Díszbokréta a kalpagon...
- Részletek
- 2014. február 20. csütörtök, 04:46
- Hegyi Ildikó
Nem árulok el azzal nagy titkot, hogy Magyarország már majdnem hivatalosan is két részre szakadt, bal- és jobboldalra. A baloldali értékrend hivatalosan a szegényeket istápoló, számukra is politikát csináló, keletbarát (ezen itt elsősorban a hajdani Szovjetunió és ennek utódállamai értendők), a tőkésekkel szembeforduló, az oligarchák hatalmát letörni igyekvő politizálást jelenti. Hatékony képviselői a kisebbségi csoportoknak, amelyek lehetnek etnikai (cigány/roma, örmény, zsidó) vagy más csoportok, úgymint vallási kisközösségek, sérült emberek, melegek stb. Oroszbarát, nosztalgiázik a hajdani szocialista rendszerek módszerein és elmúlásán, amelyet tévesen neveznek kommunistának, hisz az általunk is ismert rendszerek saját magukat „szocialistának” nevezték. Mára a „kommunista” szó mind hazánkban, mind Európa más területein szitokszóvá vált. Ifjúsági kommunista csoportokat senki nem alapítana, az újnáci közösségek ellenben gomba módra szaporodnak szerte a világban, nemcsak Európában, az Egyesült Államokban és Dél-Amerikában is!
Elgondolkodtam azon, hogy a szövetségesek a második világháború befejeztével a náci ideológiát nem tudták megsemmisíteni, csak fizikailag a német hadsereget meg annak néhány prominens képviselőjét. A hajdani vezetők egy része elmenekült Dél-Amerikába, és ott (is) újra elhintette a fajvédő eszméit. Ma a fiatalság körében senki nem akar kommunista lenni, inkább náci. Ez ma „sikk”. Óriási veszély, nem lebecsülendő! A náci eszme virul; a Magyar Hajnal nevű párt honlapján olvasható, hogy a tagjaik családfája nyilvános!
A klasszikus „jobboldal” jellemzője, amit erről hallani lehet az egyetemi előadásokon, hogy erőteljesen orientálódik a nyugat felé, a tőkés oligarchák megtelepedését, berendezkedését segítő csoportosulások összefogása, segítése jellemzi. Mindenekelőtt kommunista-ellenesség, Amerika-barát politika, a nagytőke szabad áramoltatása jellemzi.
Ha szétnézünk az acsarkodó magyar politikai palettán, mit látunk? A jobboldal a populizmusát átadta a baloldalnak, a jobboldali Amerika-barát politika eddigi képviselői elnyomó ázsiai rendszerek felé orientálódnak (máig sem felejtjük a Tienanmen-téren agyonlőtt fiatal egyetemistákat, ahol a napokban vígan lengedezett a magyar zászló Orbán Viktor tiszteletére). Azt gondolnánk, ennél már nincs lejjebb, de mégis van: most már elfelejtjük a magyar asszonyok-lányok meggyalázóit, a szovjet-vörös katonákat? Annyira felejtjük, hogy már jó az atomenergia is, amelyet megalázó körülmények között megkötött szerződés alapján vettünk fel, nehogy Nyugatról kelljen áramot vásárolnunk? Jó azoknak a pénze, akiket 1989 után boldog örömmel tessékeltünk ki az országból?
Mintha a jobboldal és a baloldal helyet cserélt volna itt nálunk a mi kis magyar valóságunkban, talán újra kellene definiálnia magát. Bizonyos elemkészletet megtartottak maguknak, de a lényeg helyet cserélt: ma a szegények sorsa láthatóan nem érdekli a jobboldal prominens képviselőit, azt a hamis nézetet vallják, amit már a Kádár-korszakban is hallani lehetett: ha szegény vagy, te magad vagy az oka, az állam mindent megtett érted, vess magadra ettől kezdve! Lásd az elhíresült Lázár-elszólás, mindenki annyit ér, amennyit fel tudott halmozni.
A Kádár-korszakban egyszerűen szégyen volt szegénynek lenni, mert volt munka, volt lehetősége az egyedülálló nőknek, akik kisgyermeket neveltek, és azt tartották, aki szegény, azért van, mert lusta dolgozni vagy alkoholista. A jelenleg regnáló kormány ugyanezt teszi, azzal a pikantériával, hogy a valóságban a rendszert kritikai véleménnyel illető, gondolkodó értelmiségiek, művészek stb. ugyanúgy a rendszer áldozatai, mint korábban a lustának kikiáltott vagy alkoholistának címkézett emberek. A polgár mostanság egyszer érdekes négyévente, de akkor legalább igen: amikor szavazni megy. Ma már világossá vált: egy szűk társadalmi réteg, amelyet a rendszer iránti feltétlen lojalitás jellemez, viszonylag jól él, az állami gondolkodás nem éri el azokat a nyomorgó rétegeket, amelyek önerőből mára már bizonyosan nem tudnak megkapaszkodni. Hathatós intézkedések és erőteljes civil segítség nélkül a jelenlegi hajléktalanok ezrei, a vidéken élő cigányság és a mára már életkedvét és a rendszerbe vetett bizalmát vesztő tömegek újraintegrálása nem lehetséges, csak komoly társadalmi összefogással. Ehhez a szegényeket észrevevő, és nem ellenségként kezelő egyházak munkájára, valamint hatékony civil kezdeményezésekre lenne szükség.
Egyik barátom azt írta ma nekem Kanadából, hogy a klasszikus jobboldali értékeket leginkább a KDNP reprezentálhatná, de ez a párt mára csak egy díszes bokréta a Fidesz kalapjára tűzve. Ez azért szomorú, mert a regnáló kétharmad a választópolgároknak nem csupán politikai felelősséggel, hanem erkölcsi kötelezettséggel is tartozik. Én egyszerű állampolgárként, szavazóként tehetek azért, hogy ebben az országban jobban menjenek a közügyek és élhetőbb, emberibb, toleránsabb, szolidárisabb országban élhessünk. Közösen, egy hazában, ahol a munkát kereső ember talál munkát, és nem kígyóznak a sorok az alapélelemért a Teleki-téren meg a Blaha Lujza téren. Elszorul a szívem emiatt. Politikus Uraimék, változtassatok, váltsatok!
