A fideszes kétharmadot megakadályozó LMP-ről
- Részletek
- Napi apró
- 2014. április 15. kedd, 06:25
- Mihancsik Zsófia
„Az előrejelzéseknek megfelelően a pártok szétforgácsoltságának óriási hatása volt. Ha a szövetség legalább még egy pártot be tudott volna vonni, az LMP-t, akkor több mint megduplázódott volna azoknak az egyéni kerületeknek a száma, ahol a szövetség nyer – 10-ről 21-re. A baloldali ellenzéken belül még az ilyen csekély megosztottság is a felével csökkentette a baloldal által elnyert egyéni mandátumok számát. [… ] Az LMP-nek megvoltak a maga okai arra, hogy kívül maradjon a szövetségen, és jól gondolta, hogy ha így tesz, (éppen hogy) létre tudja hozni saját parlamenti frakcióját. De ha csatlakozott volna a szövetséghez, a baloldali ellenzék együtt további 11 egyéni mandátumot szerez, ahelyett az 5 helyett, amelyet az LMP a listás szavazatokból kapott, vagyis a nettó nyereség 6 mandátum lett volna.”
Ezt írja Kim Lane Scheppele újabb dolgozatában.
Ebben a megállapításban persze az a vélelem is benne foglaltatik, hogy azok, akik most az LMP-re szavaztak, akár meggyőződésből, akár méla undorból (például mert elhitték Szél Bernadettnek, hogy a korábbi szocialista-SZDSZ-es kormányok meg az Orbán-rendszer között az a primitív és népbutító indulati közhely a különbség, hogy „előtte balról szívták az ország vérét, most pedig jobbról szívják”), akkor is elmennek szavazni, ha az LMP-nek van más célja is, mint a bekerülés a parlamentbe. Magyarán, ha beáll azok közé – a demokratikus ellenzéki szövetségről beszélek –, akik nem tettek úgy, mintha a Fidesz választási rendszerében lehetséges lett volna olyan pártpolitikai verseny, amely Orbánék elzavarásának az esélyével is kecsegtet. Nem volt lehetőség ilyen versenyre.* Az a párt (az LMP), amely önállóan indult, eleve letett arról, hogy az Orbán-rendszert leváltsa. Sőt, sikeresen áthárította a kudarc felelősségét a szövetséges pártokra: korábban is alig emlegette valaki, ma meg már végképp senki, hogy az LMP önállóskodása Orbánék marasztalásáról szólt.
Az viszont végképp az LMP-s gőg netovábbja, hogy többször is állították, előtte is, utána is**, hogy ők akadályozzák meg a fideszes kétharmadot. Hát ez nem jött össze. De összejött volna – lásd Scheppele elemzését –, ha az LMP-nek van más célja is, mint önmaga. Még akkor is összejött volna, ha az LMP-re szavazók egy része ez esetben otthon marad. Nem hiszem, persze, hogy otthon maradt volna, ha értelmesen és kb. ezerszer elmagyarázzák neki azt is, hogy ezt a választást valóban csak együtt lehet megnyerni, meg azt is, hogy mi ennek az oka. És hogy az Orbán-rendszer leváltása a feltétele annak, hogy a mást-mást képviselő pártok újra önállóan, politikai versenyben indulhassanak a következő választáson. Ahol az LMP már nem a többiek és a szavazóik bőrére szerzi majd meg a maga öt parlamenti mandátumát.
* Ezért áll meg az ész, ha a tévék-rádiók LMP-közeli elemzője most „lemoslékozza” az ellenzéki szövetséget, és az ellenzéki szövetséget „kierőszakolókról” beszél. Ha nem tudja, hogy ezt a Fidesz erőszakolta ki az egyfordulós választással, a választókerületek átszabásával meg ezernyi „jogi trükkel” (mint Scheppele is írja), azért, ha meg tudja, csak elhazudja, azért adja vissza a jogosítványát. Ugyanez érvényes, ugyanezen okból, Schiffer Andrásra.
** Előtte: Szél Bernadett: „Csakis egy erős LMP akadályozhatja meg a Fidesz újabb kétharmados többségét.” Schiffer András: „Ha van erős LMP, akkor nem lesz kétharmad az Országgyűlésben, akkor meg lehet állítani Orbán Viktor önkényuralmi törekvéseit.”
Alatta: Csiba Katalin: „Az LMP óriási sikerként könyveli el, ha parlamentbe való bejutásuk akadályozza meg a Fidesz kétharmados többségét.”
Utána: Schiffer András: „úgy tűnik, hogy sikerül megakadályozniuk a fideszes kétharmadot.”
