Szolidaritás a Dankó utcában
- Részletek
- Napi apró
- 2013. december 15. vasárnap, 05:33
- Lángh Júlia
A Magyar Evangéliumi Testvérközösség (MET) ünnepi rendezvényt, nyílt napot tartott szombaton a Dankó utcai, jelenleg részben átépítés alatt álló helyiségeiben, abból az alkalomból, hogy a megadott határidőig összejött nemcsak a szükséges tízezer, de annál jóval több támogató tagsági nyilatkozat. Emellett a Fűtött Utca nevű intézmény 10. és a hajléktalanok számára fenntartott Oltalom Kórház fennállásának 20. évfordulója is van, kellő okok az ünnepi megemlékezésre.
Emlékeztetőül: a 2011. CCVI. törvény alapján meghozott országgyűlési határozat megfosztotta a Testvérközösséget egyházi státusától. Ennek jogellenességét az alkotmánybíróság 2013-ban megállapította, mire a parlament módosította az alkotmányt, és tovább szigorította az egyházi jogállás követelményeit: a korábbi száz helyett tízezer nyilvántartott tagot követelt meg. Aminek bemutatásához 30 nap állt rendelkezésre: ezalatt Iványi Gábor egyházába 18 ezer tag jelentkezett.
Ne higgyük, hogy ezzel helyrebillen az igazság, az igazolt taglétszám még nem kötelezi a regnáló hatalmat, hogy visszaadja a MET egyháznak a tőle jogtalanul elvett egyházi státuszát.
Rengeteg ember gyűlt össze, jó volt látni, milyen sokfélék, fiatalok és idősek, jobban és kevésbé jól öltözöttek, névtelenek és nevesek, aggódó arcúak és derűsek, igazán sokan voltak ezekben az Iványi Gábor szavával romkocsmára emlékeztető helyiségekben.
Derűre végül is volt ok, mert a Testamentumok szavaiban mindig vigaszt találó Iványi Gáborból minden körülmények között árad a derűs nyugalom; azt is humorral mondta el, hogy a minisztérium szakértőt küld rájuk, megnézni, hogy egyáltalán léteznek-e, és egyházi tevékenységet folytatnak-e. Nem is lennénk hitelesek, ha a bevettek között lennénk, mondta, jól érezzük magunkat azok között, akik az út szélére szorultak.
Remekül megszervezték ezt a napot. Négy szinten zajlott a találkozó, 10-15 percenként új eseményekkel, Galkó Balázs rendszeres időközönként bemondta a tudnivalókat, mikor, hol, mi lesz látható, hallható. Élő zene, konzerv zene, előadások (a MET története, MET és cigányság, MET és zsidóság, MET és politika), interjúk, könyvbemutatók (Bálint György, Vattamány Gyula, Szüdi János), beszélgetés lelkészekkel, Oltalom Sportegyesület, Wesley János lelkészképző Főiskola, tombola, valamint zsíros kenyér és meleg tea minden szinten és minden helyiségben.
Fényképek a falakon, könyvárusító pultok, perselyek itt-ott az adakozóknak, kézműves ügyességükből magukat ha anyagilag nem is, de lelkileg talán fenntartó hajléktalanok kínálják árujukat, a bábos Granasztói Szilvia, az Oltalom Művészkör vezetője anyai aggodalommal súgja a fülembe: ezek az emberek éhesek, szóljál a népeknek, hogy vásároljanak már tőlük.
A népek, az érdeklődők és szolidarizálók, járják az emeleteket, érdeklődnek, tájékozódnak. Ismertetést hallunk a 10 éve fennálló Fűtött utcáról: nappali melegedő, éjjeli menedékhely, férfiaknak és nőknek, befogadják az alkoholbetegeket is. Ez az intézmény van a legközelebb az utcához, itt ugyanazok a szabályok, mint az utcán. Lehet ittasan is érkezni, de italt behozni nem szabad, ám ha mégis megtörténik, abból sincs nagy baj. Látjuk, emberség van. Megtudjuk azt is, hogy az utcaseprők, akik munkájukkal napi 3000 forintot keresnek, többségükben hajléktalanok, de általában van kapcsolatuk valamelyik közeli hajléktalanszállóval.
Minden kerek órában idegenvezetés van a sokágú intézményrendszer valamelyik részébe. Igen népes csoport gyűlik össze a kórház megtekintésére.
A 20 éve fennálló kórház 51 ágyából az egészségbiztosítás 44-et finanszíroz, a többit a MET egyház tartja fenn, és ez is kevés; helyhiány miatt gyakran kell visszautasítani jelentkezőket. Pedig vannak sokan, balesetek és az utcai életből következő betegségek okán, és más kórházakból is átküldik ide, ha bekerült hozzájuk egy hajléktalan. Bőrgyógyászt is kellett alkalmazni, nagyon sok a bőrbetegség, lábszárfekély. Meg kell oldani a szállítást olyan vizsgálatokra, amelyeket itt nem tudnak elvégezni. Segítenek a betegeknek megszerezni járadékot, segélyt, a gyógyulóknak munkát. Pályázati pénzből átképzéseket szerveznek. Egyes esetekben segítenek megkeresni a családot, esetleg néhány évtized után. És temetniük is kell, ha a hajléktalannak, mint ez gyakori, senkije nem volt, csak ők, ápolók, szociális gondozók, lelkészek állják körül a sírt.
A kórházban először csak férfiak voltak, azóta sok a nő is a hajléktalan betegek között, mondja a főnővér, aki vezeti a nézők seregét, legnagyobb meglepetésemre bő kéttucatnyi embert be egy kórterembe. Én az ajtóból visszafordulok, hirtelen rossz érzésem lesz a jelenettől, amit úgy érzékelek, mint kivételezettek szemlélődését a nyomor fölött. Ez így igazságtalan tőlem, egyrészt az érdeklődőkkel szemben, akik nyilván mind segítőkész együttérzéssel jöttek, másrészt és főleg a látvánnyal szemben: a kórterem ugyanis, ahogy az ajtóból benézek, egyáltalán nem a nyomor képét nyújtja. Sokágyas, az igaz, sovány, barázdált arcú, karikás szemű betegekkel, de ugyanilyen kórtermeket láthatunk más magyar kórházakban is.
Más kötelezettségek miatt nem tudtam egész napra ott maradni, de azzal a jóérzéssel jöttem el, hogy egymás között voltunk, magunkfajták között, ahol – pedig fájdalmasan nagy a különbség életmódunk és anyagi lehetőségeink között – látogató támogatók és hajléktalanok összetartoznak az emberi együttérzés társadalmi és erkölcsi, belső parancsa okán.
***
A lelkész és a miniszter – avagy egy packázás története
Micsoda levelezés! A MET Egyház honlapján olvastam.
Először is, egy levélben Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere megbízásából eljárva Hölvényi György arról értesíti Iványi Gábort, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnökét, hogy bevett egyházként történő elismerése ügyében megtörtént a megfelelő szakember kijelölése. A pontosan meg nem nevezett személy három témakörben fog szakérteni, és a különféle törvényekre való hivatkozással zsúfolt levél ezeket pontosan meg is nevezi. A Metegyház történetének és működésének már a csupán fölületes ismerője is értetlenül nézi a magas hivatal impertinenciáját: olyan kérdésekben küld egy szakértőt a Dankó utcába, amelyek egész egyszerűen nem kérdések.
Ezek ismertetéséhez már rátérnék Iványi Gábor válaszára, amelyben egyrészt szintén helyet kapnak ügyvédi nyelven megfogalmazott törvényi hivatkozások, másrészt, és ezzel teljes összhangban, bibliai idézetek is.
„Félő, hogy híveink meglepőnek, sőt akár packázásnak is tekinthetik (én pedig képtelen lennék az ellenkezőjéről meggyőzni őket) a szakértő számára kiadott szempontokat” – írja Iványi, és sorra veszi őket.
A névtelen szakértővel azt akarják vizsgáltatni, hogy a MET „elsődlegesen végzett tevékenysége vallási tevékenységnek minősül-e”. Amire Iványi a miniszternek írt levelében (aki tudvalevőleg lelkész is) a beadott iratok mellett tanulmányozásra ajánlja Jézusnak a tanítói hivataláról Názáretben mondott prédikációját, amelyben Ésaiás prófétára (És 61) hivatkozva ezt mondja (itt idézet következik [Lk 4,18-19]).
Iványi Gábor érdeklődéssel várja, hogy a szakértő hogyan választja ki a krisztusi szolgálatból az „elsődlegesen végzett vallási tevékenység” kritériumát.
A szakértő azt is vizsgálni fogja, hogy rendelkeznek-e tanításaik „lényegét tartalmazó hitvallással és rítussal”.
Itt azt fogják javasolni a szakértőnek, írja Iványi Balog Zoltán miniszternek, „kérdezze meg Öntől vagy azoktól a kormányzati vagy törvényalkotási főméltóságoktól, akik hajdan keresztelési, esketési vagy temetési szertartásra kértek, tapasztalták-e, hogy rendelkezünk felismerhető istentiszteleti rítusokkal.”
Bizony vannak a főméltóságok között, akik egy boldogabb múltban Iványi Gábort tekintették lelkipásztoruknak, csak ezt nagyon el akarják felejteni – de ezt nem a levél írja, csak én teszem hozzá.
A harmadik vizsgálati szempont, miszerint a szakértőnek azt kellene hitelesen megállapítania, hogy a MET „húsz éve szervezett formában, vallási közösségként működik Magyarországon”, azért nevetséges, Iványi szavaival meghökkentő, mert 1981-es, majd 1990-es hivatalos közlönyökben ez bárki számára látható és bizonyított.
A levél arra is emlékezteti a minisztert, hogy egy alkotmánybírósági határozat, 6/2013. (III.1.), kimondja, hogy a MET-nek is elvitathatatlan az egyházi státusza, a Magyar Államnak kötelessége visszaállítani 2012. január 1-jével a jogaikat.
Végezetül kéri, hogy a szakértői kirendelésről szóló végzésüket megküldeni szíveskedjen.
Egyelőre nem érkezett válasz.
