Pálinka
- Részletek
- Napi apró
- 2014. április 16. szerda, 06:49
- Aczél Endre
Nagyon helyes, hogy a magyar pálinka eredetvédett, az elnevezést az unióban mi használhatjuk csak, továbbá négy osztrák tartomány.
Ugyancsak nagyon helyes, hogy a „feketecímkés cseresznye” (óh, ifjúkorom) óta a magyarországi pálinkafőzés minőségileg több távot megugrott, és manapság a gyümölcspárlataink tényleg kitűnőek. Akad közöttük nem egy díjnyertes is. Ad notam: amilyen kitűnőek, olyan drágák. Aki tőlem egy CBA előtt pénzt koldul egy „felesre” (és kap is), az még a régit veszi, régi kiszerelésben. Amely természetesen aromásított tiszta szesz, nem pálinka. Az eredetvédett magyar pálinka fogyasztása ma a kiváltságosok hobbija. Qrva drága.
Két megjegyzésem van.
Az első. Az Orbán-rezsim megint hazudik, amikor teljes vértezetben kiáll az amatőr pálinkafőzők nem eredetvédett termékeinek az unió által megfúrt (jövedéki)adómentessége mellett, eljátszva azt, hogy itt a „mi” pálinkánk ellen történt nemtelen támadás. Az a rohadt Brüsszel, megint! (Csak rajta Viktor, gyűjtsd a szavazatokat a Jobbiknak abban a hitben, hogy magadnak gyűjtöd.) Az uniót persze kicsit se érdekli a magyar pálinka – nota bene: a minőségi főzdék, az agárdi meg a többi szépen fizetik az adót –, csak az, hogy legyen rend a piacon. Ahonnan maga is él. Ne legyen adómentesség (legfeljebb kedvezmény), mesterséges árelőny ott, ahol nem szabad lennie. Adózzon az, aki nyilvánvalóan nem issza föl a pálinkáját, amit nem odahaza főz, hanem egy erre szakosodott valakinél kifőzet. Magyarán: iparilag állítja elő. Aztán (tisztelet a kivételnek) eladja, ha nem épp kicsempészi az országból pillepalackban. Ha teheti, miért ne tenné? Adómentes jövedelme származik belőle. Egyébiránt az uniónak semmi kifogása olyan emberek ellen, mint néhai nagybátyám volt, aki szabadnapjain teafőzőből és rézdarabokból eszkábált otthoni „pálinkafőzdéje” mellett ücsörgött naphosszat, s amint kicsöpögött egy féldeci az eperfa terméséből (és nem volt finánc a láthatáron), nyomban fel is hörpintette. Aztán várt a következő eresztésre.
Őszintén szólva nem értem, milyen támadás érte a pálinkánkat. Elvették volna a nevét? Nem. Támadás a magyar adórendszer egyik önkényesen bevezetett, kifejezetten populista indíttatású elemét érte, amely torzító hatást gyakorol a versenyre. De Hoppál Fidesz-szóvivő nem erről beszél, hanem „a pálinka védelméről”. Megint megy a parasztvakítás. Duplán. Ugyanis, hogy újból Hoppált idézzem: a védelem célja az, hogy a magyar pálinka az ország „agrárvezérterméke”, világmárka legyen.
Ehhez kapcsolódik a második megjegyzésem. Honfitársaim zöme azt hiszi, hogy a pálinka mint olyan, hungarikum. Sőt, mélységesen hisz benne, hogy a fogalom a kecskeméti barackban meg a szatmári szilvában kimerül.(Még arról se tud, hogy a minőségi pálinkafőzők ma már olyan egzotikus dolgokból is állítanak elő terméket, mint mondjuk a bodza, a birs, a cigánymeggy. És jót!) Sajnálattal kell közölnöm – bár a jövőt nem látom előre – hogy a hungarikum, akármilyen védelmet élvezzen is, továbbra sem versenyképes a világpiacon a pálinka-műfaj verhetetlenjeivel, amelyek szinte mind franciák: a Calvadosszal (alma), a Pere Williamsszal (körte), a Framboise-zal (málna). A nyakukban liheg az olasz törköly, a grappa. Sőt, tovább mennék. Nálunk jobb „pálinkákat” állítanak elő átlagban a svájciak (mind megisszák, mert miként a kitűnő boraikat, ezeket se exportálják), sőt alighanem az osztrákok is. A maga viszonylag olcsó műfajában egy svájci vagy osztrák Obstlernél (vegyes gyümölcs) nincs jobb. A közvetlen környezetünkben – Szlovákiától Szerbiáig – pedig egy csomó, szerényen szólva is versenyképes „pálinka” van. Északon a szilvára, délen ugyanarra szavaznék, arra a gyönyörű aranysárgára; utóbbira, a Manasztirkára tizedpontos különbséggel.
Őszintén kívánom egyébként, hogy eljöjjön az az idő, amikor valaki egy jó nyugat-európai étteremben digestivónak, esetleg aperitifnek magyar pálinkát kér, de ehhez be kéne férkőzni a nagy áruházláncokba (első etap) majd az éttermekbe (második). Nem hazaffyas cirkuszt kell csinálni abból, hogy valami hungarikum vagy sem, adómentes vagy sem, hanem világmárka-handabandázás, „agrárvezérmárka”-emlegetés helyett be kell szállni egy gyötrelmes és költséges vállalkozásba, amelynek marketing a neve. Az messzebbre vezet. Kérdezzék meg csak Raskó Györgyöt, fészbukos barátunkat, hogy a tokaji borával hogyan férkőzött be (nem tegnap) az American Airlines első osztályának különlegesen összeválogatott kínálatába. Pedig a terméke nem is volt hungarikum.
