rss      tw      fb
Keres

Kontraszelekció




A rendszerváltozás utáni Magyarország egyetlen sikeres reformprogramjának megalkotója és társkivitelezője a politikai senkiföldjén tartózkodik. Háza előtt egy virtuális pártocska névtelenjei dolgoznak három műszakban, akik nemhogy választási jelszavaikat, de még az arcukat is kölcsönzőből veszik.


A rendszerváltozás utáni Magyarország legeredményesebb jegybankelnöke a magánszférában dolgozik, cikkeket ír és előadásokat tart. Kései utóda a magyar tündérmesét kürtöli világgá, amelyben a forint négy év alatt értékének egyötödét elvesztette. Még ahhoz sincs meg az ítélőképessége, hogy ne saját magát keverje indiszkréció gyanújába.


Magyarország talán legjobb energiaszakértője a Nemzetközi Energiaügynökség egyik részlegét vezeti. Eközben a magyar állam a nyilvánosság teljes kizárásával, az atomenergia hívei szerint is idő előtt, egyoldalúan orosz érdekeket tükröző szerződést köt a paksi atomerőmű bővítéséről, titokban tartott viszontszolgáltatások fejében.


Az állampárt propagandarészlegének nemzethalálban utazó hivatalnokai most, amikor Magyarország lakossága évente körülbelül százezerrel csökken, némasági fogadalmat tettek. Ez is benne van a szerződésükben. Főnökük – a kilencmilliós Magyarország felé félúton - világnemzetet vizionál.


A múlt őszre beígért, a magyar energiaipart forradalmasító cellák egyelőre csak Balassagyarmaton és Sopronkőhidán jöttek létre, viszont kétségtelenül tele vannak. Nemzeti légvárak építéséhez akár elegendőnek is bizonyulhatnak. Kár, hogy ebben az iparágban olyan hatalmas a túlkínálat a kontinens keleti végében.


Az Európai Néppárt elnöke lelkesen üdvözli a brüsszeli bürokraták diktatúrája ellen (is) tüntető tömeget. Hallgatóságából senkinek sem tűnik fel, hogy miközben – jogosan – a politikai kettős mércét ostorozza, milyen egyértelműséggel helyezi el Magyarországot a nagy múltú bolgár és román demokrácia tőszomszédságában. Igazi demokratához méltóan jelenti ki, hogy a magyar népnek csak egyetlen választása van. És szót sem veszteget egyik volt tagpártjának elnökére, akinek kirakatpere immár a századik előadáson is túlvan és a színházigazgató újabb száznál nem is akarja alább adni.


Ahogy a „Békemenet” egyik résztvevője mondta, négyszázezer ember nem tévedhet. Ha jól emlékszünk, a hajdani május elsejei felvonulásokon gyakran kétszer ekkora tömegről számolt be az akkori tévéhíradó. Hogy tévednek-e vagy sem, a jövő fogja eldönteni. Mindenesetre jó, ha tudják: ugyanúgy, ahogy a május elsejei felvonulások árát sem a tribünről integetők fizették, a „Békemenet” számláját sem az első sor állja majd.