Két megjegyzés és egy következtetés a „nemzeti bolsevizmus” ügyében
- Részletek
- Napi apró
- 2010. március 15. hétfő, 04:08
- Lendvai L. Ferenc
Hogy a bolsevizmus és a nácizmus politikai rendszerében lényegbevágó azonosságok mutatkoznak, azt már a harmincas években észlelték és megírták olyan kiváló elmék, mint Thomas Mann vagy Nikolaj Berdjajev. A komplex rendszerek azonosságairól és különbségeiről szóló diszkusszió mondhatni könyvtárakat tölt meg, fölidézése e helyütt még részlegesen sem lehetséges. Két megjegyzés azonban idekívánkozik „nemzeti bolsevizmus” ügyben.
(1) A nácizmusban volt tőkeellenesség, bár inkább szelektív módon. A tőkeellenességen belül kezdettől megkülönböztették a raffendes és a schaffendes Kapital (kb. „harácsoló” és „alkotó” tőke) fogalmát, s az előbbin alapvetően az „idegen” (külföldi és zsidó), az utóbbin a „hazai” tőkét értették.
(2) A nácik általános ellenszenvet éreztek a korábbi elitek – nemcsak a weimari köztársaság, de a wilhelmiánus császárság demokratikus, liberális, sőt konzervatív elitje – iránt is. Például a hatalomátvétel utáni időkben a náci propaganda heves támadásokat intézett nemcsak Oswald Spengler, de még Carl Schmitt ellen is.
Mindez tényleg nevezhető nemzeti bolsevizmusnak, sokkal inkább, mint nemzeti szocializmusnak. De ha valaki azt állítja, hogy egy párt, amely szelektív tőkeellenességet tanúsít és általános ellenszenvet érez a hagyományos elitek iránt, az „nemzeti bolsevista”, nem pedig náci, akkor súlyos tévedésben van. A helyesen levont következtetés ugyanis az, hogy „nemzeti bolsevista”, tehát náci.
(Lendvai L. Ferenc)
