Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. november 9.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. november 11. csütörtök, 03:08
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Ön a parlamentben meglehetősen keményen kritizálta a nemrég nyilvánosságra került felsőoktatási törvénytervezetet. Azt mondta, hogy legalább százezerrel kevesebb tanuló lesz a felsőoktatásban és számos más probléma is van ezzel, aminek egyik bizonyítéka, hogy a facebookon több mint negyvenezren tiltakoznak már ellene, miközben a támogatók száma alig több, mint egy tucat. Mik Ön vagy az MSZP szerint a főbb kifogásolható tételei ennek a mostani koncepciónak, amelyet egyébként nemcsak Ön, hanem érdekes módon a volt fideszes oktatási miniszter, Pokorni Zoltán is kritizált.
Hiller István: - Én ezt az új felsőoktatási törvénykoncepciót kizárólag szakmai alapokon nézem most. Ez egy rossz koncepció. Azért rossz, mert az az elsődleges célja, hogy kevesebb egyetemi hallgató legyen Magyarországon. Úgy gondolja ugyanis, hogy attól lesz jobb a színvonal, ha kevesebb a hallgató. 1990-ben, a rendszerváltozás tanévében durván százezer magyar felsőoktatási hallgató volt, akkor Albánia után Magyarország volt az az ország, ahol a legkevesebb hallgató, legkevesebb diplomás volt. Közmegegyezés volt az egymást követő kormányoknál, hogy a hallgatói létszámot emeljük, ez durván másfél évtizedig tartott. Most valamivel kevesebb mint négyszázezer hallgató van Magyarországon. Én is azt gondolom, hogy a mennyiségi változások ideje lejárt, az elmúlt négy évben a minőségre összpontosítottunk, de hogy a cél az legyen, hogy lényegesen kevesebb hallgató legyen Magyarországon, ez az idő kerekének visszaforgatása. Ennek semmi értelme. Nem lehet úgy és nem is kell úgy színvonalat emelni, hogy kevesebb legyen a hallgató. Ennek a törvénynek pedig az a lényege, hogy úgy változtatja meg a finanszírozást, hogy a felsőoktatási intézményeknek ne érje meg ennyi hallgatót felvenni, mint most.
- Az Önök koncepciója néhány évvel ezelőtt, amit végül egy népszavazás söpört el, a tandíj bevezetésével nem valami hasonló volt? Csak talán mondjuk racionális és részben anyagi alapokra helyezve, hogy talán így lehetne szelektálni vagy magasabb színvonalú munkára késztetni a felsőoktatásban tanulókat, hogy a tandíjjal ösztönzünk, az majd szelektálni fog, összességében talán csökkenteni is fogja a létszámot.
- Az egy tandíj és ösztöndíj rendszer volt egyszerre. Az a koncepció azt tartalmazta, hogy ha tehetséges és szorgalmas vagy, de egy szegényebb sorú családból érkezel, akkor kapjál több ösztöndíjat. Tanulj, és ezért a tanulásért nyerj el több ösztöndíjat. Ha viszont egy gazdag családból érkezel, de lusta vagy és nem teljesítesz, akkor fizess, mint egy katonatiszt. Kétségkívül ezt a népszavazás elvetette. Ugyanakkor ez a mostani felsőoktatási koncepció – ami már csak azért is érdekes, mert a hivatalos nyilvánosságra kerülése előtt már három héttel a fél magyar sajtó ezzel foglalkozott, tele volt vele az internet és azóta is cikkezik róla a legkülönbözőbb oldali sajtó, – szóval ez megváltoztatja úgy a finanszírozást, hogy az eddigi finanszírozási ötven százalék, ami a hallgatókért jár a felsőoktatási a felsőoktatási intézménynek…
- Tehát a hallgatók számának arányában finanszírozták ugye ötven százalékban a képzést.
- Így van, ez az ötvenszázalékos úgynevezett képzési normatíva most tizenöt százalékra csökken. Ez igen jelentős. Van egy másik eszköz is.
- Ez azt jelenti, hogy az intézményeknek nem érdekük az, hogy sok diákot vegyenek fel, vagy több diákot vegyenek fel, mert ettől minimálisan fog változni az ő ellátottságuk, ugye?
- Ez pontosan így van, sőt az az érdekük, hogy kevesebbet vegyenek fel, hiszen a finanszírozás más százaléka az, amiért ők pénzt kapnak. Más tekintetben, és ezt a költségvetési törvény tartalmazza, csökkentik az államilag finanszírozott felsőoktatási helyek számát. Tehát kevesebb lesz az a hallgató, aki az államilag támogatott részben tanulhat és többen azok, akik ezzel az álságos kifejezéssel a költségtérítéses kategóriában tanulnak.
- Ez valamiféle bújtatott tandíj bevezetés nem?
- Szerintem nem bújtatott. Azért nem bújtatott, mert minden normális országban, ha a felsőoktatási tanulmányokért fizetni kell, azt úgy hívják, hogy tandíj. Nálunk meg úgy hívják hogy költségtérítéses képzés, ebben van a hallgatóknak jelenleg körülbelül negyvenöt-negyvenhét százaléka, most csökken majd az államilag támogatott, mondjuk így, ingyenes hallgatói arány és nő a költségtérítéses, ténylegesen tandíjas hallgatók aránya.
- Milyen következtetést lehet levonni ebből a finanszírozási változtatásból? Tudniillik ha az állami támogatás hetven százaléka gyakorlatilag az én számomra legalábbis megítélhetetlen vagy meghatározatlan feltételek alapján történik, sem a hallgatói arányszámhoz, sem pedig a kutatási tevékenységhez nem kötődik az a másik tizenöt százalék, akkor minek alapján fog dönteni az állam, illetve az oktatási kormányzat, hogy ezt a hetven százalékot ennek az egyetemnek vagy főiskolának odaadom, a másiknak meg nem.
- Ez az, amiben mind egyetértünk, akik az oktatásban dolgoztunk vagy az oktatáspolitikával foglalkozunk, miközben sok egyéb dologban különböző a véleményünk, hogy ennek így az ég adta világon semmi értelme. Majd lesz a minisztériumban, a Szalay utcában egy iroda, és ott három ember összebújik, és elmondja a műszaki egyetemnek, a Semmelweis orvostudományi egyetemnek vagy a Debreceni Tudományegyetemnek, hogy neki mi a jó? Tényleg azt gondolja valaki, hogy egy minisztériumi irodában meg fogja mondani a közgazdaságtudományi egyetemnek, hogy milyen a jó közgazdászképzés? Hogy majd egy minisztériumi irodából úgy osztják a pénzt hetven százalék erejéig, hogy a szegedi biológiai központban megmondják, hogy mi a helyes irány a biofizikai kutatásoknak? Ez van benne, és ennek nincs értelme. Az elmúlt években a felsőoktatási képzést megpróbáltuk a gazdaság világával összekapcsolni. Magyarország százötven legkiválóbb közgazdásza, az üzleti élet prominens szereplői vállaltak tisztségeket gazdasági tanácsokban a legkülönbözőbb oldalakról, vagy éppen olyanok, akik politikával soha nem is érintkeztek és ezeket a gazdasági tanácsokat egyszerűen szét akarják verni. Ez egy olyan vitaanyag egészen izgalmas módon, aminek már elkészült a kormány-előterjesztése. Én ilyet még nem is láttam. Tehát a vita állítólag december közepéig folyik, de a vita végeredménye kormány-előterjesztés szinten terjed az interneten, mint egy rossz bulvárhír. Nálam is itt van. Már elő van készítve az a döntés, amelynek az alján 2011. januári dátummal és Orbán Viktor nevének odanyomtatásával ott van a határozati javaslat, hogy a koncepciót elfogadták.
- Ezt nem mondja komolyan.
- Itt van a kezemben. Szívesen átküldöm.
- Hát megvan az ítélet. Tényleg, akkor minek a tárgyalás?
- Olvasom a címlapot, jó? Azt mondja, készült 2010. november 2-án, nem nyilvános előterjesztés a kormány részére az új felsőoktatási törvény koncepciójáról. Jóváhagyta dr. Hoffman Rózsa államtitkár. Aztán az a vége, hogy egyszer csak van egy határozati javaslat, amiben az áll, Budapest 2011. január, a nap nincsen meghatározva. Van még a világon optimizmus. Aláírás Orbán Viktor miniszterelnök. Az van a szövegben, hogy bizonyos előzmények után elfogadva az új felsőoktatási törvény koncepcióján új felsőoktatási törvény előkészítését határozza el a kormány. Punktum. Budapest 2011. január, Orbán Viktor miniszterelnök. Addig meg egyeztessünk egy jót.
- Ehhez képest az Ön által említett gazdasági tanácsok tagjainak az illetékes miniszter, Réthelyi Miklós küldött egy levelet, hogy mondjanak már le, legyenek szívesek.
- Biztos azért, mert félti őket. Tudniillik az előbb említett kormány-előterjesztés címe „Konfliktusmezők”. Ezt is idézem.
- Költői cím.
- Igen. Azt mondja, hogy kikkel lehet érdeksérelem. A sok helyen „kádertemetőként” szolgáló gazdasági tanács tagjaival.
- Káder a gazdasági tanácsban Surányi György.
- De Parragh László, Járai Zsigmond, Hernádi Zsolt, Inotai András, Bogsch Erik, Glatz Ferenc is. Ott nyugszanak a kádertemetőkben, hát tényleg elképesztő.
- Hogyne.
- De túl a neveken és azon, hogy a gazdasági és tudományos élet szereplői valóban megtiszteltetésnek vették, hogy ezekben a gazdasági tanácsokban ott ülnek, és higgye el, hogy a legkülönbözőbb felsőoktatási intézményeket a Kaposvári Egyetemtől kezdve a Semmelweisig Magyarországon és a határon túl képviselték az egyetemeket, olyan lobbi tevékenységet, olyan érdekérvényesítő tevékenységet végeztek, ami minden egyetem számára előnyt hozhat. Ezeket most félresöprik. Egyszerűen azt mondják, hogy erre nincsen szükség. Én nem tudom felfogni, hogy egy egyetemnek miért ne lenne szüksége a Világgazdasági Kutatóintézet főigazgatójának tapasztalatára. Vagy éppen a Fidesz-kormány által szerintem most joggal kitüntetett Hernádi Zsolt gazdasági tapasztalataira. Miért kell ezt a rendszert szétdúlni? A válaszom egyébként az, mivel semmilyen racionális magyarázata ennek nincsen, hogy ez semmi más, mint reváns. Mint ahogy az egész új törvénykoncepció semmi másból nem áll, mint hogy változtassuk meg, csak azért, mert a korábbit nem mi alkottuk. És ez szerintem baj. Ez rossz, ez nem szolgálja sem a felsőoktatást, sem ennek az országnak az érdekét.
