Economist-blog: az orosz megállapodás és az Orbán ítélőképességével kapcsolatos aggályok
- Részletek
- Szemle
- 2014. február 12. szerda, 06:13
- (hj)
A The Economist Energiazavar-gyalázat címmel közölt írást Eastern approaches című blogjában, E. L. szignóval.
Normális időkben címlapsztori lett volna, hogy Magyarország Oroszországnak ad szerződést egy nukleáris erőműre. Ám az ukrajnai káosz háttere előtt nem kapta meg a kellő figyelmet (bár mi írtunk róla a múlt hónapban a 2014 áprilisában esedékes parlamenti választásokkal kapcsolatos nyitó cikkünkben.)
A Jamestown Alapítvány Washingtonban sasszemekkel figyeli az orosz befolyást a közép-kelet-európai régióban, és veterán energia-megfigyelője, Vladimir Socor (eláruljuk: e blog átmeneti szerkesztőjének barátja) összefoglalta a történetet az alapítvány Eurasia Daily Monitor című kiadványában.
Azt írta: Magyarország kormánya „az orosz-magyar nukleáris megállapodást közvetlenül a február 6-i [parlamenti] szavazás előtt sietve, csupán felszínes vitával átvitte az illetékes bizottságokon. A baloldali-liberális ellenzék csupán jelképes, bár hangos ellenállás tanúsított. Az ellenzék, amelyet részben a korábbi szocialista liberális kormány (2002–209) politikusai vezetnek, elmulasztotta az esélyt, hogy komolyan megvitassák a megállapodást a parlamentben, de a már folyamatban lévő választási kampányban erősen bírálja.
Ez nagy változást jelez, legalábbis a felszínen. Orbán Viktor miniszterelnök meg szokta bélyegezni Magyarország Nyugat-barát táborát, és támadni szokta a régi urbánus ex-kommunista elitet az Oroszországhoz kötődő történelmi kapcsolatai miatt. Orbán azonban súlyosan csalódott a Nyugatban. Magyarország türelmetlennek, elszigeteltnek és bizonyos értelemben elárultnak érzi magát. A mostanra kimúlt Nabucco vezeték nagy támogatója volt. Most nemigen van más választása, mint hogy beszálljon Oroszország rivális projektjébe, a Déli Áramlatba. Orbán úgy ítéli meg, hogy az Európai Uniónak az energia kérdéseiben szorosabb kapcsolatot kellene fenntartania Oroszországgal (ami implicite azt jelentené, hogy az EU Bizottsága feladja a Gazprommal szembeni, a bizalmat erősen rongáló megközelítését). Magyarország tagadta, hogy a nukleáris megállapodás ellenértéke az olcsó gáz lenne, de nem lenne meglepő egy jobb gázárról szóló megállapodás.
Socor szerint valójában hosszú ideje megvan a pártokon átívelő konszenzus, hogy a paksi atomerőmű modernizálására Oroszország lenne a legjobb választás. A nyugati érdeklődés minimális volt, és az erőmű jelenlegi technológiája szovjet.
Az igazi kérdés az, hogy Budapest kelet felé fordulása mennyivel megy túl az energián. Orbán és Vlagyimir Putyin orosz elnök tárgyalt az orosz külkereskedelmi bank (Vnyestorgbank) tulajdonában lévő, gyengélkedő Dunaferr acélgyár megmentéséről is. A választások előtti időszakban, amelyben Magyarország van, az ilyen megállapodásoknak talán van politikai értelme. De nemigen fogják elősegíteni, hogy csillapodjanak a Kreml régióbeli szándékaival – és Orbán ítélőképességével – kapcsolatos aggályok.
