Orbán, a református, vagy Orbán, a miniszterelnök?
- Részletek
- Napi apró
- 2014. január 24. péntek, 06:13
- Huszár Ágnes
2014. január 23-án tanácskozott először a magyar Parlamentben a Reformáció Emlékbizottsága. A bizottság feladata, hogy előkészítse a reformáció félévezredes fennállásának illő megünneplését.
1517-ben hozta nyilvánosságra Luther Márton egyházbíráló téziseit, ezt tekintik a protestáns mozgalom kezdőpontjának. A hagyomány szerint a téziseket kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára, a történészek szerint elküldte a mainzi püspöknek. Egyházjavító mozgalomnak indult ez, amely – mivel a papi vezetők, legfőképpen pedig a pápa sem a tárgyalásra, sem a hibák javítására nem volt hajlandó – egyházszakadással, új felekezetek megszületésével folytatódott. Egy olyan mozgalom első lépését tették meg majd ötszáz éve, amely alapjaiban változtatta meg Európa történetét. Fontos szerepe volt a németországi parasztháború kirobbanásában és a rendiség lebontásában. Alapjaiban változtatta meg az emberek gondolkodását az életről és annak értelméről. Ezért tekintette Max Weber a protestáns etikát a kapitalista fejlődés megalapozójának.
Három év múlva erre az eseményre emlékeznek szerte a világon, köztük számos magyarországi protestáns is.
Ezt az ünnepséget készíti elő Magyarországon az az emlékbizottság, amelynek állandó tagjai a magyarországi és a Kárpát-medencei protestáns egyházak, valamint a MEÖT (Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa). Meghívót kaptak Németország, Hollandia, Svájc – a hagyományosan komoly protestáns hagyományokkal rendelkező országok – nagykövetei. Részt vehet a tanácskozásokon a Magyar Katolikus Püspöki Kollégium képviselője is.
Az emlékbizottság elnöke, Orbán Viktor, a Parlamentben megtartott első ülésen kifejtette, hogy a reformáció volt a válasz 500 évvel ezelőtt az akkori Európa egyre mélyülő válságára. A magyarságnak „nemzeti kincset adott”, soha nem jöhetett volna létre „nemzeti életben maradás” a reformáció nélkül. Ezért tehát „önmagunk felé támasztott jogos igény” a születésnap méltó megünneplése. Ezt pedig az államnak és az egyházaknak együttesen kell megtenni, mondta a kormányfő a másik református főméltóság, Kövér László parlamenti elnök és a lelkész-miniszter Balog Zoltán társaságában.
A nagy református trió – MTI/Koszticsák Szilárd
A bizottság állandó tagjai személyükben nyilván változnak, hiszen a Magyarországi Református Egyházban éppen az idén lesznek választások, a zsinat lelkészi elnökét is másként fogják hívni három év múlva. A tudósításokból nem derül ki, hogy az elnöki posztot Magyarország aktuális miniszterelnöke kapta-e, vagy Orbán Viktor személyesen. Ha az országgyűlési választások eredményeként 2017-ben nem Orbán Viktor vezeti Magyarország kormányát, a demokratikus oldal miniszterelnöke aligha fogja átvenni a stafétabotot. És ez nem felekezethez (nem) tartozás ügye, hanem politikai filozófiáé. Ha a megtisztelő felkérés személyesen Orbán Viktornak szól, ellenzékből aligha garantálhatja hasonló magabiztossággal az állam és az úgynevezett történelmi egyházak együttműködését.
Értem persze a gesztus mögött meghúzódó szándékot. A „nemzeti-keresztény” kétharmad kívánja ilyen módon saját (világi) hatalmát az Örökkévaló akarataként feltüntetni.
Luther és a többi reformátor éppen a világi és a spirituális hatalom ilyesfajta összefonódása ellen harcolt ötszáz évvel ezelőtt.
