rss      tw      fb
Keres

Juhász most éppen a korszakváltással megy szembe



Arra hírre, hogy Bajnai az MSZP és az Együtt-PM megállapodásának megnyitását kezdeményezte, hogy megállapodtak a közös listában és a közös listavezetőben, amelyre a legesélyesebbnek Mesterházy látszik, továbbá, hogy a szövetség kibővül a Demokratikus Koalícióval, és a közös listára Gyurcsány is rákerülhet, Juhász Péter, egykori Milla-alapító, ma az Együtt-PM Milla-platformjának vezetője, a szövetség társelnöke, közleményben reagált. Eszerint nem akar olyan közös listán szerepelni, amelyen Mesterházy a listavezető, és amelyre Gyurcsány Ferenc neve is felkerül, ez számára vállalhatatlan, ez szerinte nem növeli a kormányváltás és a korszakváltás esélyeit, így aztán felajánlja a lemondását az Együtt-PM társelnöki posztjáról. A döntést pedig az őt delegáló platformnak kell majd meghoznia.


Mielőtt meghatódnánk a látszólagos következetesség miatt, vizsgáljuk meg kicsit aprólékosabban, miről is van szó.


Mindenekelőtt, Juhász téved a protokollban. Lemondást felajánlani egy tisztségről máskor szokás. Akkor, ha valaki hibázik, és a közösség, amely delegálta, mérlegelheti, megtartja-e ennek ellenére a poszton. Most azonban fordítva van, ő hibáztat. Akkor viszont a döntés is az ő kezében van. Hogy mi az ő morális álláspontja, ezt nem másnak kell eldönteni, hanem neki, magának.


Ha szerinte rossz, morálisan aggályos az a szövetségi politika, amelyet a pártja képvisel, akkor valóban nem maradhat a párt vezetője, nem maradhat társelnök, mert vezetőként azt kell képviselnie, ami mellett a pártja döntött. Immorális éppen az lenne, ha társelnök maradna, és a közös listát tovább kritizálná, gyengítve, akadályozva a nehezen megszületett szövetséget. Miután tehát csak ő tudja megítélni, hogy számára mi az immorális, ennek a döntésnek az áthárítása őszintétlenségre utal. Mert ha a pártja esetleg azt javasolja majd, hogy maradjon, attól megváltozik az ő szubjektív álláspontja? Ha komolyan veszi magát, akkor nem. És ha mégis marad, a felháborodása kevéssé lesz hiteles.


Van gondom azonban a morális alappal is. Nem igazán értem, hogy min lepődött meg Juhász. Amikor Bajnai augusztusban olyan alkut kötött az Együtt-PM-hez képest háromszor nagyobb MSZP-vel, hogy az a listavezető lesz a közös miniszterelnök-jelölt, akinek a pártja több szavazatot kap a választáson, nyilvánvalóvá vált, hogy Bajnai nem lesz miniszterelnökjelölt. Nem valószínű, hogy Juhász ezt nem látta át. Így aztán most gyanakodhatunk, hogy egy eléggé álszent műbalhéval állunk szemben. Gyurcsány listára kerülése, mint morális probléma, szintén nehezen védhető, hiszen nem bizonyul morálisan aggályosnak Juhász számára közös listán szerepelni mondjuk Puch Lászlóval.


Mi a korszakváltás Juhász számára? Körülbelül ennyire következetes és elvszerű indokokról van szó? Gyurcsány inkább megtestesíti a leváltandó korszakot, mint Puch? Ám a legsajnálatosabb az, hogy Juhász nem érti: ha valami, akkor az jelenthet igazi korszakváltást, ha most az egyébként teljesen különböző, egymásért nem rajongó, de a demokratikus jogállamot egyaránt helyreállítani akaró politikai párok képesek lesznek egymással kompromisszumot kötve megállapodni, és a közös célért együttműködni. Ha a célokat tartják szem előtt, és nem személyek kizárásában merül ki számukra a másfajta politizálás, hanem a mentalitásváltásban, a szokatlan gyakorlatban. Ha biztosítékokat intézményekben és megállapodásokban keresnek. Az elmúlt évtizedekben éppen a demokratikus működéshez elengedhetetlen kompromisszumkészség, konszenzusigény hiányzott. Ha sikerül most ellenzékben ezt az új szemléletet megvalósítani, akkor bízni lehet abban is, hogy a kormányzásban valóban korszakváltás lesz.


Így aztán Juhász most éppen a korszakváltással megy szembe.