Két március 15. Pápán
- Részletek
- Napi apró
- 2014. március 16. vasárnap, 08:22
- Huszár Ágnes
A pápai Református Kollégium egykori tanulója, az Amerikában jelentős karriert befutó operatőr, László András így írt visszaemlékezésében az 1944-es pápai márciusi ünnepségről: „1943/44 kemény tele hirtelen véget ért, átadva a helyet egy szokatlanul enyhe márciusnak. Március 15-én, a nemzeti függetlenség napján, akárcsak az előző években, az egész iskola, annak minden osztálya kivonult az iskola előtti térre, hogy Petőfi Sándor és Jókai Mór – a magyar függetlenség hősei – szobra előtt hallgassák meg a hazafias beszédeket. Én a többi zsidó diákkal együtt most először voltam kizárva az ünnepségből. A járdáról hallgattam, ahogy az osztálytársaim ragyogó arccal és sapkájukon lúdtollal énekelték a magyar Himnuszt.”
László András a következő március 15-ét – csontsoványan és megtörve – Bergen-Belsenben élte meg, családtagjainak zöme pedig sehol. Az idősek, betegek már az auschwitzi vonatút végét sem élték meg, másokat a rámpánál irányítottak a krematórium felé. Édesapja csak pár nappal élte túl a felszabadulást.
Pápa lakosságának több mint egytizede, körülbelül kétezerhatszáz ember vált a holokauszt áldozatává. 2012 nyarán a régóta üresen álló zsinagógában az Elfeledett szomszédok című kiállítás idézte meg emléküket.
2014 márciusában, szintén a Református Kollégium előtti Március 15. téren tartották az ünnepséget. A „hazafias” beszédet ezúttal Pápa díszpolgára, az Országgyűlés elnöke, Kövér László mondta.
Egyetlen szót sem vesztegetett sem a hetven évvel ezelőtt elhurcoltakra, sem elődeikre, akik annak idején létszámuknál sokkal nagyobb mértékben vettek részt a forradalomban és a szabadságharcban. A magyar zsidó polgárok az ország függetlenségéért és saját polgári egyenjogúságukért küzdöttek. A szegedi országgyűlés végül 1849. július 28-án hozott döntést a zsidók polgári és politikai egyenjogúságáról. Ez azonban a szabadságharc elbukása miatt csak a dualizmus korában valósulhatott meg.
Kövér március 15-i beszédében néhány semmitmondó frázist mondott a márciusi ifjakról és a magyar nép leküzdhetetlen szabadságvágyáról, majd hosszan és lebecsülően taglalta a Gyurcsány- és Bajnai-kormány tevékenységét. A beszéd végén pedig felszólította a jelenlevőket, hogy áprilisban, akárcsak legutóbb, „szavazzanak a hazára”.
* László András: Lábjegyzet a történelemhez. (Saját fordításom.) Múlt és Jövő Könyvkiadó. 2011, 143. old.
