rss      tw      fb
Keres

A régi elemző visszatér




Kedvencem a Picasso kalandjai. Az értéksemleges szakértőkről mindig eszembe jut az, amikor bedöglik a villamosszék, és hívják Greget, az elektrisnt. Nem tudom, mi az eredeti szöveg, én azt a szinkront láttam, amikor lelkesen berobban: „Hol a beteg?”, meghúz egy marha nagy kallantyút – és óriási csattanással, sercegéssel még nagyobb zárlat keletkezik, leég a villamosszék, így tud Picasso kereket oldani. Gregnek tökmindegy, hogy az egy villamosszék, ugyanúgy szakértene egy karácsonyfaégő esetén is.


Talán Tölgyessy hanghordozása miatt asszociáltam gyakran Gregre.


Egykor, SZDSZ-fanként és ma is úgy vélem, Tölgyessy sértődötten átvonult a Fideszhez.


Veretes mondás: „Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Tölgyessy (pálya)futását (a Fideszben) elvégezte, de a hitet meg nem tartotta, ellenben cserbenhagyta a „létező liberálisokat”.


Azután a magyar liberálisok hada várta aktuális jól-megmondom-mi-van elemzéseit, amelyekben, már akkor is úgy éreztem, két aspektust látványosan figyelmen kívül hagyott: az etikait és a pszichológiait. Mintha az efféléket afféle „puha változóknak” tartotta volna, amelyek jelentősége kisebb lenne a világ rendjében. Amiben vagy igaza lehetett, vagy – talán inkább – nem.


Fura dolgok esnek meg egy liberálissal, például hogy vezércsillagként követi Tölgyessyt akár a Fideszig, amiről ő maga tett is: közszolgálati vitézkedéséről csak most értesültem Debreczenitől itt meg itt.


Bevallom, mindezt etikailag nehezményeztem, legbelül talán ő maga is.


Kérdés: van-e az én szubjektív érzésemnek objektív alapja, tényleg hanyagolta-e Tölgyessy a két szempontot?


Legutóbb Mészáros Antóniával diskurált. Nekem a Fidesz-rezsimmel morális problémáim vannak, mivel ettől érzésem szerint Tölgyessy most is tartózkodik, nem is tudok mit kezdeni a véleményével.


Azt mondta: „egyetért a Fidesszel, ez így nem mehet tovább” (4:40), megtudjuk, hogy „ugyanazt a problémaköteget próbálják megoldani, ugyanolyan módon” (7:10), s „messze nem akkora a különbség, mint ahogy mondják” (7:30) – én úgy vélem, ha az orbáni négy év után eddig képes eljutni, valami nem stimmel nála.


Ahogy Greg is stiláris okból jutott eszembe, most is erős az elhangzottak elsődleges jelentése és a metakommunikációs burok közti feszültség: a magyarok beképzeltek és Orbán hízeleg nekik (18:40 körül) – nehéz rájönni, hogy Orbán vállát veregető, lelkes sikerpropagandát fejt-e ki, vagy a mondandó racionális magja alapján ideje a fölháborodásnak s fogcsikorgatásnak. Mintha igyekezne jobb meggyőződése ellenére szalonképesnek feltüntetni a rezsimet.


Ráadásul pont ő: ha Sólyom a magyar rendszerváltó alkotmányosság apukája, akkor tudtommal Tölgyessy legalábbis az anyukája. Így pláne hiteltelen, hogy egy szava sincs szellemi gyermekének sárba gyalázásáról (Sólyom mester legalább kicsit mérgelődött).


Ha a Fidesz kurzusideológusa szeretne lenni, ezt Lánczi András hatékonyabban műveli, lám, Havas Henrik is Lánczit szokta teli szájjal idézni. Talán idézné is, de hát ő már régóta nem elemzett. A továbbiakban kíváncsian várom a kognitív disszonancia lerendezése során generálódó eszmei kacskaringókat.


Nem tolakodni akarok, de most kapcsolok, már magam is emlegettem Tölgyessyt.