Szembenézünk a kővel
- Részletek
- Napi apró
- 2014. március 22. szombat, 06:40
- Huszár Ágnes
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága 2014. március 20-án tanácskozást tartott Tihanyban Közös jövőnk, közös felelősségünk címmel a magyarországi zsidó és keresztény közösségek együttéléséről.
A konferencia alapgondolata a Vatikáni Zsinat 1965-ös Nostra Aetate című nyilatkozatából származik, ez annak idején leszögezte: "nem kívánja a zsidókkal való párbeszédet a Holokauszt tragédiájára leszűkíteni".
Balog Zoltán EMMI-miniszter és református lelkipásztor bevezetője szerint "ott kezdődik a baj, ha vannak, akik elhallgatnak, akik nem akarnak beszélni egymással". Miután sikerült az eredetileg vallási közösségek közelítését célzó programot a "magyarság és a zsidóság" szembeállásává alakítania, hamar megtalálta minden bajnak a gyógyszerét is. Ez pedig a helyes kommunikáció: "őszintén kell beszélnünk egymással, mert magunkban mindenfélét gondolunk a másikról, miközben nem ismerjük jól a másik felet".
Miután árnyalt elemzését elokvens beszédddé formálta, kijelentette még: "ezt a megkerülhetetlen követ mi sem akarjuk megkerülni, hanem szembe akarunk nézni vele".
A megjelent főpapok közül retorikai szempontból Bölcskei Gusztávnak, a MRE zsinatának lelkészi elnökének teljesítménye emelkedik ki. Ő József és testvérei példáját idézte fel az Ószövetségből, hogy "ez még egyszer ne fordulhasson elő". Emlékszünk Józsefre, Jákob fiára, akit a testvérei kútba dobtak. Ő azonban kiszabadult, s miután fényes karriert futott be a fáraó udvarában, visszatért övéi körébe, még gonosz testvéreinek is megbocsátott.
A holokauszt áldozatainak nem volt ilyen szerencséjük.
