Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. november 9.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. november 11. csütörtök, 03:08
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Önkéntes távozásra kérte Réthelyi Miklós nemzeti erőforrásminiszter a felsőoktatási intézményekben működő gazdasági tanácsok kormányzati delegáltjait. Ugyanis őket nem lehet leváltani, visszahívni. Vagy maguktól mennek, vagy maradnak. De Ön tudja-e mint az egyetem rektora, hogy mi értelme, mi célja volna ennek a visszahívásnak? Megbénítani a gazdasági tanácsok munkáját? És ha igen, miért?
Mészáros Tamás: - Én nem tételezem ezt fel, de van egy bizonytalanság, az tény. Hiszen nálunk ugye kilenctagú a tanács, abból, ha három tag nincs jelen, akkor nem határozatképes. A törvény direktben kimondja, hogy hét tagnak kell jelen lenni ahhoz, hogy a gazdasági tanács meghozza a véleményezési és javaslattételi határozatait. Ma ezen a bizonyos rektori konferencián, a végén az egyebek között szó volt erről, és abban maradtunk, hogy állásfoglalást kérünk, hogy mi az értelme ennek, hiszen az új törvény még nagyon soká fog hatályba lépni és az eredeti törvény alapján egy sor jogosítványa azért van a gazdasági tanácsnak. Magyarán az egyetemi szenátusnak bizonyos döntések előtt ki kell kérnie a gazdasági tanács véleményét. Ezek döntően gazdasági, vagyoni, költségvetési döntések és nyilván vannak olyan intézmények, ahol aktuális az egész, és emiatt az aktualitás miatt, ha lemondanak a tagok, akkor nem tudja megvalósítani a törvény szerinti működést. De én természetesen nem gondolom, hogy ettől az egyetemi működés összeesne. Most egy állásfoglalást kérünk a helyettes államtitkár úrtól. A helyzet a következő. A törvény koncepciójában az van, hogy a rektor konzultatív testületet létrehozhat az üzleti szféra és a gazdasági szféra segítségével. Megjelent viszont a múlt héten az úgynevezett salátatörvény, amelyik foglalkozik a felsőoktatási törvény bizonyos módosításaival, és ebben egyértelműen a gazdasági tanács szerepel mint működő szervezet.
- Mintha a jobb kéz nem tudná, hogy mit csinál a bal?
- A helyzet bizonytalan. Igen, általában a salátatörvényt nem az oktatási tárca vagy az oktatási államtitkárság állítja össze, az nyilvánvalóan döntően a múltban is a Pénzügyminisztérium költségvetéshez kapcsolódó és a költségvetést támogató törvénymódosításokat tartalmazta. Ennyiben feltételezhető, hogy ezeket nem teljes mértékig egyeztetették. De ez az egyetemeknél okoz bizonytalanságot. Én úgy gondolom, egyes gazdasági tanácstagokban ez okozhat bizonyos sértődést. Maga a levél egy udvarias levél, egy-két kitétele persze utal arra, hogy a tárca szeretne a vagyongazdálkodásba új megoldásokat bevinni, vagy megalapozottabb vagyongazdálkodást, amiből következtethet, hogy az eddigi gazdasági tanács azért az ő felügyelete alatt nem így működött. De én összességében ebben szándékos ellehetetlenítést egyáltalán nem látok. Sőt van olyan rektor, akinek az volt a véleménye, hogy örül neki, hogy megszűnhetnek a gazdasági tanácsok, mások pedig információkra támaszkodva azt mondták, hogy amennyiben jelezzük a tárcának, hogy lemondott valamelyik gazdasági tanácstag, a miniszter újat nevez ki. Ez jelen pillanatban a helyzet. Nincs tisztánlátás.
- De kit zavar? Most azt mondja, hogy volt rektor, aki örült neki, hogy a gazdasági tanácsokra esetleg nem lesz szükség. Kit zavarnak ezek a gazdasági tanácsok? Hiszen az én tudomásom szerint ezek nemhogy nem saját zsebre dolgoztak, pedig ugye nagyon kicsi az ő tiszteletdíjuk, azt hiszem százötvenezer forint.
- Igen.
- Tehát nem ebből él mondjuk egy Surányi György, ez nyilvánvaló. De például Önt zavarta, ha Surányi vagy mások tanácsot adtak az egyetem gazdasági tanácsában? Mondván, hogy én is értek az egyetemhez is meg a gazdasághoz is, mit akartok ti itt?
- Szeretném hangsúlyozni, hogy nekünk egy szenzációs gazdasági tanácsunk van, ahol a nevek nagyjából már itt elhangzottak. De tényleg az ismertebbeket közülük Surányi György, Hernádi Zsolt, Csikai Miklós és Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének főigazgatója. A Közgazdasági Intézetből Semjén András is kiemelkedő egyetemi oktató. Én azt gondolom, hogy minden ülésünk hasznos volt, minden tanácsuk hasznos volt, és nemcsak azért tették ezt meg, mert ők valamilyen üzleti pozícióban vannak, hanem az egyetem iránti elkötelezettségből.
- Az egésznek az az értelme, hogy olyan gazdasági szakemberek, akik mégsem belül vannak, tehát kívülről is ráláthatnak az intézményre, a helyzetére, új megközelítésből vagy más megközelítésből adhatnak tanácsot, ezért ezt tegyék meg valamilyen szervezett formában. Ez a dolog lényege? Bár az eredeti célja nem egészen ez volt, mert ott nemcsak véleményezési, tanácsadási joga lett volna, hanem ennél határozottabb.
- Így van, tehát döntési jogköre lett volna, például a rektor kinevezésében. A rektorról szavazat alapján dönthettek volna. De a költségvetésről, a stratégiáról is a gazdasági tanács döntött volna. Ezt az Alkotmánybíróság megvétózta, és ezért egy ilyen felemás helyzet alakult ki, ami miatt ezek a, most nevezzük magunk között nagyágyúknak, ők egy kicsit úgy érezték, hogy nem tudnak eléggé hasznosak lenni. Tehát voltak ilyen megjegyzések az egyetem számára is. De az egyetem iránti elkötelezettség miatt ezt a folyamatos működést, azt hiszem, mi fenn tudtuk tartani. Valószínű, hogy nem minden intézményben volt ugyanez az összhang az egyetemi vezetés és a gazdasági tanácsok között. Itt nálunk például én voltam az elnöke, de csak azért, mert úgy gondoltam, mások olyan elfoglaltak, hogy nem kéne még ezt is a nyakukba tenni. Van olyan, ahol a rektor nem elnök és a gazdasági tanács elnöke, ha úgy tetszik, jobban mozgatja az egyetemi menedzsmentet. Ez nem mindig tetszik, ezeknél alakulhat ki olyan vélemény, hogy jobb lesz ezt megszüntetni, és majd ha én akarok, akkor létrehozok egy konzultatív testületet.
- Nem lehet, hogy olyan típusú egyetemekről is szó van, amelyek nem elsősorban gazdaságiak, mint az Önöké, tehát nem azonos hullámhosszon gondolkodnak, hanem sérelmezik azt, hogy valaki túlságosan gazdasági szempontokat visz bele a tanácsaiba, miközben ő a tudomány egyéb területein szeretne kevesebb gazdasági megkötöttséggel mozogni?
- Biztos, hogy volt ilyen is. Speciel akiről én beszélek, nyilván nem fogok egyetemet mondani, ott ez az eset nem áll fenn, mert az egyetemen vannak olyan professzorok és oktatók is, olyan kar, amelyik gazdasági kérdésekkel foglalkozik. De ma már hol nincs ilyen kar.
- Ez is igaz, igen.
- Tehát nem lehet ilyen szempontból különbséget tenni. Valószínűleg szimpátia és kiválasztás kérdése is. Én a többségénél azt gondolom, hogy végül is nagyon jó kapcsolat alakult ki az egyetemek menedzsmentje és a gazdasági tanácsok között. Úgy gondolom, ha ezt a néhány hónapot megvártuk volna…
-… Ameddig ugye lejár a mandátumuk.
- Egyébként is lejár, akkor meg kellett volna adni ennek a kormánynak, hogy akkor ő vagy meghosszabbítja azokat, akik most vannak, hiszen megvan a lehetőség rá, vagy saját maga kinevez újat. Ez a mostani megoldás bizonytalanságot okoz mindenképpen, és ez nem jó.
- Mondott valamit Önnek valaki, mondjuk a gazdasági tanácstagok közül? Hogy azért ilyen levelet én még nem kaptam, hogy menjek a fenébe, legyek szíves?
- Hát természetesen beszéltünk és felhívtak. És sokkal kulturáltabbak a gazdasági tanácstagok.
- Hogy fogalmaztak akkor? Nem az én durva fordításomban?
- Nem, egyébként még egyszer mondom, a levélnek vannak udvarias részei, egy-két mondat olyan, amit ha úgy tetszik, mondhatnánk, hogy ez nem ránk vonatkozik. De még egyszer hangsúlyozom, volt olyan is, akit én beszéltem rá az elmúlt fél évben, hogy márciusig tartson ki, mert az elfoglaltsága miatt megjegyezte, hogy ő szívesen lemondana. Most én vagyok kellemetlen helyzetben, mert végül is ebbe a helyzetbe ő is belekerült. Én azt hiszem, hogy kezd kialakulni az az álláspont, bár ezt így direktben nem fogalmazta meg a rektori konferencia, hogy próbáljuk kihúzni márciusig, addig költségvetési és egyéb döntéseket ezzel a gazdasági tanáccsal meg lehet hozni. Aki persze kvázi megsértődik és lemond, azzal nem tudunk mit csinálni, azt fogjuk jelezni a miniszter úrnak.
- Végül hadd térjek át egy általánosabb kérdésre, mert az elmúlt napokban erről még jóval több szó esett és ez is a felsőoktatással kapcsolatos, hogy tudniillik a tárca közzétette vitára a törvény tervezetét és a vita el is kezdődött, méghozzá meglepő módon Pokorni Zoltán, a parlament oktatási bizottságának fideszes elnöke kritizálta nagyon sok elemében ezt a kereszténydemokrata vezetésű oktatási kormányzat által készített javaslatot.
- Olvastam, igen.
- Mit lát ebben a tervezetben pozitívat és negatívat?
- Én bizonyos pozitívumot látok a kerettörvény jellegében, aminek persze van egy kockázata. Mindennek van pozitív és negatív oldala, vagyis huszonhárom egyéb jogszabállyal szeretném kiegészíteni, ami alacsonyabb szintű jogszabály.
- És az ördög a részletekben rejtőzik, ugye?
- És az ördög a részletekben van, igen. De ez önmagában, hogy nem mindent részletesen szabályoz, mondjuk kivéve a rektorok fizetését, mert az benne maradt, úgy látszik ez egy ilyen neuralgikus pont, de…
-… A rektorok keressenek kevesebbet. Ez benne van konkrétan.
- Igen. A kerettörvény jellege az általában támogatandó, és ma is ez hangzott el a vitában. A másik ilyen elem, amit többen támogattak, hogy bizonyos dolgokban határozottabb lépéseket tesz olyan irányban, de erről nyilván a hallgatókkal még nagy viták lesznek, amelyek úgy benne voltak a légkörben, hogy tényleg harminchárom százaléka vagy harminc százaléka a hallgatói képviseletnek szükséges-e, milyen témákba szólhatnak bele a hallgatók? A tanulmány és vizsgaszabályzatban vétót emelhetnek-e? Hangsúlyozom, nálunk ez is pozitívan ment, de azért az látszik, hogy az egyetemi vezetők ebben általában támogatásukról biztosítják magát a koncepciót. És még egy-két dolgot nyilván sorolhatnék. Amik kritikus elemek, azok döntően a finanszírozáshoz kötődnek, és nagyon bezavart most a pénteken megjelent saláta törvény, amely jelentős gazdasági autonómia-visszavonásokat tartalmaz. Ez nem a koncepció, hanem a mellette megjelent törvény.
- Tehát egy erőteljes állami központosítás a finanszírozástól kezdve mindenig.
- Így van. Hozzá kell tenni, hogy szerintem az egyetemek eddig azért is bírták el ezt a jelentős hallgatói létszámnövekedést és alacsonyabb finanszírozást, mert egyébként az autonómiában nagyon sok önállóságot kaptak. És úgy gondolom, ez megint nem elsősorban az oktatási vonal kezdeményezése, a vagyongazdálkodás, a saját bevétel, mint állami bevétel például, ezek a kitételek vannak, amik miatt megjelentek keményebb kritikai elemek is. Összességében azonban egy kulturált vita volt. Én úgy ítélem meg, hogy fog ez módosulni, és bízom benne, hogy megfogadják, ahogy jelezték is az illetékesek ezen a rektori konferencián is, mások javaslatait.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő
