Mit akar a kamara?
- Részletek
- Napi apró
- 2014. február 28. péntek, 06:16
- Huszár Ágnes
A kérdésre nagyon könnyű a válasz: pénzt. A vállalkozók februárban megkapják a felszólító levelet illetékes kamarájuktól, hogy március közepéig fizessék be a kamarai hozzájárulást. Akinek elmaradása van, az komoly szankciókra – közadók módjára való behajtásra – számíthat.
Mivel a kamarai tagság kötelező, mindenki fizet. A magamfajta kényszervállalkozót, aki egyetemi oktatóként, szakfordítóként, tudományos közlemények szerzőjeként „számlaképes”, az Ipari és Kereskedelmi Kamarába sorolták be.
Mit tesz értünk a kamara? Erre a kérdésre még könnyebb a válasz: semmit. Nem tudom, hogy akik termelőüzemet, boltot vagy más hasonló vállalkozást működtetnek, kapnak-e érdekeik érvényesítésében segítséget a kamarától. Arról sincs tudomásom, hogy fenntart-e a kamara olyan információs fórumokat, oktatásokat, ahol megkaphatják azokat a jogi, adóügyi stb. ismereteket, amelyeknek birtokában könnyebben boldogulnak a piacon.
Én csak azt tudom, hogy mi, akik saját szellemi kapacitásunkat, időnket, sajátos szaktudásunkat visszük ezeknek a termékeknek az egyre gyengülő piacára, a kamarától semmit sem kapunk. Pedig tudjuk, hogy a kamarák hatásköre nőtt az utóbbi időben. Képviselőik 2012 januárja óta ott ülnek a felsőoktatás minőségbiztosítási szervezetében, a MAB-ban is. Bizonyára fontosabbak ott, mint a tudományok képviselői, akiket kiszorítottak a helyükről. Azt sem nekik rovom fel, miért is tenném, hogy az átalakításra hivatkozva az ENQA megszüntette a MAB teljes jogú tagságát. De ha már az illetékes kamara képviselői benne vannak a felsőoktatás jövőjéért felelős grémiumban, talán megkérdezhetnék a tagjaik közé kényszerrel besorozott egyetemi oktatókat, tudományos kutatókat, hogy mit gondolnak az egyes szakkérdésekről. Nem kérdeznek meg bennünket. Ők tudják jobban, tiszta sor.
A Budapesti Ipari és Kereskedelmi Kamara elnökét Szatmáry Kristófnak hívják. Szívesen fényképezteti magát kedvesen mosolyogva az idegenvezetők világnapján és hasonló médiabarát rendezvényeken. Mivel ő a kormány gazdaságszabályozásért felelős államtitkára is, nyilván hatékonyan tudja a kamarai tagságot képviselni – de kikkel szemben is? A törvényhozó vagy a végrehajtó hatalom képviselőivel szemben? Nincsen abban valami ellentmondás, netán összeférhetetlenség, hogy Szatmáry államtitkár egy személyben képviseli mindkét oldalt?
Az ipari és kereskedelmi tevékenységet folytatók nevében nem nyilatkozhatom, de a hozzám hasonló szellemi kényszervállalkozó nevében bármikor kész vagyok tanúsítani, hogy az államtitkár úr a mi érdekeinket soha semmiben nem képviselte. Vállalkozói tudásunkat sem bővítette és egyáltalán: róla és szervezetéről évenként egyszer hallunk, amikor megtudjuk, hogy milyen büntetésre számíthatunk, ha nem fizetünk. Miért is kell fizetnünk egyébként?
