Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. november 10.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. november 12. péntek, 03:12
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Mondanám Önről, hogy majdnem az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke, de hol van már azóta az ORTT. Arra volnék kíváncsi, hogy vajon az elmúlt hónapokban elfogadott médiával kapcsolatos törvények, a legutóbb jóváhagyott médiaalkotmány és a legújabb hírek szerint készülő újabb médiatörvény, az Ön értelmezése szerint, milyen változást fog hozni a magyar médiában? Emellett mik a főbb elemei ezeknek a különböző szabályozásoknak, törvényeknek?
Polyák Gábor: - Egyrészt vannak már lezárt kérdések, hiszen az első dolga a parlamentnek a médiával kapcsolatban – rejtélyes módon – a felügyeleti rendszer átalakítása volt. Ez azért furcsa, mert először illett volna végiggondolni, hogy pontosan milyen tennivalók vannak a médiával kapcsolatban a jelen helyzetben, és ehhez igazítani egy struktúrát. Nyilvánvalóan más szándékok vezérelték ezt az átalakítást. Ezt sokszor sokan elmondták, én magam is, és továbbra is fenntartom, hogy ennek az átalakításnak nem szakmai megfontolások álltak a hátterében, hanem kizárólag egy nagyon határozott hatalomkoncentrációs szándék és egy hatalomstabilizációs szándék, amit nehéz cáfolni a hatóság megválasztásával kapcsolatban történtek ismeretében.
- Például, hogy a Médiatanács tagjai kizárólag fideszes delegáltak.
- Így van.
- És ugye ebből az is következik – amire Ön is célzott az első mondatában–, hogy egy fokozottabb, erőteljesebb állami ellenőrzés érvényesül a média minden területén. Ebből a szempontból a felügyeleti szabályozás elsőként való törvényesítése logikusnak látszik. Hiszen, ha ők a felügyeletet és az ellenőrzést tartják a legfontosabbnak, akkor persze, hogy azzal kezdik az átalakítást, nem?
- Ez igaz lehetne, ha hozzányúlt volna a jogalkotó azokhoz a hatáskörökhöz, tennivalókhoz is, amiket ez a hatóság ellát. Azonban az új hatóság, új néven a régi struktúrát örökölte meg, abban az értelemben, hogy teljes egészében az ORTT, illetve a Nemzeti Hírközlési Hatóság feladatköreit, hatásköreit és folyamatban lévő ügyeit vette át. Tehát önmagában ebben még szakmai szándékot sem lehet felfedezni, mert tényleg csak a szerkezet átalakítása történt meg, nem a tennivalóké.
- Milyen veszélyeket hordoz ez magában?
- Ez önmagában kilenc évre rögzít egy olyan helyzetet, amelyben a médiarendszer szembe megy egy nem politikai nézőpontból, hanem egy szilárd értékrend mentén kidolgozott értékrenddel. Ez pedig az Alkotmánybíróság mostanában kevésbé komolyan vett értékrendje, de mégiscsak egy alkotmányosan kidolgozott, ’92 óta felépített értékrend, és ezzel még soha senki nem mert ilyen mértékben szembemenni. Tehát azt merem mondani, hogy egy abszolút antidemokratikus rendszer jött létre a média igazgatásában.
- És miért mondja, hogy ez nem politikai? Vagy úgy érti, hogy ezt nem lehet jobboldalinak vagy baloldalinak minősíteni, hanem egyszerűen csak antidemokratikusnak?
- Nem, én azt az alkotmányra értettem, hogy nem egyfajta politikai értékrend szerint jött létre. Egyébként az én nézőpontomat nem szeretném jobboldalinak vagy baloldalinak – jelen esetben nyilván baloldalinak – minősíteni. Tehát én nem azért kritizálom a Fidesz intézkedéseit ezen a területen, mert ő egy jobboldali párt.
- Tehát nem azért, mert Ön baloldalról szemléli, és ők jobboldalról csinálják, hanem azért, mert a lépéseik a demokratikus intézmények felszámolására irányulnak?
- Igen, tehát van egy értékrend, amiben én hiszek, és amit én egy alkotmányos demokráciához kötődő értékrendnek gondolok, és ezzel megy szembe az az intézményrendszer, ami itt létrejött.
- Akkor nézzük ezt a legutóbb elfogadott médiaalkotmányt, amelyben nagyon homályosan, nagyon általánosan - de ki tudja, hogy a gyakorlatban hogyan alkalmazhatóan - benne van valamilyen tartalomszabályozási lehetőség is. Mi következhet ebből?
- Maga a törvény egy kifejezetten tartalomszabályozást szolgáló törvény. A médiaalkotmány megnevezés egyébként szerintem nagyon szerencsétlen, és én örülnék, ha ez kikopna a közbeszédből.
- Hogy ne járassuk le az alkotmányt?
- Így van. Tehát az értékrendnél maradva, ez azért egy másik történet és egy másik megközelítés. Viszont azért azt is látni kell, hogy ebben a törvényben az elsőhöz képest egy olyan módosítás volt, ami egyrészt a valósághoz, másrészt egy jogállami törvényhez közelebb hozta a dolgot. Emellett pedig én azt gondolom, hogy azok a hibák, amik nemcsak hibaként, hanem mondjuk alkotmányos kifogásként is megfogalmazódtak már a törvénnyel kapcsolatban, az új törvényben kevésbé vannak jelen. Tehát kevésbé érezhető a nagyon direkt hatalomkoncentrációs vagy hatalomszerzési szándék. Én ezzel kapcsolatban jóindulatú vagyok, és azt gondolom, hogy itt inkább egy szakmai trehányság és valamiféle szakmai felkészületlenség húzódik meg mondjuk az információforrások védelmével kapcsolatos szabályozás vagy a sajtó helyreigazításával kapcsolatos szabályozás mögött. Tehát én elsősorban a szakmaiság hiányát látom.
- Akkor nézzük a legújabb fejezetet. Az Index tegnap közzétette a készülő médiatörvény egyik változatát vagy annak főbb részleteit, és ebben egészen meghökkentő apróságok vannak. Például azt szeretnék, hogy a jövőben ne fordulhasson elő, hogy csak egy csatornán lehessen látni a Bajnokok Ligája futballmeccseit, amely csatorna gyakorlatilag csak kisszámú néző számára elérhető. Ezért a Médiatanács évente meghatározhatná az úgynevezett kiemelt események körét, amelyeket nem lehet úgy sugározni, hogy azt a magyar lakosság legalább tíz százaléka ne érhesse el. Ennyi erővel a legjobb lenne visszaállítani azt a korszakot, hogy egy televíziónk van, és akkor mindenki nézze azt. Ön szerint nem arra hasonlít ez?
- Szerintem ez a legkisebb baj azzal, amit erről az új médiatörvényről tudni lehet. Mégpedig azért, mert ezt egyébként nem mi találtuk ki, ez a jelenlegi médiatörvényben is benne van, és ez egy európai uniós szabályozás átültetése.
- Látja milyen tudatlan vagyok? Ezt komolyan mondja, hogy ez így működik, hogy a futballmeccset nézhesse legalább az emberek tíz százaléka?
- Nincs tíz százalék meghatározva az irányelvben. Alapvetően ezt az angolok találták ki, akiknél fontos nemzeti érdekek fűződnek bizonyos sportesemények széleskörű megtekinthetőségéhez, és ez így került be az európai szabályozásba. Gondolom, ezt a mai médiatörvény is tartalmazza. Soha nem készült olyan a lista, amely felsorolta volna azokat az eseményeket – amik nem csak sportesemények lehetnek, de jellemzően azok –, amelyek közvetítéséhez mindenkinek hozzáférést kell biztosítani. Majd a jövőben ezek szerint egyszerűbb lesz a lista elkészítése, hiszen csak a médiatanács döntésén fog múlni. Tehát várhatóan lesznek ilyen listák, de önmagában nem ez a legnagyobb probléma.
- Akkor mik azok a dolgok, amelyek Önnek jobban szemet szúrtak?
- Amit eddig a nyilvánosságon keresztül meg lehetett ismerni ebből, az sajnos egy olyan képet sugall, hogy aki ezt a törvényt előkészíti, az nem a mai médiarendszer viszonyaiból indul ki, és nem ismeri azt a médiarendszert, amelyet szabályozni kíván. Van egy adottsága a magyar médiapiacnak, amivel nagyon nehéz mit kezdeni, de még lehet tovább rontani rajta. Több mint nyolcvan magyar televíziós csatornából kevesebb mint tíz működik ténylegesen Magyarországon. És azok a szabályok, amelyek ebben a tervezetben megjelennek, nemhogy ez ellen a folyamat ellen hatnának, hanem egyértelműen azt a tendenciát erősítik, hogy mindenkinek mennie kell. És most már azt is kockáztatjuk, hogy nemcsak a televíziók, hanem bizonyon online szolgáltatók is egy másik európai országot fognak keresni maguknak, ahol enyhébbek a szabályok, kiszámíthatóbb a környezet, és ahol jobban szeretnék, hogy ott működjenek ezek a vállalkozások. Ennek pedig két következménye van. Egyrészt nyilván ezek gazdasági értelemben is elvesznek az ország számára, bevétel szempontjából. Másrészt pedig bármilyen szigorú szabályozást alkotunk, ha nincs kin végrehajtani, akkor nincs magyar médiapolitika. Tehát, ha beérjük kevesebbel, akkor lehet, hogy többre jutunk, hiszen nagyon szigorú és nem életszerű ez a szabályozás. Tehát, ha megnézzük bármelyik európai törvényt, sehol nincsenek olyan szabályok, hogy egy online szolgáltatótól este kilenc óra után lehessen csak letölteni bizonyos tartalmakat. Szóval sehol nincsenek ilyen cizellált, kifinomult és részletes médiakoncentrációs szabályok. Tehát, ha más beéri kevesebbel, akkor mi is beérhetnénk.
- És azok a megint csak apróságnak tűnő próbálkozások, hogy a nagyon népszerű csatornákat majd kötelezni fogják, hogy például több magyar filmet sugározzanak, mert így elvileg több nézőt érhetnek el, ahelyett hogy azt mondanák, hogy a magyar közszolgálati médiát kellene pénzzel, paripával, fegyverrel felszerelni, hogy versenyképes legyen? Hiszen így minél több magyar filmet és tévéjátékot tudnának gyártani és sugározni, és így elég vonzóak lehetnének ahhoz, hogy versenyre keljenek a legnagyobb kereskedelmi adókkal. Szóval ez ugyanennek a részletes, aprólékos szabályozásnak az egyik vadhajtása?
- Ez vadhajtás a mi interpretációnkban, de úgy látszik, hogy a magyar tervezetben meg fog jelenni. Hasonló szabályok léteznek, amelyek azonban nem azt mondják, hogy - az Index címe szerint - gyengébb minőségű programokat sugározzanak.
- Tehát unalmasabb műsort kell adniuk a túl jó tévéknek.
- Valószínűleg ennél azért egy kicsit többet mutat a szabályozás, mondjuk valóban előírja, hogy magyar gyártású műsorokból többet kell adni, de nem szoktak ilyen mélységben sem beavatkozni. Ugye ez azt a célt szolgálja, hogy ha az egyik szolgáltató túlságosan nagy befolyást élvez a közönség körében, akkor ezzel ne tudjon visszaélni, és a sokszínűség mint alkotmányos cél olyan módon valósuljon meg, hogy ő egy mély, sokszínű tartalomkínálattal áll elő. De itt megint arra kell utalnom, hogy a magyar médiapiacon ezek a szabályok nem igazán alkalmazhatók, mert nagyon kevés piaci szereplőnk van, és ők is alapvetően mozdíthatók. Tehát ők is – a TV2 vagy az RTL Klub – úgy dönthetnek, amint lejár a szerződésük – és ez tulajdonképpen jövő júniusban be fog következni –, hogy elhagyják az országot. Tehát ezekkel nagyon óvatosan kell bánni.
- Különben nem lesz kit szabályozni.
- Így van. A közszolgálatiság lenne az egyik megoldás, de ugye az drága. Tehát a mostaninál olcsóbb jogszabályt is lehetne csinálni.
- Ez biztos, csak pár jogászt kell vele megbízni.
- Igen.
- Önt nem bízták meg?
- Nem, mostanában nem bíztak meg.
