Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. november 3.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. november 05. péntek, 02:53
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Hallom a háttérzajokat, már tüntetnek?
Karácsony Gergely: - Igen, készülődik a tüntetés. Most indult el a menet a Batthyány tértől az Alkotmánybíróság épülete elé, én is velük tartok, de igyekszem azért figyelni a kérdéseire.
- És tudósítana bennünket, hogy például körülbelül mennyien vannak?
- Még van körülbelül fél óra, olyan kétszáz-ötszáz főre tippelem. Esik az eső, ami nyilván nem jó hír, de legalább teszteljük az LMP-sek elszántságát ebben az ügyben.
- És a vízhatlanságát. A médiaalkotmányról volna szó, mert tegnap elfogadta a parlament ezt a bizonyos médi alkotmányt, amelyet a záróvitában Ön nagyon szellemesen médiatákolmánynak és alkotmányellenesnek nevezett. Miért?
- Hogy miért neveztem tákolmánynak…
-… Azt még csak értem, de miért alkotmányellenes?
- Hát van néhány olyan alkotmányos elv, aminek nem felel meg ez a törvény, és a magyar alkotmány 64. paragrafusát ugyan egy kicsit már felvizezte a fideszes többség néhány hónappal ezelőtt, amiben voltak olyan klauzulák, amik kifejezetten a médiamonopóliumok elleni proaktív állami fellépés elvét szögezték le, ezeket kivették. De ehhez képest is van néhány pont, ami szerintem sérti a sajtószabadság elvét. És igazából ahhoz, hogy erről beszélni tudjunk, azt is látni kell, hogy mi az az intézményrendszer, amiben ezek az alapelvek megfogalmazódnak. Egy olyan intézményrendszer alakult ki, ami kilenc évre bebetonozott fideszes szakértőkből, politikusokból áll, és ők fognak ítéletet mondani arról, hogy például a médiában mi a kiegyensúlyozott. Ez volt az egyik olyan pont, amiről én azt gondolom, hogy nem felel meg az alkotmány szellemének, és egy 2007-es alkotmánybírósági határozatnak sem. Ugyanis bármennyire furcsának tűnik, valójában a kiegyensúlyozottság elvárása elsősorban a közszolgálati médiumokra, illetve a széles tömegekhez eljutó, főleg az állami országos frekvenciákon, az államilag kiosztott országos frekvenciákon működő rádiókra, televíziókra vonatkozhat. A kisebb hallgatottságú vagy nézettségű televíziókra, rádiókra az Alkotmánybíróság szempontja szerint nem kell hogy vonatkozzon a kiegyensúlyozottság, ami szerintem egy fontos elv. Ugyanis ezek az orgánumok egy speciális célközönséghez szólnak, annak a politikai értékeit, ízléseit, szempontjait szolgálják ki. És ha van egy baseball-ütő a médiatanács kezében, amivel ő mondja meg, hogy mi a kiegyensúlyozottság és mi nem, akkor bizony ez elég rossz szempont. Ezen a jogelven például lehet, hogy a Klubrádiót is be lehetne tiltani, ha például a médiahatóság úgy gondolná, hogy nem eléggé kiegyensúlyozott. Például túl nagy teret ad mondjuk az LMP országgyűlési képviselőinek az egyik műsorában.
- Mindjárt megkérdeznénk a Fidesz országgyűlési képviselőjét is, ha sikerülne. Tényleg, ezt a kiegyensúlyozottságot nem lehet két oldalról szemlélni? Mi meg akarjuk kérdezni, de esetleg nem kapunk választ.
- Végső soron van egy tájékoztatási kötelezettség is ebben a törvényben, tehát lehet azt mondani, hogy bizonyos politikusoknak kötelességük válaszolni a kérdésekre. De ettől még nem fognak válaszolni, ha nem akarnak. És akkor például Ön hiába hívja fel a fideszes politikusokat, akik nem fognak válaszolni. Remélem, azért ebben megváltozik a gyakorlat. De ha mégsem válaszolnak, akkor bizony nyugodtan lehet mondani azt az Ön műsorára, hogy kiegyensúlyozatlan, hiszen nem egyenlő mércével méri a politikai szereplőket. Én azt gondolom, hogy ilyen típusú elvet például lehetne számonkérni a közszolgálati televízióban, ahol mondjuk az Este című háttérműsorban az egy szem Mesterházy Attila egyetlen szereplésén kívül még egyáltalán nem volt ellenzéki politikus. Ezzel szemben Szijjártó Péter akár be is költözhetne a stúdióba, hiszen annyi teret kap arra, hogy kommunikálja a kormány döntéseit. Ott bizony nem érvényesül a kiegyensúlyozottság ide vagy oda. Ezzel szemben más esetekben ezt fel lehet használni esetleg kisebb speciális politikai közösséget kiszolgáló orgánumok megfélemlítésére.
- És mivel a döntés vagy a megítélés joga a teljesen egyoldalú médiatanács kezében van, ezért aztán sok beleszólása a közélet egyéb szereplőinek nincsen.
- Bizony, ezért gondolom azt, hogy ez egy veszélyes irány. Nem akarok nagyon negatív szcenáriókat felfesteni, de ezzel együtt is teljesen egyértelmű, hogy az Alkotmánybíróság egyik határozata kimondta, hogy ez a fajta kiegyensúlyozottság csak a speciális területeken elvárható, máshol egyszerűen a tárgyilagosságot és a méltányosságot kell elvárni. Ez az egyik olyan pont, ami miatt azt gondolom, hogy ez az alkotmányosság próbáját nem fogja kiállni. És meg is tesszük ezt a tesztet, a jövő héten már készítjük az alkotmánybírósági beadványunkat, és a jövő héten be is adjuk. Remélem, hogy nem fogják addigra kivenni az Alkotmánybíróság feladatai vagy lehetőségei közül a médiaügy megítélését.
- Ez részben attól is függ, hogy mennyire eredményesen tiltakoznak ma délután. Mi a másik? Mert azt mondta, ez az egyik pont, ami miatt az Alkotmánybírósághoz fordulnak.
- Van egy másik pont, ami elvileg egy pozitív történet lehetett volna, aztán valahogy ez sem sikerült, ugyanis jelenleg nagyon tisztázatlanok a törvényi feltételei az oknyomozó újságírásnak. És ez a törvény azt az ambíciót fogalmazta meg, hogy valamilyen védettséget ad az oknyomozó újságíróknak. Itt ilyen szempontból nagyon fontos elem az, hogy az újságírókat kötelezheti-e hatóság az informátoraik kiadására. Nyilván informátorok nélkül oknyomozó újságírás nem nagyon lehet. A jelenlegi törvény az eredeti szöveghez képest egyébként egy rosszabb verzióban, a végső szövegben azt mondja, hogy a nemzetbiztonság vagy a közrend védelme érdekében kötelezheti az újságírót a bíróság az informátor kiadására, ami első hallásra talán rendjén valónak tűnik, de ez egy annyira általános megfogalmazás, hogy innentől kezdve ez attól függ, hogy milyen lábbal kel fel az illető, gondolhatja azt, hogy az adott információ a közrendet sérti. Nekünk volt egy javaslatunk, amely megpróbálta konkrét paraméterhez kötni ezt a jogos igényt. Mi azt mondtuk, hogy az öt évnél hosszabb ideig szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények esetében köteles kiadni az újságíró az informátorát. Ezen el kell gondolkodni, hogy öt év legyen vagy három, mindenesetre azt gondolom, nagyon jó lenne, ha lenne valami konkrét megfogalmazott szempont, ami alapján ebben az ügyben el kell járni. Ez az általános megfogalmazás azzal az eredménnyel is járhat a bírói gyakorlatban, hogy tulajdonképpen minden esetben kötelezik az újságírót az informátora kiadására és egy ilyen környezetben nem biztos, hogy sokan akarnak majd információt adni újságíróknak. Márpedig az újságírás egyik legfontosabb feladata az, hogy azokat a dolgokat is megírja, amiket nem szeretnének, ha megírnának.
- Ez az úgynevezett médiaalkotmány, amelyet tegnap fogadtak el, az utolsó volt a médiaszabályozásáról hozott törvények között. És azokkal jó néhány egyéb baja, problémája, kifogása volt az ellenzéknek. De nemcsak az ellenzéknek, hanem különböző nemzetközi médiaszervezeteknek is. Összességükben, ha visszatekint az összes ilyen törvényre, akkor mi az, amit a Fidesz-többség megfogadott a nemzetközi és hazai bírálatokból, illetve mik azok a változatlanul súlyosnak minősíthető korlátozások, amelyeket a média működésére vonatkozóan a kétharmados többség meghozott?
- A médiaalkotmány ügyében nem nagyon látom azt a pontot, ahol meghallgatták volna a szakmai szervezetek véleményét.
- Talán ez a válaszadási kötelezettség a véleménynyilvánítás ügyében, hogy...
- Igen, ott visszakoztak, de ott egy ilyen sajátos tárgyalási stratégiát vélek felfedezni, hogy ha benyújtanak egy törvényjavaslatot, ami egészen meredek dolgokat tartalmaz, majd visszalépnek két lépést és azt mondják, hogy tettünk komoly engedményeket, erre maga Lázár János, a saját fülemmel hallottam, talán éppen az Ön egyik interjújában, azt mondta, hogy hülyeség a válaszadási jognak az ilyen típusú szabályozása. Tehát én azt gondolom, hogy ezt egy percig sem gondolták komolyan. Egyébként arról tudok, hogy informális módon egyeztetett néhány fideszes képviselő szakmai szervezetekkel, például tartalomszolgáltatókkal és ennek megfelelően például az internetes szabályozással kapcsolatosan voltak pozitív változások az eredeti szöveghez képest.
- Tehát hogy a blogokat például ne kelljen regisztrálni és ilyenek.
- Például ott, vagy más ilyen szakkérdésekben, részletkérdésekben, amik nyilván nagyon fontosak a tartalomszolgáltatóknak, voltak pozitív változások az eredeti szöveghez képest. De én azt gondolom, hogy egy ilyen típusú törvényt nem így kellene csinálni, hogy benyújtják egy pénteki napon, majd hétfőn már a bizottságokban tárgyalják és ezután kétségtelenül adtak két hónap haladékot, hiszen végül is az egész nyár ott volt, hogy elemezzük a szöveget. De semmilyen formális kerete nem volt annak, hogy erről társadalmi vita legyen. Én azt gondolom, hogy egy ilyen típusú törvénynél az állítólag készülő új média törvényről széles társadalmi vitát kellene folytatni. Nagy-Britanniában, amihez azt gondolom, sok szempontból jó lenne hasonlítani, főleg demokrácia ügyekben, négy éven keresztül folyt a társadalmi vita a médiatörvényről. Végül nyilván egy olyan törvényt szavaztak meg, ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszett, de volt róla egy széles társadalmi vita, hisz a nyilvánosság témája aztán végképp a nyilvánosságra tartozik. Ilyet én itt is nagyon szeretnék látni. Egyébként még visszatérve erre az alkotmányra, az is egy probléma ezzel a törvénnyel, hogy tulajdonképpen nem világos, hogy mi a túró szükség van rá, hiszen van egy alkotmányunk, amely leszögezi a vélemény- és sajtószabadság alapelveit és lesz egy médiatörvényünk, ami részletesen szabályoz minden részletkérdést. Nem világos nekem az alkotmánynak ez a státusza. De mondjuk olyan sok vizet nem zavar, leszámítva azt a néhány pontot, ahol bizony sérti az alkotmányos elveket.
- Meg aztán az alkotmányunk is átmeneti, és nagyon gyors menetben egy újat is fognak csinálni. Addig pedig szintén nagyon gyors menetben, pénteki benyújtással, ki tudja hány nap alatti elfogadással módosítani lehet ezt az átmeneti alkotmányt is. Úgyhogy hozzászokhattak volna már nem?
- Nem. Én az alkotmányosság ügyében inkább óvatosságra inteném a kormányt, más ügyekben lehetnének határozottabbak. Azt gondolom, hogy az alkotmánynak éppen az az értelme, hogy nem minden héten módosítjuk. Az alkotmánynak az az értelme, hogy valamifajta társadalmi párbeszéd keretében konszenzust alakítunk ki bizonyos olyan kérdésekről, amiket a magyar állampolgárok ennek a politikai közösségnek az alapelveinek tartanak. Az alapelveket nem szoktuk hetente változtatni, nagyon rossz irányba mennek most a dolgok. Úgyhogy azt hiszem, ez a mai LMP-s tüntetés egy picit hozzátesz ahhoz a folyamathoz, amiben a kormány szembesül azzal, hogy igenis vannak a jogállamnak barátai Magyarországon és lehet, hogy többen vannak, mint gondolnák.
