FT-blog–Scheppele: a magyar kormány támadásai a jog ellen – és a gazdaság
- Részletek
- Szemle
- 2014. február 06. csütörtök, 06:10
- (hj)
A Financial Times című brit lap blogrovatában, a beyondbricsben a Princeton egyetem alkotmányjogász professzora, Kim Lane Scheppele cikkét közölte: Magyarország támadásai a jogállam ellen – miért fontosak ezek az üzleti élet szempontjából.
Magyarország egykor a posztkommunista átalakulás korán érő gyermeke volt, amelynek a politikai és jogi intézményei sok dicséretet kaptak. Ám amióta Orbán Viktor miniszterelnök Fidesz-kormánya 2010-ben kétharmados parlamenti többséggel hatalomra jutott, Magyarország törvényhozási őrjöngésben van, amely összezavarja a jogrendet és „szabályozási bizonytalanságot” idéz elő „bőséges és instabil új szabályozásokkal” – ahogyan az OECD finoman megfogalmazta.
Mint azt ugyancsak az OECD egy minapi jelentésben írta, „széles körben úgy ítélik meg, hogy a hatalmi ágak megosztásán és az igazságszolgáltatás függetlenségén nyugvó, stabil és hatékony jogi keretek elősegítik a növekedést”. Ám „Magyarországon a politikai és a jogi intézmények észlelt minősége és hatékonysága gyenge”.
Magyarország jogrendszerét az elmúlt négy évben átalakították egy új alkotmánnyal, öt alkotmánymódosítással és több mint 800 új törvénnyel. Fejre állítottak egy stabil és funkcionális jogrendszert, amely biztonságosan kapcsolódott az európai joghoz, és ezzel aláásták a jogbiztonság garanciáit és a jogok védelmét.
Az állampolgárok védtelenek az új jogrend hézagaival és csapdáival szemben, és így vannak ezzel a gazdasági társaságok is, talán még az egyéneknél is nagyobb mértékben. Talán a bírák a legsérülékenyebbek mindenki közül, mert az igazságszolgáltatást átalakították, hogy sokkal fenyegetőbbé tegyék a politikai nyomást.
A gyors jogi változásokat és a független igazságszolgáltatás elleni támadást olyan kormány vitte véghez, amelyben a miniszterelnök és legtöbb kulcsfontosságú tanácsadója jogász. Ezért aztán nem meglepő, hogy a kormány először törvényben vázolta fel, mit tervez tenni a gyakorlatban, ahogy az sem, hogy különösen odafigyelt arra, az Alkotmánybíróság és az egyszerű bíróságok felett politikai ellenőrzést biztosítson magának, afelett a két intézmény felett, amely megakadályozhatta volna a véghezvitt gyors jogi változásokat.
2010 előtt Magyarországon egykamarás parlamenti rendszer volt, amelyben az Alkotmánybíróság szolgált a parlamenti többség hatalmának elsődleges ellenőrzésére. 2010 után az Alkotmánybíróságot gúzsba kötötték és meggyengítették, úgy, hogy már nem tudja teljesíteni funkcióját.
A Fidesz-kormány megváltoztatta az alkotmánybírák megválasztásának rendszerét, úgy, hogy arra a parlamenti kisebbségnek semmiféle befolyása nincs.
A kormány aztán bővítette az Alkotmánybíróság bíráinak létszámát is, úgy, hogy tavaly áprilisra a Fidesz a testület 15 bírája közül nyolcat már egyoldalúan nevezett ki.
Az eredmény? Amióta a Fidesz megszerezte a biztos többséget, az Alkotmánybíróság nem hozott olyan döntést, amely komoly kihívást jelentett volna a kormánnyal számára. Aztán a kormány eltörölte a kötelező nyugdíjkorhatárt az alkotmánybírák számára, és ezzel még inkább megerősítette ellenőrzését a testület felett.
A támadások ellenére az Alkotmánybíróság megpróbált szembeszegülni a kormánnyal, és alkotmánysértőnek talált egy sor új törvényt. A testület egyebek között alkotmánysértőnek találta a visszamenőleges hatállyal bevezetett 98 százalékos adót, a hajléktalanok kriminalizálását, a közpénzből ösztöndíjban részesülő egyetemistákra kiszabott több korlátozó intézkedést, a család túlságosan szűk meghatározását, a csoportot érő becsületsértés kriminalizálását és azt a követelményt, hogy a parlamentnek kell jóváhagynia minden egyes egyház adómentes státusát.
A kormány azonban bosszúból odacsapott. Válaszként a 98 százalékos adóról szóló döntésre, tartósan korlátozta az Alkotmánybíróság felhatalmazását, megakadályozandó, hogy a testület a továbbiakban is vizsgálhassa az adókkal és a költségvetéssel összefüggő jogszabályokat mindaddig, amíg az államadósság a GDP 50 százaléka felett van.
Az Alkotmánybíróság most nem tud mit tenni, ha az adózással vagy a költségvetéssel összefüggő törvények sértik a magántulajdonhoz való jogot, az egyenlő bánásmódot, a visszamenőleges hatály tilalmát vagy a tisztességes igazságszolgáltatási eljáráshoz való jogot. Az új alkotmány negyedik módosítása, amelyet 2013 áprilisában fogadtak el, beemelt az alkotmányba számos olyan törvényt, amelyet az Alkotmánybíróság semmisnek minősített, megsemmisítette a testület 1990 és 2011 között hozott összes döntését és megtiltotta, hogy az Alkotmánybíróság tartalmi szempontból vizsgálja az alkotmánymódosításokat.
Orbán kormánya azzal, hogy megsemmisített több mint húsz évi esetjogot, és arra használta fel az alkotmányt, hogy az alkotmánysértő törvényeket kivonja a bíróságok hatásköréből, olyan helyzetet teremtett, amelyben a politika uralkodik a jog felett.
Az egyszerű bíróságok sem jártak sokkal jobban. A kormány először 70 évről 62 évre szállította le a bírák kötelező nyugdíjkorhatárát – amivel eltávolította a legmagasabb beosztásokban lévő bírák 10 százalékát –, és aránytalan mértékben szabadított fel pozíciókat a legfelső bíróságon és az alsóbb bíróságok vezetésében. Noha mind az Alkotmánybíróság, mind az Európai Bíróság törvényellenesnek találta az intézkedést, a nyugdíjba küldött bírók közül csak nagyon kevesen tértek vissza a munkahelyükre.
Ehelyett a kormány új rendszert alakított ki az üresen álló tisztségek betöltésére. Egy új hatóság – az Országos Bírósági Hivatal – Fidesz választotta elnökének jut az a jogosítvány, hogy új bírákat vegyen fel, illetve hogy előléptessen, lefokozzon, áthelyezzen vagy fegyelmiben részesítsen a rendszerben bármely bírót. És az elnök hatalmát csupán nagyon kevés fék korlátozza.
A Jog a Demokráciáért Európai Bizottság (a Velencei Bizottság) élesen bírálta ezt az új rendszert, és állította, hogy ilyen nagy hatalmat nem szabad egyetlen, nem igazságszolgáltatási kézben hagyni. Válaszul a kormány bevezetett néhány apróbb, csak kozmetikai változtatást, miközben több száz új bírót nevezett ki, közülük aránytalanul sokat a rendszer csúcsain.
Ma a kormány hangosan kifejezésre juttatja nemtetszését, ahányszor a bíróságok az óhajaival ütköző módon ítélkeznek. Legutóbb egész sor ügyben vitatták a kormány javaslatát arra, hogy a devizahitelek adósainak tegyék lehetővé a hitelek visszafizetését rendkívül kedvező árfolyamon úgy, hogy a különbözetet a külföldi tulajdonban lévő bankok nyeljék le.
Miközben ezek a devizahiteles jelzálogügyek zajlottak az igazságszolgáltatásban, a bíróságok eltérő ítéleteket hoztak. Egyes döntések szembeszálltak a kormánnyal, és azt mondták, hogy a szerződéseket nem szabad megváltoztatni, más ítéletek megengedték a módosításokat. Minden egyes olyan ítélet után, amely nem tetszett a kormánynak, a Fidesz tisztségviselői harsogva tiltakoztak. Decemberben a legfelső bíróság hozott egy ítéletet, amely kötelező az alsóbb bíróságokra is, és amely fenntartotta a szerződéseket, miközben néhány bonyolultabb kérdést továbbított az Európai Bíróságnak. Azóta a kormány megtámadta a legfelső bíróságot azzal, hogy az „a bankok pártját fogta”, és nyíltan nyomást gyakorolt a bíróságra, hogy mondja ki végleges ítéletét, még mielőtt az Európai Bíróság meghozza a döntését.
A kormány kezdeményezett egy absztrakt ügyet is a jelzálog-problémáról a ma már gúzsba kötött Alkotmánybíróságon: azt kérdezte, vajon az alkotmány lehetővé teszi-e a szerződések egyoldalú módosítását.
Az Alkotmánybíróság gyorsított eljárásban vizsgálja az ügyet. Ám az Alkotmánybíróság ma már annyira át van politizálva, hogy szakértők úgy vélik: amennyiben a kormány terve ellen ítél, akkor a kormány nem is akarta, hogy terve megvalósuljon. A testület oly mértékig vált nyíltan átpolitizálttá, hogy már nem tudja demonstrálni függetlenségét.
A devizaalapú jelzáloghitelek kérdése világos példa arra, hogy a kormány hogyan támadja nyíltan az igazságszolgáltatást, és hogyan gyakorol rá nyíltan nyomást. A bírák látták, mi történt akkor, amikor az Alkotmánybíróság szembeszállt a kormánnyal: a kormány a döntések felülbírálásával és a bíróság beszorításával válaszolt. Ha az egyszerű bíróságok tovább dacolnának a kormánnyal, a kormány parlamenti többségét a törvények megváltoztatására használhatja fel, egészen az alkotmányig bezárólag.
Közben egy Fidesz által kinevezett tisztségviselő dönt bírói karrierekről egy olyan rendszerben, amelyben már bocsátottak el bírákat politikai nézeteik miatt. Egy fogékony bíró ezeket az „ösztönzéseket” szemlélve könnyen juthat arra, hogy saját magát veszélyezteti, ha a kormány ellen ítél, anélkül, hogy bármit el tudna érni.
Közelednek a választások, és a kormány azt állítja, hogy gazdasági csodát tett. De ahogy megszigorította az ellenőrzést az igazságszolgáltatás felett, úgy esett vissza a befektetési ráta olyan szintre, amelyet az OECD „történelmileg alacsony szintnek” nevez.
Igaz: mind a magyar kormány, mind az EU 2 százalékos növekedést prognosztizál a jövő évre. Ám emögött nagyrészt a megnövekedett állami költekezés áll, amelyet jelentős részben egyszeri bevételek mozgatnak, például az, ahogy a kormány 2011-ben államosította a magánnyugdíjpénztárakat. Azóta a nyugdíjszámla majdnem kimerült már, a 2011. májusi 2,945 milliárd forintról tavaly novemberre alig 16 milliárdra esett vissza – nem világos, meddig tudja az állam fenntartani ezt a növekedési rátát.
A lyukat a magánbefektetéseknek kell majd betömni.
Ám mint az OECD jelentése rámutat, Magyarország nem tud folyamatosan gazdasági sikereket elérni a független igazságszolgáltatás erős és hiteles védelme nélkül. Tekintettel a jogrendszert érő folyamatos támadásokra, lehet-e csodálkozni azon, hogy a gazdasági vezetők egyre óvatosabbak a Magyarország jövőjébe történő befektetésekkel kapcsolatban?
Kim Lane Scheppele Galamusban megjelent írásainak jegyzékét itt találják.
