell nézni, ilyen vizsgálatokat kell csinálni és ilyen gyógyszert szedjen. Szóval mi volt a diagnózis vagy mi volt a terápia?
- Én magam Brüsszelben jártam a hétvégén egy vérvételen, és a laborvizsgálatokról még várjuk a bővebb információkat, de az előzetes információk alapján nem biztos, hogy minden rendben van.
- Miért Brüsszelben fordult orvoshoz? Gondolta, hogy ott megbízhatóbb a kezelés?
- Ez így igaz. Úgy gondoltam, hogy az a megbízhatóbb. Sajnos az a probléma, hogy a helyiek is úgy gondolják, hogy itt nem biztos hogy megbízható eredményeket kapnak, azok után amilyen információk kimennek - illetve nem mennek ki - ebből a térségből.
- Mi az, ami az Ön tapasztalatai szerint nem megy ki, vagyis nem jut el a nagyobb nyilvánossághoz, de Ön tapasztalta?
- Az legfőbb probléma szerintem, hogy azt mondják, hogy itt már minden rendben van, elkezdődnek az újjáépítési munkálatok és iszap igazából már nem igazán található a területen. Ez pedig így nem igaz, mert én magam is most éppen egy iszapos részen állok itt Devecserben.
- Miért áll ott az iszapos részen, ha tudja, hogy kellemetlenséget okoz, és ki tudja még mit?
- Igazából nem sok olyan hely van, ahol abszolút nem lehet találni iszapot itt a városban.
- Azt mondja, hogy gyakorlatilag nehéz elkerülni az iszapos területeket, mert szinte mindenütt maradt még?
- Igazából ahová eljutott az iszap, ott még a mai napig ott van. Másrészt pedig, amikor a tisztítási munkálatok történtek, akkor sikerült széthordani az egész városban az iszapot, mivel szerintem nem megfelelően szállították. Megtömött konténerekben vitték a teherautók, és a fele sajnos folyt szét. A másik probléma pedig, hogy magának a pornak a terjedését nem lehet megakadályozni, mert azt a szél mindenhová elviszi.
- Miért ment Ön egyáltalán Devecserbe és Kolontárra? Fiatal zöld aktivistaként úgy gondolta, hogy ott a helye?
- Igen, ez így volt, legelőször ezért jöttünk le. És amikor legelőször szembesültem a helyzettel – ez pontosan hat nappal a fal megrongálódása és az iszap kiömlése után volt, egy vasárnapi napon –, úgy gondoltam, hogy ezt így nem szabad ennyiben hagyni. Egyrészt meg kell próbálni minden módon segíteni az itt lakókon, akik el szeretnének innen menni, csak nem tudnak, mert nincs miből. Másrészt pedig úgy gondoltam, hogy tájékoztatni kell egyrészt a közvéleményt, másrészt más országokat is arról, hogy valójában mi folyik itt.
- Akkor tájékoztasson bennünket, tulajdonképpen mi folyik ott? Olyasmi folyik, hogy maradásra akarják bírni az ott lakókat, pedig el szeretnének menni? Én úgy hallottam, hogy aki el akar menni, annak fel fognak ajánlani pénzt vagy esetleg máshol valami lakhelyet, tehát nem akarják őket kényszerrel, akár anyagi kényszerrel ott tartani.
- Ezzel csak az a probléma, hogy a kormány csak azokon az embereken segít, akiknek az iszap konkrétan bement a házába, illetőleg akiknek le kell dózerolni a házát különböző okok miatt. Azokon az embereken nem segít senki, akik itt vannak a városban vagy Kolontár faluban vagy Somlóvásárhelyen, és szimplán csak a port szívják, ami ugyebár káros az egészségre.
- Tehát az a tapasztalata, hogy olyan mértékben szennyeződött ez a három település, hogy függetlenül attól, hogy az illető házát vagy kertjét elborította-e az iszap, gyakorlatilag az egész környék már szennyezett és ez valószínűleg így is marad hosszú ideig?
- Igen, ez így is marad hosszú ideig, mivel a tisztítási munkálatok egyelőre csak a belterületeken folytak, a külterületeken semmilyen tisztítási munkálat nem kezdődött meg. Egyelőre csak próbálkoznak és tesztelgetnek, hogy milyen munkálatokat kéne majd a jövőben csinálni, és a külterületeken iszonyatosan nagy mennyiségű iszap áll. Ez esős időben még csak hagyján, de amikor jön a szárazabb idő, ami elég gyakran van mostanában, akkor a por nagyon nagy mennyiségben jelen van a levegőben. Volt olyan, hogy több napig százas porszennyezettséget és PH-tízes értéket mértek, ami azt jelenti, hogy ez a duplája a magyarországi megengedett egészségügyi határértéknek.
- Tehát a porszennyezettség határértékét haladja meg ennyivel?
- Magyarországon ötven a határérték, itt pedig a százhúszat is elérte.
- Ráadásul ez egy veszélyes por.
- Igen. Tehát szerintem ezt azért nem lehet ahhoz mérni, hogy mondjuk Budapesten százas porszennyezettségnél szmogriadót rendelnek el, mert ez nem ugyanaz a por, mint ami egy nagyvárosban megjelenik. Ennek láttuk ugye a hatásait is, hogy azért ez a lúgos valami komoly égési sérüléseket is okoz.
- Ez kinek a mérése, az Önöké vagy az ÁNTSZ-é, vagy mind a kettőjüké?
- Ezek a hivatalos mérési adatok.
- És ilyenkor mit ajánl az ÁNTSZ, pormaszkot, vagy hogy ne menjenek utcára, mert most magas a porszennyezettség? Szóval mi a gyakorlat?
- Az a probléma, hogy itt Devecserben például háromnapos késéssel rakják ki, hogy mi volt három nappal ezelőtt a porszennyezettség mértéke. És sajnos nem sokat segít az embereken, ha megtudják, hogy három nappal ezelőtt lehet, hogy jó lett volna pormaszkot viselni. Ez az egyik probléma. A másik probléma az, hogy pormaszk csak felnőtt méretben van, és a gyerekek vannak a legnagyobb veszélynek kitéve, hiszen az ő immunrendszerük sokkal gyengébb, mint a felnőtteké. Viszont az ő méretükben nincsen pormaszk.
- Biztos, hogy tucatjával volnának olyan kis műhelyek, ahol ezeket fillérekért elő lehetne állítani, ha nem lehet valahol megvenni. Bár gondolom, Kínából még ezt is lehetne millió számra importálni, és nem is kéne sok, csak néhány ezer, de ezek csak hirtelen jött ötletek. Az Ön tapasztalatai alapján az ottani lakosság ezt beletörődően fogadja, ezzel együtt él vagy egyre idegesebb, és azt mondja, hogy én nem szeretnék ott maradni?
- Az én tapasztalataim szerint – persze nem beszéltem minden egyes emberrel –, akikkel én beszéltem, azoknak a nyolcvan százaléka minél hamarabb el szeretné hagyni ezt a területet. Úgy gondolják, hogy ez nem egészséges, és pláne azok, akiknek kis gyerekeik vannak, semmiképpen nem szeretnék itt felnevelni a gyermekeiket.
- Másfelől azonban az is nyilvánvaló, hogy az állam sem tud egyik napról a másikra – pláne olyan helyeken, ahova az emberek menni szeretnének – házat vagy lakást adni emberek százainak.
- Viszont én úgy gondolom, hogy átmeneti megoldások is léteznek. Tehát én szerintem ez a terület abszolút nem élhető, főleg a gyerekek számára, de a felnőttek számára sem. Átmeneti megoldásként el lehetne helyezni őket bárhol. Azért tudjuk, hogy nagyon sok állami tulajdonban lévő lakás létezik az országunkban, és sokkal több, mint ahány embernek erre most szüksége lenne. És ugyanúgy, ahogy most áprilisra ígérik az új lakásokat, ugyanúgy meg lehetne oldani áprilisra a végleges elhelyezését ezeknek az embereknek.
- Akik ezek szerint az iszapömlés által nem érintett házakban is félnek.
- Igen, így van.
- És onnan is el szeretnének menni?
- Igen. Mondom, hogy másfél kilométerre onnan is, ahová konkrétan az iszap eljutott, el akarnak menni az emberek. Hiszen ugyanúgy érzik a por hatásait, ugyanúgy ég a szemük, ég, kapar a torkuk, és érzik az iszapnak ezt a jellegzetes ízét, amit az ember folyamatosan érez a torkában.
- Az Ön tudomása szerint elmondják az illetékeseknek, a hatóságoknak, a katasztrófavédelemnek vagy a kártalanítással foglalkozó jogászoknak vagy akár másoknak is, hogy kérem szépen, nekem itt nincs maradásom, én nem akarok ebben a környezetben maradni?
- Én részt vettem már több lakossági fórumon is itt Devecserben, olyanon is, ami három településnek szólt egyszerre. Ezeken az emberek felszólaltak, hogy nem szeretnének itt maradni, és aggódnak az egészségük miatt. Például az egyik ilyen lakossági fórumon Tállai államtitkár úr is részt vett, és nem igazán kaptak az egészségügyi kérdésekre választ az emberek.
- Ő nem is egészségügyi szakember, de arra válaszolt, hogy ha el akarnak menni az emberek, akkor ebben segítik-e őket valahogyan?
- A kormány csak azokról az emberekről gondoskodik, akiknek konkrétan bement az iszap a házába. Más emberekkel nem foglalkoznak, és úgy nevezik őket, hogy másodlagos károsultak vagy gazdasági károsultak, de velük nem foglalkozik senki.
- Azonban Ön szerint erre rászorulnának.
- Mindenképpen.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő
