Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. november 2.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. november 04. csütörtök, 03:04
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Egy ügyvéd kollégája feljelentette Önt, és az Ön ügyvédi tevékenységének felfüggesztését kéri, arra hivatkozva, hogy Ön állítólag olyan törvénysértő passzust csatolt a kolontári-devecseri áldozatokkal kötött szerződése végére, amelyet nem lett volna szabad megtennie. Lemondatta őket a szerződés utólagos megtámadásának jogáról. Így van-e ez vagy sem?
Magyar György: - Eddig is tudtam, hogy csúnya vagyok, de most úgy látszik, még feketébb lettem.
- Vannak, akiknek a szemében fekete nyilván, de vannak, akiknek a szemében mégsem az. De védje magát ügyvéd úr.
– Nehezen teszem én ezt, Bolgár úr kérem, mert nem hiszem, hogy ezt a felületet kellene használnunk arra, hogy az ügyvéd kolléga vélekedéséhez én most érdemben bármit is hozzá tegyek. Nem stílusos dolog ez. Amúgy is egy picit disszonáns nekem, hogy ugye változnak az idők, változnak az emberek, eddig nem volt szokásban, hogy egy ügyvéd egy másik ügyvéd és ügyfelei belső jogviszonyát nyilvánosan merje észrevételezni. Úgy látszik, hogy most már erre is fel kell készülnünk, mint sok minden másra.
- Az is lehet, hogy az egyik ügyvéd szeretne ügyfeleket egy másik ügyvédtől, és erre például alkalmas lehet egy másik ügyvéd elleni támadás.
- Azt mondom, hogy vigye, ha szeret ingyen dolgozni, szeret hétszáz ügyféllel egyszerre bajlódni és ráadásul még az idejét is baromságokra fordítani, ahelyett hogy érdemi munkát végezne.
- Akkor nem azt kérem Öntől, hogy védje magát, hanem csak hogy tárja fel nekünk a helyzetet, hogy Ön hogyan, milyen szerződés keretében, mit vállalva és mit elvárva az ügyfelektől képviseli a kolontári és devecseri áldozatokat?
- Szívesen megteszem, mert ez már az érdemi része a dolognak. A kolléga észrevételeivel pedig tényleg nem kívánok foglalkozni és nem akarok itt jópofáskodni a Klubrádió hallgatói előtt, de élő klasszikust azért lehet pontosan idézni: annak idején úgy tanultuk, latinról lefordítva, hogy a sas nem kapkod legyeket. De ami a tevékenység részét illeti, való igaz, hogy nekünk külön megállapodásokat kell kötnünk minden szegény károsult családdal. Azért kell ilyen megállapodást kötnünk, mert az ügyvéd csak megbízás alapján járhat el. Az ügyfelek ezt nagy szeretettel fogadják, most már több mint hétszáz ügyfelünk van, most telefonáltak Devecserből fél ötkor, hogy harmincnyolc ember áll sorba az ottani kárfelvételi irodánál és az irodisták még nem értekeztek oda, mi lesz velük. Hát nem tudom, hogy Léhmann kolléga lemegy-e segíteni, Siófok nincs messze Devecsertől.
- No de mi van egy ilyen megállapodásban? Megbízzák Önt, hogy képviselje az érdekeiket? Gondolom körülbelül ez.
- Így van. Kitöltenek egy ügyvédi meghatalmazást és kitöltünk egy nyolcoldalas adatlapot, amit mi állítottunk össze, majd utána drága pénzért kifejlesztettünk hozzá szoftvert is, hogy ezt fel is tudjuk majd dolgozni. Az adatlapon azt kérjük, hogy szegények mondják el, hogy mijük volt, mijük maradt, ezeknek mik az adatai, mik az értékei, mik a kapcsolódási pontjai. Tehát egyáltalán fel kell vennünk, hogy valójában milyen kár érte őket. Mert hasraütésszerűen nem lehet bírósághoz fordulni. Hasraütésszerűen nem lehet a károkozókkal peren kívül sem tárgyalni. Nekem pontosan tudnom kell, hogy az a hétszáz károsult valójában milyen kárt szenvedett el. Ezért jelentős munka az adatok felvétele.
- Milyen módon fogja őket képviselni? Hétszáz külön ügyfelet fog, vagy a hétszázat összefogja és valamilyen módon egymást erősítve, de mégiscsak együtt kezelik az ügyüket és lép fel a nem is tudom pontosan kivel, nyilván a céggel szemben.
- Persze.
- De talán másokkal szemben is.
- Végzem én ezt a munkát, ha hagyják, és nem azzal töltöm az időmet, hogy ezzel az üggyel foglalkozom. Na, mindegy, vegyük azt az esetet, hogy hagyják, hogy végezzem, mert nem végzi el helyettünk senki, ha egyszer az ügyfelek hozzánk és nem másokhoz ragaszkodtak. Nos, vannak olyan elemek, amiket tudunk közösen és vannak olyan elemek, amiket nem tudunk közösen képviselni. Mert tessék elképzelni egy óriási csatahajót, ami egy kis folyón halad, és nem képes fordulni, mert nagyon nagy a teste. Ezért egy nagy pertársaságot létrehozni taktikai okokból nem szerencsés. Nem lehet vele bánni. Tessék csak belegondolni, ha valaki meghalna közben, ne adj Isten, vagy menet közben kielégítik a követelésének egy részét és akkor leválik erről a pertársaságról, a többiek pedig várják a jogutódok perbe lépését. Szóval nagyon nehézkes. Tehát polgári perekben nem célszerű ebben az ügyszakban őket egy eljárás alá vonni még akkor sem, ha nagy a valószínűsége annak, hogy ugyanabban a jogviszonyban szenvedték el a káraikat, és valószínűsíthetően ugyanazok lesznek a károkozók. Hogy pontosan kik a károkozók, azt ugye meg sem tudjuk ma még mondani, mert a hallgatók sem, az ügyvéd sem, a bíró sem szakember, tehát csak igazságügyi szakértők fogják majd előbb vagy utóbb, valószínűleg inkább utóbb precízen megmondani, hogy a kár miért is következett be.
- És milyen eljárást fognak indítani? Hétszáz polgári jogi eljárást, amelyet Ön ezek szerint külön kell hogy indítson, vagy pedig egy büntetőperben, vagy mindegyikben együtt?
- Na igen, itt akartam folytatni. Vannak a büntetőeljárások is. A büntetőeljárásban is vannak szakértői bizonyítások, ez természetes, amiket a különböző vezetők ellen már a nyomozó hatóság megindított. Ott mi is beléptünk, ott már lehet közös képviselet, mert ott minden sértett képviseletében elő tudtuk terjeszteni azt, hogy szíveskedjen a hatóság zár alá venni azokat a magánvagyonokat, amelyek a bűncselekménnyel érintkezhetnek. És ha lesz bűnösség és megállapítható jogerős büntethetőség, akkor legyen úgymond káralap annak kielégítésére, ha valakit büntetőjogilag elmarasztalnak. Itt van az a példa arra, hogy hol lehet közösen jól fellépni büntető eljárásban sértettként. De vissza a polgárira. Mi indítottunk – és nem Léhmann kolléga, ez valószínűleg fájhat egy-két ponton – egy úgynevezett előzetes bizonyítási eljárást az ajkai bíróságon. Ezt azért tettük, hogy ne kelljen az igazságszolgáltatás lassú menetét végignézni, hanem már idő előtt szakértői csoport mehessen ki a helyszínre és megállapíthassa, hogy mi lehetett a kár oka és kik a károkozók, mik a kárkövetkezmények. Ezt azért csináltuk gyorsítottan, hogy minél előbb rendelkezhessen ideiglenes intézkedéssel a bíróság előzetes bizonyításról, el is rendelték a soronkívüliséget. Ez is folyamatban van.
- Mi van akkor, ha például a polgári perekben más következtetésre jutnak a szakértők, mint mondjuk a büntetőperekben?
- Összevetik őket. A bíró mérlegelhet. A magyar bírósági eljárások mérlegelésen alapszanak. A bizonyítékok szabadok, értékelhetőek. Lesznek büntetőeljárásban beszerzett szakértők, lesznek polgári perekben beszerzett szakértők, lesznek előzetes bizonyításból beszerzett szakértők, aztán majd jönnek a sértettek, mindenki hoz külön szakértőt. Jön az ENSZ, jön a nemzetközi szervezet, jön az EU, jönnek a Mal-szakértők, akiket ugye ők kérnek fel, és akkor majd lesz körülbelül kétszáz darab szakvélemény. Ezeket majd a magyar bíróságok értékelik és mérlegelik. Ezért voltam bátor én a kezdet kezdetén azt nyilatkozni, hogy nem kéne most piros festékkel befesteni egyik károkozót sem, mert nem biztos, hogy ő lesz a károkozó, és nem biztos, hogy egyedül marad. Lehet, hogy károkozók tömegével fogunk szembe találkozni, vagy esetleg lesz vis major elem, nem tudhatjuk. Lehet, hogy lesz felelősség az állam oldalán, hogy ha nem volt kellő a felelősség vagy a vizsgálat, vagy az úgynevezett belső-külső ellenőrzés. Nem tudom, hogy ki a károkozó, de a károsultakat, jelentem Bolgár úrnak, ez nem is érdekli. A károsultakat csak az…
-… Így van. Őket az érdekli, hogy az ő káraikat megtérítsék.
- És mielőbb, nem majd csak tizennyolc év múlva, amikor majd az utolsó szakértő is leteszi a szakvéleményt az asztalra. Ezért játsszuk ezt a kárelőleges programot, ezért kérünk a bíróságtól úgynevezett ideiglenes intézkedéseket, hogy soron kívül fizessenek valamilyen nem vitatott kárt. Ezért ültünk le tárgyalni a Mallal. A jogászokkal semmi baj nem volt, de a katasztrófabiztos úr azt mondta, hogy ő nem fizet. Soha semmit. Nem tudom, hogy akkor őt miért nevezték ki. Határozottan úgy gondolom, hogy szerintem azért nevezték ki és a jogszabályt azért változtatták meg sebtiben, hogy legyen ott valaki, aki arra figyel, hogy a cég vagyona ne repüljön el. Nehogy elússzon, mint az egész vörös ár. Ha ott van és vigyáz a pénzre, annak örülök, de ha nem arra használja fel, hogy a károsultak hozzájussanak a nem vitatható károk megtérítéséhez és a Mal-tulajdonosok fizetni szeretnének, ő pedig azt mondja, hogy nem engedem, az egy rossz érzés. Én ezek után abbahagyom az egyeztetéseket, mert ott mindig meg fogunk rekedni. Olyan érzés ez, ezt mondtam már példaként valamelyik médiában izgalmamban, hogy engem a portás nagy szeretettel befogad egy szállodába, de a szállodaigazgató kitilt. Hát akkor nem megyek be.
- Azt hallottam éppen a múlt héten kormányülés után, hogy ebből a kármentő alapból, amelyet azért hoztak létre, és amelyhez várták a befizetéseket mindenkitől, hogy minél előbb mentesítsék a károk következményei alól az áldozatokat, elkezdték az eddig elvégzett védekezési munkálatok költségeinek kifizetését.
- Igen. Ennek örülni kell, de ez egy másik nyomvonal.
- Igen, csakhogy ez a kármentő alapból kell hogy fedezve legyen?
- Ez nem világom, ha nem tetszik haragudni, ebbe nem nyúlnék bele. Ezt végezze a katasztrófavédelem, végezze az állami felelősséggel felruházott hatóság. Én egy utcai ügyvéd vagyok, akit megtámadnak azért, mert valaki nagyon ráér. Nekem egyébként nagyon rosszul esik ez a dolog, mert hangsúlyozom, hogy szeretnék inkább érdemi munkát végezni. Nekem eszembe se jutna más ügyvéd és ügyfelek belső viszonyával foglalkozni, nehogy azt mondják rám, hogy irigy vagyok.
- Még a végén erre is visszatérünk, de maradjunk ott, hogy a múlt héten a Fővárosi Bíróság egy ideiglenes intézkedéssel tízmillió forint kifizetését rendelte el egy devecseri lakos kártérítésére.
– Azt az embert nem mi képviseltük, hanem a hétszázon kívüli másik kollégám. Ebből is látszik ugye, hogy még dolgoznak mások is az ügyön.
- Igen, igen. De ez azt jelenti, hogy például Ön is célravezetőnek látna egy ilyen megoldást?
- Persze.
- Hogy akár mind a hétszáznak ugyanilyen eljárást szeretne.
- Hogyne. Nekem van egy olyan családom, akiket direkt ilyen precedens formában adtam be, nem szemtelenkedek, de kisebbséghez tartozókat, ahol együtt lakik két feleség, egy jelenlegi hatályos és egy korabeli, kilenc gyermek és a családfő. És úgy, ahogy van, elúszott minden vagyonuk, házuk, amijük csak létezett. Mindannyiuk nevében kérjük a kártérítést és ezt az úgynevezett ideiglenes intézkedést. Azért kérjük, mert ezeknek az embereknek folytatniuk kell az életüket. Sokan vannak, de élniük kell. Következésképpen ugyanilyen beadványaink vannak a Fővárosi Bíróságon folyamatban, és biztos vagyok benne, hogy még ebben a hónapban ugyanilyen hatályú jognyilatkozatok és végzések fognak születni. Ezért is zavar egy picit engem, hogy azt mondja a katasztrófabiztos úr, hogy ő nem fog fizetni. Hát lehet, hogy nem fog fizetni, de a bírósági végrehajtó pedig nem fogja megkérdezni.
- Mert Önök a Mal Zrt.-től kérik ennek a megtérítését?
- Őket jelöltük meg, Bolgár úr kérem. Csak azért kellett megjelöljem a Mal-t ezekben az ügyekben kvázi alperesi pozícióban, mert veszélyes üzemet üzemeltetnek. A veszélyes üzem felelőssége pedig objektív. Nagyon nehéz kimenteni magát, csak akkor tudja kimenteni, ha működésén kívül keletkező kárra tud hivatkozni. Én ezért megjelöltem őket és úgy látszik, a bíróság is őket marasztalta ebben az alap eljárásban.
- Igen. Első menetben ezt el is fogadta ezek szerint.
- De ezt még támadják jobbról-balról, még nem végleges.
- Persze, még van fellebbezés, hogyne.
- De ettől még ideiglenes intézkedés formájában ez végrehajtható, tehát a nyolc nap egy percig nem vicc. A kilencedik naptól indulhat a végrehajtás és a tizedik napon inkasszó.
- Igen. Onnantól kezdve persze érdekes, hogy mi van akkor, ha a katasztrófavédelmi biztos, aki meg van bízva a gyár irányításával, azt fogja mondani, hogy én nem adok pénzt.
- Ne adjon, de visszük.
- Akkor végrehajtást rendelnek el a Mal Zrt. ellen?
- Pontosan. Ezt magyarázom. Nem kell, hogy bólintson, viszik az inkasszót.
- Akkor visszatérve az Ön elleni feljelentéshez, azt mondja, nem szeretne vele foglalkozni. Ha a Budapesti Ügyvédi Kamaránál tettek feljelentést, akkor nyilván fognak egy eljárást lefolytatni. Ott mit fognak vizsgálni?
- Vizsgálódjanak bátran, semmi szabálytalanságot nem látok a szerződéseinkben. Nem volt még időm elmondani, hogy milyen papírokat íratunk alá az ügyfelekkel. Tetszik tudni, aláíratnak egy díjkikötésit is. Az ügyvédek legritkább esetben nem kötnek ki ügyvédi költségeket, mi is kötünk ki ügyvédi költséget, csak határozottan jelentem ki, hogy mi egy fillért sem kértünk senkitől. Mert mi úgy kötünk az ügyfelekkel megállapodást, hogy sikerdíjat kapunk, ami minket csak akkor illet meg, ha ő kártérítést kap és nem az ő költségeiből és kárából vonjuk le, hanem rátesszük a költségeinket a károkozóra. Következésképpen, ha valakinek sikerülne egy hatmilliós követelést érvényesíteni, annak tíz százaléka lenne a mi tiszta sikerdíjunk, akkor 6,6 millióra fogjuk köteleztetni a károkozót és nem 5,4-re.
- Igen. Hiszen az is beletartozik az általa viselendő költségekbe.
- Hogyne. Úgy hívják, hogy költség és perköltség. És a törvény azt mondja, hogy a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem szenvedett volna kárt, minden költségét meg kell téríteni. Én csak akkor tudom igazolni a költségeimet, ha megmutatom a bíróságnak a megállapodásomat az ügyfeleimmel. Ugye?
- Na de ebben nincs benne az, hogy ha az ügyfél lemondja a szerződést, akkor…
-… Az egy külön tészta, arról is beszélhetünk. Tehát ez a sikerdíjra vonatkozott, amit mondtam. Van még egy dolog, ami szintén nem tetszik az én tanult barátomnak, mégpedig az, hogy miért kérünk ötvenezer forintos óradíjat azoktól, akik minket idő előtt elhagynak. Ez a trükközés miatt van, úgy hívjuk, hogy biztonsági klauzula. Ugye Bolgár úr és a hallgatók is értik, hogy ha én mondjuk beviszem a személygépkocsimat egy autószervizbe, és azt mondom, hogy tessék rajta csinálni egy generáljavítást, majd amikor ők még csak a karosszériatisztításnál tartanak, azt mondom, hogy kösz, elég volt ebből, elviszem az autót, akkor biztos, hogy fel fogják a karosszéria tisztítást nekem számítani. Ugye? Csak akkor kell nekünk részköltséget felszámolnunk, ha az ügyfél valakinek, mondjuk Léhmann úrnak a tanácsára megszünteti velünk a megbízást. Itt szeretném bejelenteni, hogy senki nem szüntette meg velünk a megbízást, mindenki ragaszkodik hozzánk, sőt már Budapestre járnak az ügyfelek, mert nem bírják kivárni a devecseri adatfelvételt, és veszprémi kollégákat kértünk segítségre, hogy az ottaniakat próbálják meg kezelni, olyan tömegben jönnek hozzánk. És azt mondják, hogy csak ebben az ügyvédi irodában bíznak. Majd én el fogom őket küldeni Siófokra, ott úgy látszik, majd jobban ellátják az ügyüket. Mert ez a kolléga, nem tudom, hogy tudja-e Bolgár úr, nem akarok szemtelenkedni, de ő megcsinálta azt a jópofaságot, én is olvastam egy interjúban, hogy huszonhárom milliárdra beperelné, feltételes módban a Mal Zrt.-t. Tetszik tudni kinek a megbízásából?
- Nem.
- Senkinek. Egy siófoki ügyvéd huszonhárom milliárd forintra perelné az állam nevében a Mal Zrt.-t, írta szerdai számában a Somogyi Hírlap. Léhmann György elkészítette a vörösiszap katasztrófa kárainak megtérítése érdekében indítandó per keresetlevelét és azt eljuttatta Orbán Viktor miniszterelnöknek, felajánlva ingyenes jogi segítségét.
- Értem.
- Olvasom az MTI-hírt. Olvassak még egy mondatot belőle?
- Mondja.
- Olvasok. Az ügyvéd keresetlevele szerint az államot huszonhárom milliárd forint kár érte. Hangsúlyozom, olyan keresetlevél, amire nem adott senki neki megbízást.
- És ő aztán tudja, hogy huszonhárom milliárd az huszonhárom milliárd.
- Sok szabadideje van. De mindjárt tovább olvasom. Nagyon izgalmas. Erkölcsi értékvesztés címén húszmilliárd forintot, a Marcal-folyón végzett kárelhárítás és a természeti értékcsökkenés miatt további egymilliárdot kér. Kolontár és Devecser kármentesítése miatt további egymilliárdot kér és a kolontári védőgát építése miatt újabb egymilliárdot kér. Ezt javasolja perben követelni a Mal Zrt.-től, természetesen kamatostól. Ebben az összegben nincs benne a lakosság kártalanítása. A Fővárosi Bírósághoz címzett komplett keresetlevelében az ügyvéd azt írja, tekintettel arra, hogy a kár megtérítése a kár bekövetkezésétől esedékes, minden napi késedelem a perindítással az állampolgárok sérelmével jár. Mivel az alperesek magatartásával a bekövetkezett katasztrófa helyreállítására kellett több milliárdot fordítani az adófizetők pénzéből, a költségeket ténylegesen az alperesnek meg kell fizetniük. Olvasható az újságban.
- Hallom egy kicsit felbosszantotta magát.
- Nem, nem, én szórakozom ezen. Legfőképpen azon, hogy nem tudom a munkámat végezni és ilyen hülyeségekkel kell foglalkozni. Én a kamaránál sem szoktam senkit feljelenteni, nehogy valamilyen hamis vád vétségét elkövessem és megbízás nélkül sem szoktam huszonhárom milliárdos keresetet szerkeszteni az állam nevében. Tudja miért?
- No.
- Nehogy kinevessenek.
