Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. november 2.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2010. november 04. csütörtök, 03:04; Megbeszéljük

4. oldal / 4

Sándor Klára, egykori SZDSZ-es képviselő, nyelvész

Bolgár György: - Orbán Viktor, aki Kínában járt, tegnap Sanghajban azt mondta, hogy nekünk különösen régi kapcsolataink vannak az ázsiaiakkal. Hiszen vannak ázsiai gyökereink, és a Hungária vagy Hungary országnév azt jelenti, hogy hunok földje. Ezt aztán több helyen vitatták, de gondoltam megkérdezek egy nyelvészt, aki ráadásul most már hosszabb ideje magyar őstörténetről szóló írásokat tesz közzé a Galamus.hu-n. Szóval valóban azt jelenti a Hungária, hogy hunok földje?

Sándor Klára: - Én azt gondolom, hogy ez egy csúnya melléfogás volt a szövegírók vagy a miniszterelnök urat felkészítők részéről. Ilyenkor az ember persze kiszolgáltatott, és ha nincs ideje vagy nem is jut eszébe, hogy utána kellene nézni ennek, akkor mellényúlhat.

- Nyilván a miniszterelnöknek nem az a dolga – hacsak nem nagyon kezd el valamiről kételkedni –, hogy ő maga nézzen utána ennek.

- Így van. Tehát azt gondolom, hogy ilyen értelemben minden miniszterelnöknek – az előzőknek is – voltak már félrecsúszott mondatai. Önmagában nem is ez az érdekes. Sokkal érdekesebb az a jelenség, hogy miért mond el ma Magyarországon egy jobboldali vagy konzervatív politikus ilyen mondatot anélkül, hogy kételkedne benne.

- Mert, amit elmondott, az benne van a köztudatban, nem?

- Mert benne van a köztudatban, és mert ha az ember azokat az érdeklődőket sem szeretné elveszíteni, akik mondjuk szívesen hisznek ezekben a mesékben, akkor persze óvatosan fogalmaz. Visszatérve az első kérdésére, a Hungária megnevezés – tehát az országunk idegen nyelvekben használatos neve – nem a hunokkal van kapcsolatban, és nem a hun rokonsággal vagy a hun folytonossággal van kapcsolatban, hanem egy török népnek, az onoguroknak a nevével, és ezt elég régóta tudjuk.

- Ezt honnan tudjuk?

- Onnan tudjuk, hogy nagyon szabályosan le lehet vezetni az onogur népnévből, ahogyan elterjedt a nevünk szláv közvetítéssel egész Európában. Tehát először akkor kaphattuk ezt a nevet, amikor Etelközben élt a magyarság, és a tőlünk északra élő – és a magyar törzsektől elég sokat szenvedő – szláv nyelvű lakosság nevezhetett el így minket. Aztán egy idő után ez elterjedt, és ez lett a magyarok neve. Egy másik érdekesség, hogy ugyanezeknek az onoguroknak, ennek a török törzsnek, elég nagy tömegei érkeztek a Kárpát-medencébe már a késő avar korban, tehát a 7-8. században. És őket is onogurnak hívták, és nekik a külföldi krónikákban, külföldi jegyzékekben ugyanaz volt a nevük, mint nekünk. Tehát őket is az ungarus névvel és ehhez hasonló nevekkel illeték, pontosan úgy, ahogy a magyarokat. Tehát mi azért kaptuk ezt a nevet, mert nagy valószínűséggel ebből a török törzsből elég sokan olvadtak be a magyar törzsszövetségbe. Emellett ugye ott éltünk azon a területen Etelközben, ahol korábban az onogurok birodalma állt. Tehát innen származik ez a név. Most nem akarok bonyolult nyelvészeti és hangtani fejtegetésekbe belemenni – nem is hiszem, hogy a hallgatókat érdekelné –, de röviden ez a története ennek a névnek. Másrészről, amikor Európában megjelentek a magyarok, és pontosan ugyanúgy gyilkoltak, gyújtogattak, zsákmányoltak és ugyanolyan harcmodorral és öltözékekben harcoltak, mint korábban hunok, akkor természetesen kapcsolatba hozták a hunokkal a magyarokat, de ezek már csak a krónikaszerzők voltak. Tehát azt, hogy a hun és a Hungária szó összefügg, az a középkori nyugati krónikákban közhely volt, és többen ismerték ezt a nézetet, de attól ez még nem igaz.

- Ezek szerint az a magyar önazonosságtudat, hogy mi a hunok leszármazottai vagyunk, nem is igazán tőlünk származik, hanem az általunk megtámadott nyugatiaktól és azok krónikásaitól?

- Elsősorban igen. A hun történetet, abban a formájában, amiben mi ismerjük, lényegében egy 13. századi krónikaszerző, Kézai Simon, Kun László király krónikása alkotta meg, és korábbról ennek nincsen nyoma. Annak viszont van – és ez nagyon érdekes –, hogy az Attilától való származás tudata az Árpád-házi királyoknál nagy valószínűséggel már megvolt. És még egy nagyon fontos elem, hogy ugyanakkor a csodaszarvas mondája – tehát, hogy a két testvérpár, Hunor és Magor üldöz egy szarvast és így találnak új hazára – még korábbi. És az nem is csak az Árpád-féle uralkodó családot jellemezte, hogy ebben hittek, hanem minden valószínűség szerint a teljes honfoglaló magyar nép eredettudatában ott volt. Tehát ennek a legendának több rétege van, ezért is nagyon érdekes. És tényleg van olyan legenda, amely már a honfoglaláskor megvolt. És vannak olyan elemek, amelyeket nagyrészt a nyugati krónikákból összeszerkesztve alkotott meg Kézai Simon, de azt sem lehet kizárni, hogy ennek a néphagyományban voltak elemei. Mindenesetre az a hun történet, amit ma olvasunk – akár a Képes Krónikában, akár Thúróczy János Mátyás-kori krónikájában –, az egy 13. századi krónikaíró műve.

- És azok a feltételezések, amelyek mostanában is hallhatók, olvashatók, hogy Attila is valahol itt, a mostani Kárpát-medencében van eltemetve, mennyire alaptalanok?

- Azt, hogy ő hol van eltemetve, mindenki nagyon szeretné tudni, de az biztos, hogy valahol itt, hiszen az ő birodalmának a központja itt volt valahol Szolnok és Szeged között. Természetesen én is nagyon örülnék, ha ez végre kiderülne, de ennek nagyon kicsi a valószínűsége.

- De ebből még semmiképpen sem következne az, hogy a Hungária elnevezés a hun szóból ered, mert ők már nem voltak itt, amikor mi ideértünk.

- Így van. Hiszen 453 után a hun birodalom lényegében azonnal felbomlott. A hun birodalom nagyon összetett, rendkívül komplex birodalom volt, és – amit nagyon kevesen tudnak – nagyon sok germán eredetű törzs csatlakozott hozzájuk, például a gepidák vagy a gótok, hiszen muszáj volt nekik csatlakozniuk, mert leigázták őket, és aztán harcoltak a hunokkal együtt. Amikor Attila meghalt, és a hun birodalom lényegében szétesett, akkor a fiai közül ketten élték túl azt a csatát, amit a három fiú egymás ellen folytatott. A legidősebb halt meg, a másik kettő pedig keletre vonult vissza, lényegében azokra a területekre, ahol egy nomád őshazaszerű valami volt, és ahol a magyarság is élt egy darabig. Bizánc határa mentén volt az Azovi-tenger, amit akkoriban Meotisznak hívtak a görögök, és valahova arra a vidékre vonultak vissza, és ott éltek még egy darabig, de nem nagyon sokáig. Azok a népek viszont, amelyek nem germánok voltak, hanem nomádok – valamilyen török vagy mongol, vagy valamilyen más keleti eredetű nomádok –, azok nyilvánvalóan csatlakoztak a következő hatalomhoz. Ez minden nomád birodalomnál így volt. Tehát nyilvánvalóan csatlakoztak a következő nomád birodalmakhoz, ami ebben az időben, az 5. században, már a törököket jelentette. Az Ön által is említett sorozatban a Galamus.hu-n ezeket már részletesen leírtam, tehát ott esetleg utána lehet nézni, ha valakit érdekel. Tehát a pontuszi steppén, ami a Kaszpi-tengertől nyugatra húzódó, és egészen a Fekete-tenger nyugati partvidékéig tartó területet jelenti, már a törökök voltak az 5. században az urak. Tehát minden valószínűség szerint egy török törzsszövetségnek is tagjává váltak azok, akik korábban a hun szövetségnek voltak a tagjai. Csak az a becsapós mindig a nomád birodalmakban, hogy rendkívül összetettek etnikailag és nyelvileg, de a harcmodoruk, a szokásaik egyformák, és egy birodalmat alkotnak, tehát együtt mennek csatába, és mindig a vezértörzsről nevezik el őket. Tehát amíg a hun voltak a vezértörzs, addig hunoknak hívták őket, de ha ugyanezek a népek csatlakoztak egy török vezértörzs által vezetett törzshöz, akkor más nevet kaptak. És valószínűleg a magyarok is sok ilyen török törzsszövetségben vettek részt. Tehát ebben az értelemben mi találkozhattunk olyan törzsekkel is – sőt, ezek a magyarság részévé is válhattak –, amelyek korábban, valamikor sok száz évvel előtte, a hun szövetségnek is részei voltak. De ez nem jelent sem etnikai, sem nyelvi folytonosságot, ez csak egy politikai folytonosságot jelent.

- De mennyivel szebb dicső hun ősökkel büszkélkedni, mint kapcsolatba kerülni ilyen-olyan törökökkel.

- Azért a törökök sem voltak akármilyenek szerintem.

- Na de nem szeretjük a megszállókat, és rájuk úgy emlékszünk, mint akik százötven évig itt voltak.

- Ez a baj, mert ezek nem ugyanazok a törökök, hanem másik törökök. Egyébként az minden valószínűség szerint tényleg igaz, hogy az utóbbiak a honfoglaló magyar etnikum kialakulásában elég nagy szerepet játszottak.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!