Több, mint aránytévesztés – Prőhle Gergely evangélikus egyháznagy gondolatairól
- Részletek
- 2014. március 23. vasárnap, 07:01
- Majsai Tamás
Prőhle Gergely, aki bármikor kész bármely kormányzati képtelenséget szenvtelen modorban szalonképessé masszírozni, a minap éppen a Mazsihisznek a kormányfővel támadt konfliktusa ügyében fejtette ki[1] vérnyomást próbáló gondolatait.[2] Sorait természetesen nem önmagukért, hanem kizárólag azért olvassuk végig, mert a szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, azaz laikus főpüspöke. (Még ha egyháza nevét nem is tudja szabatosan leírni.[3])
De miről is beszél a civilben most éppen államtitkárként tevékenykedő (fő)felügyelő úr?
1) "Erős aránytévesztés [a Mazsihisz részéről] a náci német megszállás áldozataira történő emlékezés kapcsán a történelemhamisítás szándékáról beszélni", jelenti ki először is Prőhle egyháznagy. Anélkül persze, hogy akárcsak egyetlen szót is ejtene az "aránytévesztés" mibenlétéről, és kitérne például néhány olyan apróságra, mint a minden áldozatot egybehozó és az áldozatokért külső tényezőt felelőssé tévő kormányzati kezdeményezés mögött meghúzódó logikai, etikai és emlékezésfilozófiai szempontok. Különös tekintettel arra, hogy (a kedvenc Turul-bálványunkat álcázó) Gábriel kárpátos népe 1944-ben minden érdemi ellenállás nélkül, mintegy baráti látogatókként fogadta a "megszállók"-at. Vagy arra, hogy a Gábriel-nemzetség genetikai kedvezményezettjei (kiválasztottai) hatékony és vidám buzgósággal űztek el, zsuppoltak ki (a gázkamrákhoz) mintegy félmillió, addig "csak" joggenetikai rezervátumba kényszerített másik magyart. Nem reflektál az egyháznagy úr arra sem, hogy a szobros kreténséget a magyar értelmiség és a józan közvélemény egésze pártszimpátiától függetlenül is szemétdombra valónak tartja. (Más kérdés persze, ha Prőhle egyházfelügyelő úr a Hír és az Echo TV, meg a Demokrata és Magyar Hírlap stb. háza táján ténykedő atyafiak álláspontját is relevánsnak tartja.)
Azok számára, akik talán kevesebb figyelemmel követték az eseményeket: a kormánypárti és a demokratikus oldal képviselőinek álláspontja az emlékmű ügyében mindössze abban tér(t) el, hogy az előbbiek – főként zavart rezsimlojalitásukból adódóan – véleményüket csak hallgatásukkal voltak – így is nagyra értékelhetően – bátrak kifejezésre juttatni, a horthysta eszmék reinkarnálódását nagyiparrá fejlesztő kormányzati vigécek nem kis meghökkenésére.
2) A továbbiakban az egyház(fő)felügyelő úr azt a nemcsak ízléstelen, de kifejezetten aljas gondolatot adja elő, hogy a Mazsihisz azért konfrontálódott a kormánnyal, mert "az egyszázalékos adófelajánlási kampányában [... az ismert] három vitás kérdés mentén próbálja egységbe forrasztani és mobilizálni a hazai zsidóságot". Az, hogy a Milgram-szindrómát[4] megtestesítő szófűző Prőhle egyháznagy a szövegértési csőd színlelésétől sem riad vissza (hiszen ő is és mindenki pontosan tudja, hogy az adott ügyben ki a konfrontáló), meglepő ugyan, de performanszát némi jóindulattal elkönyvelhetjük úgy is, mint a semper reformanda (a folytonos megújulás) igényét valló egyház képviseletében bemutatott sajátos farsangi mókát. Az azonban már vaskos becstelenségnek is mondható, hogy felbérelt mondatait a nácik elől menekülni kénytelen Hannah Arendtnek az Eichmann-perrel kapcsolatos, ma is vitákat kavaró – és egyáltalán nem feltétlenül helytálló – gondolataira hivatkozással adja elő. Úgy állítja párba az 1944-es és a 2014-es időszak eseményeit, mintha a Soá fundamentális kérdéseinek problémavilágát normális fejjel csak távolról is összefüggésbe lehetne hozni a magyar kormány gábrieles szemtelenségével. ("Mentségére" szolgáljon, történhet ez anélkül, hogy bármi sejtése lenne Arendt okfejtésének lényegéről.) Meglehet, írása végéhez közeledve az egyháznagy úr valamelyest megenyhül, és mindkét felet olyan elefántként aposztrofálja, amelyek törnek-zúznak "a nemzeti emlékezet egyelőre kicsit rendezetlen porcelánboltjában", és már előre siet kijelenteni, hogy az emlékmű létjogosultsága "az igazság megismerésének jogá"-ban gyökerezik, amiről nem lehet csak úgy, az Eichmann-perben alkalmazott (ugyan kik által is?) "előre kitervelt koncepció"-k szerint gondolkozni.
A spirituális mértékét vesztő Prőhle egyháznaggyal (legalábbis a zsidó közösségtől való bocsánatkéréséig) nyilván nincs miről beszélni. Jobb sorsra érdemes egyháza hitvallásosan elkötelezett tagjait azonban érdemes megkérdezni arról, miként is vélekednek országos felügyelőjük szellemiségéről. Vele egyetemben összeegyeztethetőnek tartják-e a Szentírás bűnről, bűnbocsánatról, megtisztulásról és kegyeletről szóló üzenetét és a pasztorális tapintat követelményeit azzal, hogy
a) az 1944-es történelmi dráma áldozatai előtti főhajtásra egy olyan emlékműavatással együtt kerül(ne) sor, amely a felismerhetetlenségig összekuszálja a kegyeleti hangsúlyokat, és emlékezéspolitikai nyersanyaggá degradálja az áldozatokat és a történtek okozta traumáktól ma is szenvedő, jó szóra vágyó túlélőket;
b) hogy az identitását a Horthy-korhoz való pozitív viszonyulásban meghatározni próbáló magyar kormány tervbe vett emlékműállítása brutális érdektelenséggel veszi semmibe az évtizedes nácibarátság folytán (és minden német kényszer nélkül) még 1944 előtt mészárszékre vitt zsidó- és nemzsidómagyarok százezreiről, valamint az 1941-ben deportált tizezrekről való megemlékezés kötelességét;
c) hogy a Holokausztra – a zsidóság egészének is legsúlyosabb gyászát jelentő eseményre –emlékezve a magát keresztény jelzővel cicomázó magyar kormány a zsidómagyarokat egy olyan aljas alternatíva elé állította és állítja, amikor is félmillió halottjuk és saját testükbe égett tapasztalataik megtagadása,[5] illetve az ennek ellenében felkínált, ócskán látványos Holokauszt Emlékév kegyeletkifejező gesztusának elfogadása között kell(ene) választaniuk. (Arról nem is szólva, hogy Prőhle egyháznagyon kívül mindehhez több más, magas kormányzati pozíciót betöltő egyházi személy is asszisztál.)
d) Mit gondolnak továbbá evangélikus testvéreink arról, hogy Felügyelő uruk nem az emlékezéstörténetileg világviszonylatban is egyedülálló kegyeleti bornírtságot elkövető magyar kormány tapintatosabb viselkedése érdekében fejtett és fejt ki – a válaszfalakat lerontó Názáreti Jézus követségében is eljárva – erő feletti aktivitást, hanem e helyett inkább elefánttudományi leckéztetéssel tipor bele az emlékezők érzelmeibe,
e) és mit gondolnak mindemellett arról, hogy Prőhle (fő)felügyelő úr a Mazsihisszel szembeni értetlenkedésének végül egy kifejezetten antiszemita felhangú megjegyzéssel adott nyomatékot, azt sugallva, hogy a zsidó közösség lényegében csak mímeli a megbántottságot, ám a háttérben egy egészen más cél vezeti őket: az adófelajánlások maximalizálása, és e végből még a halottaikkal való kufárkodástól sem riadnak vissza.
Némi segítségként Prőhle egyháznagy morális újraélesztéséhez: az egy százalékos bevételek összege az eddigi tendenciák alapján egészében sem több 30-50 millió forintnál,[6] miközben a Mazsihisz és közösségei – igen, bármily furcsán hangzik is ez az egyház(fő)felügyelő úr fülei számára: a halottaik iránti kegyeletből – éppen most utasítanak vissza egy hozzávetőleg kétszázmilliós, és valóban kufár sandasággal felkínált, kormányzati emlékezetpolitikai támogatást.
3) Prőhle egyháznagy hatalomtechnikusi rátermettsége más tekintetben sem lebecsülendő. A Mazsihiszt gyalázó megjegyzéseitől például nemcsak az nem tartotta vissza, hogy ő volt a zsidó szervezet és a kormányzati oldal közötti egyik mediációs "békekövet",[7] de az sem, hogy annak a felekezetnek a világi vezetője, amely nemcsak kiemelkedő tevékenységet végez az egyházak közötti ökumenikus együttműködésben, de egyik püspöke, Fabiny Tamás, a Keresztény-Zsidó Társaság ügyvezető elnöke is.
4) Fabiny Tamás püspök utóbb említett tisztsége volt egyébként az a kapcsolódási pont, amelyre apellálva Heisler András, a Mazsihisz elnöke megkereste őt vagy felekezetét, azt kérve, hogy nyilvánítson/nyilvánítsanak véleményt a német megszállási emlékművel kapcsolatban. A Magyarországi Evangélikus Egyház – hitvalló püspökükre, Ordass Lajosra is hivatkozással – ennek nyomán ki is adott egy langymeleg dodonaidát. Ebben egyfelől kiemelték egyetértésüket azzal, "hogy Magyarország 1944. március 19-én történt náci csapatok általi megszállásának történelmi tényére, különösképpen annak áldozataira köztéri szobor emlékeztessen", másfelől pedig hangsúlyozták annak a fontosságát, "hogy az emlékmű felállításának módja és a megvalósításra szánt idő ne korlátozza a széleskörű eszmecsere lehetőségét, s ne teremtsen alkalmat arra, hogy az emlékmű ügye bármilyen előjelű politikai szándék tárgyává silányuljon, s ezáltal a közös emlékezés lehetetlenné váljon."[8] A kényelmes kandallómelegben a máskülönben igen tisztafejű és tisztalelkű gondolatokra is képes Fabiny püspöknek, aki tisztes távolból szívesen tekint csillogó szemekkel a hitvallók ideáljaira, és mellesleg az ikonográfiában sem járatlan, nem véletlenül sikerült magát az egyházi levélbontó részleg vezetőjévé avatnia, és engedni, hogy nyilatkozatukra rátelepedjen a Prőhle Gergely féle rettenetes szellemiség. (Eltekintve a közleményt hordozó kétlelkűségtől, vajon mely "politikai szándékokra" is gondolhatott Fabiny püspök, amikor válaszlevelüket aláírta?)
Prőhle Gergely - MTI-fotó
Az ilyen, valóban elefántos csörtetésnek persze nagy hagyományai vannak az ún. történelmi keresztények háza táján. Szokásban volt ez például a daliás Horthy-korban is, amikor a regnáló hatalommal – mint most is – a legbensőbb elkötelezettségben élő és különféle egyházi funkciókat betöltő főurak, illetve a velük szilárd érdekszövetségben álló udvari fő- és al-klerikusok rémuralma tette lelki bordélyházakká a keresztény egyházakat. Megjegyzendő: a "történelmi" társfelekezetek adott ügyben tanúsított viselkedése jottányival sem utal tisztességesebb magatartásra. Ők persze, miután a Mazsihisz elnöke meg sem szólította őket, nyilván az ökumenikus "jó" kapcsolataikból adódóan, végül is nyugodtan választhatták a kollektív hallgatásnak – Turulban született élkeresztény miniszterelnökünk[9] érdekeivel is egybevágó – sunyi opcióját. Éppúgy egyébként, mint Lázár János zsidókra támadó gyulai föllépésekor,[10] és amint tenni fognak majd akkor is, amikor esetleg a CÖF-ös új nemzeti front és/vagy egyéb hasonló alakulatok vonulnak a Mazsihisz ellen.
5) A fentebb felvillantott részletek mélyebb összefüggéseit illetően Prőhle Gergely természetesen csak a csereszabatos kurzuspropagandisták egyike. Az őt és őket tájoló motívumokról hosszasan lehetne értekezni. Itt azonban maradjunk meg kizárólag az egyházi emberként is tevékenykedő államtitkárt vezérlő szempontok egyikénél. Annál, hogy az országban működő keresztény egyházak messze túlnyomó többsége,[11] köztük a hitvalló Ordass Lajosra hivatkozással mekegő-makogó evangélikus atyánkfiai is, szisztematikus (pontosabban hitvalláshiányos) érdektelenséget tanúsítanak zsidó testvéreink legszorosabb értelemben vett egzisztenciális kérdései iránt. (Ha másként lenne, Prőhle Gergely írásának egyetlen kötőszava sem jelenhetett volna meg.) Valamivel pontosabban fogalmazva: a magyar hon említett, magukat keresztényként aposztrofáló vallási közösségeinek mentálhigiénéjét a zsidóellenességnek, avagy jobb esetben: a zsidóság iránti óvatos érdektelenségnek olyan szemlélete formálja, amely a Holokauszt óta minden megelőzőnél is nyilvánvalóbban Szentírás- és keresztényellenes. (Nem mellesleg, az említett közösségek már csak a hitvallásosan antiszemita Horthy-kor iránti látványos vagy félszívű szimpátiájuk miatt is kizárólag szociológiai értelemben tekinthetőek kereszténynek.)
Ma már tudjuk: a Holokauszt mint antiüdvtörténeti merénylet a keresztény bizonyságtétel soha korábban nem ismert mértékű elárulása volt, és törvényszerűen vezetett el a keresztény önismeret és hitelesség történelmileg egyedülálló kríziséhez, illetve a keresztény teológiában azóta (kényszerűen) végbement (kétségtelen, csak lassan tudatosuló) kopernikuszi fordulathoz. (Utóbbit illetően hadd idézzük az Auschwitzban térdre boruló II. János Pál pápát, aki a haláltábort a modern kor Golgotájaként aposztrofálta.) A Holokauszt óta tudjuk többek között teljes egyértelműséggel, hogy az evangélium nevében képviselt bárminémű zsidóellenesség és a zsidókkal szembeni közöny, propagáltassanak ezek akár bibliai helyekre hivatkozással is, az Örökkévaló elleni lázadás álcázott formái. Annak a legbensőbb szentírási üzenetnek a megtagadásából származó, gyilkos perspektívákat (is) jegyző konstrukciók, hogy az Ő elsőként és az óta is megbánhatatlanul választott és szeretett népe a zsidóság.
Összegezve: az a "keresztény" közösség, amely szenvtelen érdektelenséggel, vagy éppen a Szentírás üzenetével ellentétes törekvések iránti megosztott lelkű félszegséggel megy el zsidó testvéreink azon gyásza mellett, amelyet ráadásul legelsősorban a keresztény hit- és istentagadás történelmi bűnei okoztak, egészen biztosan illetéktelenül használja a Názáreti Jézusra utaló önmegnevezést.
[1] Szemben egyébként korábbi, megengedőbb nyilatkozataival: http://vs.hu/zsido-szervezetek-lemondanak-200-milliorol-orban-nem-reagal-0217/?utm_source=rss&utm_medium=rss&utm_campaign=zsido-szervezetek-lemondanak-200-milliorol-orban-nem-reagal; http://www.aftenposten.no/nyheter/uriks/Brennhet-Holocaust-debatt-apner-valgkampen-i-Ungarn-7453503.html#.UvOJBfvZ74e
[2] http://infopoly.info/h-2014/2014/02/28/heti-valasz-prohle-gergely-aranyok-es-tevesztesek/
[3] http://www.kormany.hu/hu/kulugyminiszterium/eu-ketoldali-kapcsolatokert-es-kulturalis-diplomaciaert-felelos-helyettes-allamtitkarsag/a-helyettes-allamtitkar
[4] http://hu.wikipedia.org/wiki/Milgram-k%C3%ADs%C3%A9rlet
[5] Lásd pl. Kardos Péter rabbi gondolatait: http://www.delmagyar.hu/vilagvevo/nem_bocsathatunk_meg_a_meggyilkoltak_neveben/2367143/?utm_source=hirkereso&utm_medium=feed&utm_campaign=hirkereso
[6] http://www.nav.gov.hu/nav/szja1_1/tajekoz/kozlemeny_2013_09_12.html
[7] http://nol.hu/belfold/20140226-eleg_volt_az_alattvaloi_ahitatbol?ref=sso; http://www.aftenposten.no/nyheter/uriks/Brennhet-Holocaust-debatt-apner-valgkampen-i-Ungarn-7453503.html#.UvOJBfvZ74e
[8] http://www.mazsihisz.hu/2014/02/08/evangelikus-egyhaz--az-emlekmu-felallitasanak-modja-ne-tegye-lehetetlenne-a-kozos-emlekezest-6803.html
[9] http://orbanviktor.hu/beszed/az_eros_nemzetek_tagjai_osszefognak
[10] http://hvg.hu/itthon/20140225_Lazar_A_Mazsihisz_ultimatuma_megosztja_a
[11] Az ún. történelmi kicsik közül is egyedül a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség szólalt a Holokauszt Emlékév körül támadt vitákban, illetve más, újneoprotestáns felekezetekkel közös nyilatkozatban a Magyar Pünkösdi Egyház. Egyértelmű állásfoglalást fogalmazott emellett az ún. nem történelmi nagy egyház, a Hit Gyülekezete.
Majsai Tamás református lelkész, a Wesley János Lelkészképző Főiskola tanára,
a Teológus és Lelkész Szak dékánja
