Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. október 27.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. október 29. péntek, 05:28
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Ez utóbbit csak azért említem, mert a hvg.hu-n megjelent cikkében ön is ezt teszi, ráadásul valamiféle utolsó nyomatékos poénként. A cikk természetesen nem a saját múltjáról szól, hanem Orbán Viktor október 23-i beszédéről, és egyike azoknak az írásoknak, amelyek az elmúlt napokban ezzel kapcsolatban is, de főleg az alkotmánybírósági ügy óta a jobboldali sajtóban mindenképpen erőteljes kritikai felhanggal jelentek meg a kormánnyal vagy akár Orbán Viktorral szemben. Ön azt kifogásolta ebben a cikkében, hogy a miniszterelnök hatásos beszéde nem áll össze, és nem igaz, mert 1956 nem 2010-ben ért véget, nem akkor szerezte vissza a szabadságát és önrendelkezését a magyar nép. Ezt sokan mások is, mondjuk bal vagy liberális oldalról nyilván már zsigerből is tudják, hogy nem így van, de vajon a miniszterelnök miért gondolta ön szerint, hogy ez a saját közönségének, a jobboldalnak vagy a saját szavazóinak elfogadható és igaznak látszik majd?
Elek István: - Nehéz ez a kérdés. Előbb azt a kérdést kéne feltenni, hogy miért gondolta a választási győzelem pillanatában, hogy ezt az egész győzelmet egy fülkében elért forradalmi győzelmeként kell beállítani. Ugyanerről a gondolatról van itt is szó, csak bizonyos értelemben még furcsább képeket hoz elő.
- De nagyon jó, hogy felteszi saját magának ezt a kérdést, akkor menjünk vissza idáig. Valóban akkor is sokaknak feltűnt, hogy miért kell ezt forradalomnak nevezni. Emlékszem még Navracsics Tibor is magyarázta egy tévéinterjúban, hogy ezek ilyen politikai jelszavak, ha tetszik, nem tudom, hogy pontosan ezt a kifejezést használta-e, nem kell azért mindent szó szerint érteni. De úgy látszik, hogy kell, és Orbán tudatosan és visszatérően használja a kifejezést és most megteremtette a kapcsolatot '56 októberi forradalmától 2010 forradalmáig. Szóval miért?
- Ugye mindenképp van egy logikai összefüggés. A választási győzelem óta megtett lépéseikből világos, hogy valóban radikálisan át akarják alakítani az alkotmányos berendezkedést is, ellentétben azzal, hogy Orbán Viktor még nem sokkal a választás előtt is kinyilvánította, hogy nem, nem készülnek lényeges változtatásra az alkotmányos rendszerrel kapcsolatban. Ennek a szándéknak, ennek az akaratnak az ideológiai alátámasztására szolgál nyilvánvalóan ennek a forradalmi képnek az erősítése, ismételgetése, mert ha forradalom van, akkor voltaképpen akik felhatalmazták a hatalmon lévőket, nyilván arra is felhatalmazták, hogy mindent felforgassanak.
- De ön közelről ismerte Orbán Viktort. Ő forradalmi alkat, szóval belőle, a természetéből fakadóan jön ez a forradalmi viselkedés, hogy inkább forradalmár akart lenni, mint átlagos polgári demokrata?
- Korábban nem használtam volna ezt a kifejezést vele kapcsolatban. Azt persze lehetett használni, hogy nagyon erős, határozott elképzelése van arról, hogy az ideális változásokhoz minél nagyobb hatalmat kell egy kézbe összpontosítani és minél centralizáltabbnak kell lenni ennek a hatalomnak. Az akaratra, az akaraterejére nagyon sokat bízott korábban is.
- De akaraterő működhet demokráciában is, demokratikus keretek között is.
- Ezzel akartam folytatni, hogy én akkor azt gondoltam, hogy ha ez az akarat alkotmányos, szabadelvű demokrácia keretei között fejti ki hatását, és a választópolgárok azért adnak nagy felhatalmazást, mert látják, hogy mire kéri a felhatalmazást, akkor a dolog rendben van, mert a nagy felhatalmazással is nyilván a nagy problémák megoldásához fog hozzá - de alkotmányos keretek között - amelyek kétségtelen, hogy most 20 évvel a rendszerváltozás indítása után evidens módon hatalmas tömegeket foglalkoztatnak. Szélsőségek, egyenlőtlenségek, szegénység, szegregáció, a hazai kis- és középvállalkozások nehéz helyzete, népességfogyás, kevés munkában foglalkoztatott ember, a nyugdíjrendszer problémái, stb…
- Komoly átalakításra van szüksége az országnak, és ehhez biztos kell akaraterő is, és meggyőzési képesség is, hogy nehéz dolgokba vágunk bele, de ehhez kell a támogatás, higgyétek el nekem, hogy én jó irányba viszem az országot. Ez mind demokratikus keretek között véghez vihető, és Orbánban meg is van az erő, hogy ezt megcsinálja. Mégsem ehhez folyamodik, hanem mintha a demokratikus keretek szisztematikus átlépéséhez és ráadásul ennek forradalmi alátámasztásához folyamodna.
- Itt valóban van egy nagyon nagy probléma, hogy úgy tűnik mintha az új rendszer alapítását úgy képzelné, hogy ennek minden részletét a kétharmados többséggel el lehet gondolni és kivitelezni. Márpedig nyilvánvaló, hogy egy tartós konszolidált rendszert létrehozni nem lehet, csak akkor, ha a mindenkori kisebbségben lévők, az ellenzék is azt gondolják majd erről a rendszerről, hogy elfogadható a számukra, illetve a most épp kormányon lévők is azt gondolják róla, hogy ha netán ellenzékbe kerülnének, akkor számukra is életlehetőséget, normális plurális demokráciában versenylehetőséget fog biztosítani. A most a kiépülő rendszer sajnos nem engedi meg ezt a feltételezést. Az ellenzék ezek után a lépések után joggal gondolhatja, hogy egy olyan rendszer készül, amely folyamatosan szűkíti az életlehetőségeit, a központi hatalom ellenőrzésének a lehetőségeit, az ellenzéki pártok lehetőségeit és az egyszerű állampolgárokét, civilekét is. És ha egy kormányon lévő politikus ma logikusan átgondolja, hogy mit viteleznek ki, csak az gondolhatja, hogy ha netán mégis előfordulna, hogy valamikor majd ellenzékbe kerülnek, akkor nagyon rossz helyzetben lesznek.
- Megint csak erre tudok hivatkozni, hogy Ön nyilvánvalóan személyesen is közelebbről ismeri a Fidesz meghatározó, akár e pillanatban második vonalban lévő politikusait, sokkal jobban, mint én, akinek néha alkalma van egyikkel, másikkal interjút készíteni. Mi a véleménye ismerve őket, ez számukra is meglepetés? Szóval ők forradalomra készültek, amikor választásra készültek, vagy amikor az ellenzékből az MSZP-t és kormányát bírálták, vagy pedig ez őket is meglepetésként éri, függetlenül attól, hogy a politikus győzelemre törekszik és kormányon, hatalmon is akar maradni? Demokratikus keretek között gondolták el a létüket és működésüket, vagy azt mondják, hogy nem baj, ha egyszer megvan ez a felhatalmazás, éljünk vele akár beláthatatlan évtizedekig. Ön szerint mi az ő elgondolásuk arról, hogy a hatalmat hogyan kell gyakorolni?
- Valószínűleg különféleképpen gondolkodnak erről azok, akik egyszerű képviselőként vagy netán csak egyszerű értelmiségi támogatóként, vagy választóként ott vannak mögöttük, és azok, akik a dolgokat vezénylik. Épp tegnap láttam egy tévéinterjúban Harrach Pétert, a KDNP frakcióvezetőjét, és én az arcán zavart láttam, amikor szembesítették azzal, hogy ezután a döntés után a Fidesz frakcióvezetője változatlan benyújtást helyezett kilátásba. Mármint, hogy a törvénytervezet ismételt benyújtását és az Alkotmánybíróságról szóló törvény meg az alkotmány módosítását annak érdekében, hogy ugyanaz a törvénytervezet még egyszer ne essen áldozatául az Alkotmánybíróságnak. Láttam az arcán a zavart, hogy ez neki is sok. Ki is derült, hogy ennek az ügynek az egyeztetésébe sem vonták be őket. Tehát valószínű, hogy sok egyszerű fideszes képviselő is sokallja ezt egy kicsit, illetve nem gondolja azt, hogy ebből haszon fog származni hosszú távon. De hát sok olyan lépést megtesznek politikusok, politikai közösségek, amelyekről korábban nem gondolták, hogy sor kerülhet rá. Aztán fokozatosan belecsúsznak, elfogadhatóvá lesz a körülmények szorításában vagy a körülmények változása következtében.
- Ön például el tudta képzelni a két nappal ezelőtti cikk írása közben, ugye az '56-os beszédről írt, hogy egy nappal később a Fidesz úgy dönt, ahogy, és inkább az Alkotmánybíróságot korlátozza és az alkotmányt módosítja, nehogy vissza kelljen lépnie ebben a tulajdonképpen másodlagos fontosságú ügyben, mint ez a 98 százalékos különadó?
- Őszintén szólva nem gondoltam erre.
- De hát minden héten történnek váratlan lépések, nem?
- Ma éppen megírtam a hvg.hu-nak erről is a véleményem, és ebből kiderül, hogy nem gondoltam, illetve mondtam az előbb, hogy nem gondoltam a választás előtt sem, hogy ilyen módon fogják a kétharmados többséget felhasználni. Ezért is volt logikus tőlem, hogy az egyik szavazatomat még most is a Fideszre adtam 2010-ben. Az LMP-re szavaztam listán egyébként, de a körzetben nem indult LMP-s képviselő, és mindenképpen kormányváltást akartam, mert rossz véleményem volt nagyon az elmúlt nyolc évről. Ezért egyik szavazatom az övéké volt. Ezért most, amikor bírálom őket, még ezzel a felhajtóerővel is mondom, amit mondok, hogy én ...
-… Hogy ön nem erre szavazott.
- Benne vagyok abban a kétharmadban, és bizony nem erre szavaztam.
- Meddig mehetnek el vagy meddig fognak elmenni a feltételezései, benyomásai, érzései szerint?
- Azt gondolom, ez jórészt attól függ, hogy milyen társadalmi erőt, ellenállást tapasztalnak magukkal szemben. A politikus egyébként is az erőt érti, az erő szavát. Jó lenne, ha szelídebb szavakat is megértene, és sok fölösleges, meddő küzdelmet köszönhetünk annak, hogy a nagy politikai erők kölcsönösen csak az erő szavát értették az elmúlt 20 évben. Úgy látszik, hogy ez most is így van.
