A „nem-demokratikus” út
- Részletek
- Krémer Ferenc
- 2013. december 18. szerda, 05:41
Néhány héttel ezelőtt megpróbáltam összefoglalni azokat a feltételeket, amelyek a demokratikus ellenzék győzelmét lehetővé tennék a 2014-es választásokon. A politikai irányzatok egyenlősége, az új narratíva, a demokrataként cselekvés és a demokrácia előnyeinek demonstrálása képezik véleményem szerint az önkényuralom felszámolásának demokratikus útját. A most következő választáson azonban nem fog győzelmet aratni az, aki mereven ragaszkodik a korábbi elképzeléseihez vagy a képzelt előjogaihoz, vagyis az, aki képtelen folyamatosan alakítani a stratégiáját és a taktikáját. Ez nemcsak a politikusokra vonatkozik, hanem az értelmiségre is. Éppen ezért el kell fogadni, hogy a fent jelzett „demokratikus út” járhatatlan. Még mielőtt valaki félreértené vagy félremagyarázná, nem a választások helyébe kellene valami mást tenni, ez az állítás kizárólag az ellenzék demokratikus gondolkodására és viselkedésére vonatkozik.
A „demokratikus út” például azért járhatatlan, mert a demokratikus ellenzék alkalmatlan arra, hogy a győzelem fent jelzett feltételeit létrehozza (a jelzőt ennek ellenére is megtartom, mert csak így lehet elkülöníteni az orbánistákkal együttműködő, rasszista ellenzéktől). Hogy a képessége nincs meg, vagy nem akar demokrataként cselekedni, az most teljesen mindegy, csupán az eredményt vehetjük figyelembe. Úgy sejtem, mindegyik vezetőt alaposan megbántanám – ha nem őket, akkor a híveiket –, ha elmondanám, melyikük miért nem alkalmas demokrata politikusként viselkedni, melyikük mit és miért nem ismer fel a jelenlegi helyzetben, s melyikük miért nem látja a következményeket. Egymást már úgyis többszörösen vérig sértették, felesleges újból olajat öntenünk a tűzre. Nekünk, választóknak nem érdekünk, hogy egymás ellen hangoljuk a demokratikus ellenzék vezetőit, mert akkor sohasem találják meg azt a megoldást, amely lehetővé teszi a mi győzelmünket.
Sokan hittük, hogy lehetséges már az önkényuralom (Orbán rendszere) felszámolása előtt létrehozni a demokráciát, hogy az már készen ott van a demokratikus ellenzék politikusainak fejében és lelkében. Nem csoda hát, hogy keserűen vettük tudomásul, bizony, nincs ott! Reméltük, hogy készen kapjuk meg, a választási küzdelemben csak ki kell csomagolnunk és meg kell mutatnunk az embereknek: „Látjátok, milyen ragyogóan tiszta? Látjátok, milyen szép, milyen tisztességes?” – és a választók azonnal felismerik majd, milyen nagyszerű lehetőséget kínál ez nekik. Ez az illúzió még ma is ott van egyes politikusokban, csakhogy nem a demokráciára, hanem önmagukra értelmezve. Ezért mondanak olyasmiket, hogy egyedül is kétharmadot szereznek, vagy hogy biztosan miniszterelnökök lesznek a választást követően. Be kell látnunk, hogy becsaptuk önmagunkat, a demokrácia sem a politikusainkban, sem bennünk nem áll készen.
De ha ez tényleg így van, akkor van-e egyáltalán esélyünk, van-e út, amely elvezeti Magyarországot egy Orbán nélküli, önkénymentes világba? Abban az esetben, ha a demokratikus ellenzék jelentését nem úgy értelmezzük, hogy ők már demokraták, hanem úgy, hogy demokraták akarnak lenni, akkor igenis van! Mindössze el kell fogadni, hogy a demokrácia létrehozása nemcsak intézmények és jogszabályok rendszerének kialakítását, hanem a demokratává válásnak az előbbinél sokkalta nehezebb folyamatát is jelenti. Orbán Viktor önkényuralmi rendszerének felszámolása csupán a demokrácia előfeltétele, korántsem eredményez automatikusan demokráciát, e nélkül viszont lehetetlen még csak elképzelni is.
Mindebből az következik, hogy mindazok számára, akik demokratává akarnak válni, mindent megelőző érdek Orbán Viktor rendszerének felszámolása, vagyis a minél nagyobb arányú választási győzelem a jövő év tavaszán. Köztudomású és nyilvánvaló, hogy ehhez a demokratikus ellenzék együttes és pontosan összehangolt fellépése szükséges – úgyis lesz elég csicskás párt, amely önállónak hazudva magát az önkényuralom fennmaradása érdekében kelt majd zavart a választások során.
Forrás: Wikipédia
Jó ideje, hónapok óta forgatom magamban ezt az ötletet, reméltem, hogy a politikusok kitalálnak valami jobbat, reméltem, hogy a „demokratikus út” járható, reméltem, hogy segít a megoldás megtalálásában, amit sokakkal együtt kritizálva-elemezve írunk. Ideje leszámolni az illúziókkal. Jelenleg úgy tűnik, nincs más kiút, pontosabban én pillanatnyilag nem látok más kiutat, mint azt, hogy az MSZP-t érdekeltté tegyük a teljes összefogásban. Ezt akkor tehetjük meg, ha mindenki elfogadja Mesterházy Attilát a demokratikus ellenzék miniszterelnök-jelöltjének. Ha Bajnai Gordon valóban korszakváltást akar, akkor elfogadja. Nem az én dolgom megmondani, hogyan járulhat hozzá az önkényuralom felszámolásához, de az bizonyos, hogy nem léphet vissza, mert azzal csak zavart okozna. Magától értetődik, hogy neki és a vele együtt politizálóknak is fontos feladatot kell kapniuk. Nélkülük nincs korszakváltás, ez bizonyos. Ennek fejében viszont az MSZP-nek el kell fogadnia az egyetlen listát és a közös, valamennyi demokratikus párt képviselőit magába foglaló egyéni képviselőjelölteket. Mindezt úgy, hogy a provizórium (az önkényuralom rendszerének felszámolása) alatt egymásra legyenek utalva az összefogásban résztvevő szervezetek, senki se ugorhasson ki, mert az az orbánisták visszatértét eredményezné.
Ez lenne a „nem-demokratikus út”, mert nem előre, csak az önkényuralom felszámolása során jönne létre a demokrácia. Az Orbán–Simicska-klán hatalmának megsemmisítése mindannyiunk érdeke. Hogy megvalósuljon, mindent háttérbe kell szorítani, minden zavaró tényezőt zárójelbe kell tenni.
