rss      tw      fb
Keres

Ha én kormány lennék 43.




Ha én kormány lennék, és minél többet akarnék lopni a saját államomtól, kitalálnám a korlátozott kapitalizmust. Mindent, amit lehet, államosítanék, de azért valamennyi kapitalizmust muszáj lenne fenntartani, hogy legyen hová kifolyatni az állami pénzeket, amit aztán úgy használnék föl, ahogy akarnék. Hiszen az már az én szent magántulajdonom. Persze nem a saját nevemen, hanem a könyvelőm vagy a házmesterem nevén, de tőlük nem kell félnem, mert tudják, hol lakik az Úristen. Már többször voltak nálam.


Ha nem lenne egy kis kapitalizmus, hová közbeszerezném a dupla pénzt útépítésre, csatornázásra, stadionépítésre, ócsai lakópark vagy akár atomerőmű építésére? Ha nem lenne hova adni a dupla pénzt, meg kellene elégednem némi aprópénzzel: soron kívüli lakáskiutalással, ingyen üdüléssel, dínom-dánomos vadászattal, egy-egy dollárboltban vett jobb cuccal, egy jutányosan vett balatoni telekkel, autókiutalással egy nyugati márkára, gyerekeim protekciós egyetemi felvételével. Meg kellene elégednem a fizetésemmel, ami ugyan kiemelt, de hol van a házmesterem milliárdjaitól. Ezzel nem tudnám a gyerekeim és unokáim jövőjét biztosítani, mert a beosztás elvesztésével ugranának a privilégiumok is. Valamikori hatalmam minden nyoma legfeljebb a gyerekeknek kiutalt lakás és a halálom után eladható balatoni telek maradna. Az Isten se bocsátaná meg nekem, nem mernék a család szeme elé kerülni, szemlesütve somfordálnék haza. Pedig hát: Isten, haza, család!